Figyeld csak meg, hogy Isten micsoda pontossággal bírálja el cselekedeteinket. Ezért másként büntette az embereket a vízözön idején, másként Szodoma lakóit; nem úgy az izraelitákat, mi nt Babilon lakóit és másként Antiochus embereit. Megmutatja ezzel, hogy nagyon mérlegeli a körülményeinket. Egyesek hetven évig raboskodtak, mások négyszáz évig, ismét mások gyerekeiket ették meg és rengeteg szenvedésen mentek keresztül és nem volt számukr a megváltás éppúgy, mint Szodoma lakói számára sem, akik elevenen égtek el. „Tűrhetőbb sorsa lesz Szodoma földjének, mint annak a városnak.” (Mt 10,15) Ha az Isten nem törődnék velünk, akár bűnözünk, akár jót cselekszünk, akkor volna értelme ennek a mondás nak, hogy nincs büntetés. De amikor annyira buzgólkodik, hogy ne vétkezzünk, és mindent elkövet, hogy a kegyelem állapotában legyünk, akkor nagyon világos, hogy a vétkeseket bünteti, a jókat pedig megjutalmazza. Most pedig figyelj ide, hogy sok ember menny ire következetlen. Mert éppen itt sokan szemrehányással illetik Istent, hogy gyakran nagy türelmű és engedi, hogy istentelen, kicsapongó és erőszakos egyének büntetés nélkül maradjanak; viszont, ha büntetéssel fenyegeti őket, akkor meg indulatosan, nehezte lve kifogást tesznek ez ellen. Pedig, ha ez utóbbi nem tetszik, akkor el kell fogadni és csodálni az előbbi eljárást. Micsoda ostoba, esztelen, szamár gondolat, hogy nincs büntetés! Ez csak olyan lélekből fakadhat, amely szereti a bűnt, a kicsapongást, és állandóan a gonoszság felé kancsalít, mert hiszen a kicsapongás vágyából erednek az ilyen tanítások. Csak akarnák az ilyenek, akik ezt mondogatják, az erényt felkarolni, hamarosan meggyőződnének róla, hogy van pokol és nem kételkednének benne. De azt kérde d, hol, micsoda helyen lesz az a pokol? Mi gondod van rá? Feladatunk azt bizonyítani, hogy van, nem pedig azt, hogy hol, milyen területen van. Némelyek azt mesélik, hogy a Jozafát völgyében van, de ezek olyasmit vonatkoztatnak a pokolra, amit egy régmúlt h áborúról mondtak. Az Írás nem szól erről semmit. De milyen helyen lesz? kérdezed mégis. Az én véleményem szerint az egész világmindenségen kívül. Miként ugyanis a királyok börtönhelyiségei és az ércbányák távolabb vannak, úgy lesz a pokol is a világon kívü l. Tehát nem azt kérdezzük, hogy a pokol hol van, hanem azt, hogy hogyan kerülhetjük el. Ne kételkedjék a túlvilági büntetésben azért, mivel nem büntet mindenkit itt a földön. Mert ő irgalmas és hosszútűrésű. Ezért fenyeget ugyan, de fenyegetését nem hajtj a végre azonnal: „Nem akarom, úgymond a bűnös halálát”. (Ez 18,32) Ha a bűnösre nem várna halál, akkor ez a mondás felesleges volna. Tudom, hogy ennek a megállapítása rátok nézve igen kellemetlen, de nekem mindennél kellemesebb. De jó volna, ha ebéd al att, vacsora alatt, fürdőzés közben és mindenütt a pokolról beszélhetnék! Nem fájnának az itteni csapások és nem örvendeznénk a földi javak miatt. Mert mit tudsz nekem borzasztót mondani? Szegénységet, betegséget, rabságot, testi megcsonkítást? De ez mind nevetséges csekélység a másvilági büntetéshez képest. Még ha olyanokat is emlegetnél, akik egész életükben éheztek, vagy akik gyermekkoruk óta vakságban szenvedve koldulnak, ez mind pazar jólét azokhoz a borzalmakhoz képest! Beszélgessünk tehát folyton err ől a tárgyról, mert a pokolra való gondolás megment bennünket attól, hogy oda jussunk. Nem hallod, hogy mit mond Pál: „Ezeket a kárhozatban örök büntetéssel sújtja az Úr színe”. (2Tesz 1,9) Nem hallottad, hogy milyen volt Néró, akit Pál az antikrisztus tit kának nevez? „A gonoszság titka már munkálkodik.” (uo. 2,7) Nos és Néró nem fog bűnhődni, az antikrisztus, az ördög nem úgymond fog szenvedni? De igenis! És mivel az antikrisztus és az ördög mindig lesz, az emberek nem fogják elhagyni a bűnt, ha nincs bűnhődés. No igen, mondod, hogy van büntetés és pokol, mindenki előtt világos, de ide csak a hitetlenek jutnak. De mondd csak, miért? Mivel a hívők, mondod te, megismerték az ő urukat. Tudod mi következik ebből? Az, hogy ha a hívők élete bűnnel van beszenn yezve, azok nagyobb büntetésben részesülnek, mint a hitetlenek: „Mindazok ugyanis, akik a törvény nélkül vannak, s vétkeztek, elvesznek a törvény nélkül is; mindazok pedig, kik a törvény alatt vétkeznek, elítéltetnek a törvény által” (Róm 2,12), és: „Az a szolga, aki tudta ura akaratát és nem cselekedett a szerint, sok verést kap”. (Lk 12,47) De ha nem kell számadást adni életünkről, és mindez csak olyan mondás, akkor az ördög sem részesül büntetésben, hiszen ő is ismeri Istent, sokkal jobban, mint sok embe r. Az összes gonosz szellemek ismerik őt, rettegnek is tőle, és elismerik őt bírájuknak. Ha tehát nem kell az életről számadást adni, sem gonosz tetteinkről, akkor ezek is megmenekülnek. De nem így van. Szó sincs róla! Ne ámítsátok magatokat kedveseim! Ha nincsen pokol, hogyan fognak az apostolok a 12 törzs fölött ítélkezni? Hogyan mondhatja akkor Pál: „Nem tudjátoke, hogy angyalok fölött fogunk ítélkezni? Mennyivel inkább világi dolgok felett!” (1Kor 6,3) Hogyan mondhatta volna Krisztus: „A ninivei embere k feltámadnak az ítéletkor, és kárhoztatni fogják ezt a nemzedéket” (Mt 12,41) És: „Szodoma földjének tűrhetőbb dolga leszen az ítélet napján”. (Uo. 11,24) Mit tréfálsz olyan dolgokkal, amelyek nem tréfának valók? Te ember, miért csalod meg magadat és ámít od a lelkedet? Mit küzködöl Istennek irántunk való szeretete ellen? Hiszen éppen azért készítette a poklot és fenyeget vele, hogy az attól való félelemtől megjavuljunk és ne jussunk oda. Aki tehát a poklot a beszédjéből kikapcsolja, az ezzel az ámítással ö nkéntelenül is beletaszítja, belelöki az embereket a pokolba. Ne erőtlenítsd el tehát azok kezét, akik az erényért fáradoznak, viszont ne növeld azok könnyelműségét, akik alusznak. Mert ha az emberek többsége azt a meggyőződést szerezné, hogy nincs pokol, ugyan mikor tartózkodnának a bűntől? Hol fog kiderülni az igazság? és itt nemcsak azt az igazságot keressük, amely bűnösök és igazak közt akar különbséget tenni, hanem azt is, amely a bűnösök és bűnösök közt van. Miért bűnhődik az egyik itt a földön, a más ik pedig nem, jóllehet ugyanolyan bűnöket követett el, vagy talán még súlyosabbakat? Ha nincs pokol, nem fogsz tudni feleletet adni erre a kérdésre. Éppen ezért hagyjatok fel ezzel a nevetséges dologgal és hallgattassátok el azokat akik ellentmondanak, mer t pontos, a legcsekélyebb részletekre kiterjedő számonkérés lesz, mind hibáinkról, mind érdemeinkről. Bűnhődni fogunk illetlen nézésünkért, meggondolatlan szavainkért, csipkelődő gúnyos megjegyzéseinkért, számot adunk gondolatainkról, részegeskedésünkről i s, viszont jutalmat úgymond kapunk jótetteinkért, egy pohár friss vízért is, amit adunk, egy jó szóért, sőt egy sóhajtásért is. „Jelöld meg ama férfiak homlokát, kik siránkoznak és bánkódnak”. (Ez 9,4) Hogy mered állítani, hogy az, aki ennyire pontosan vizsgálja meg a tetteinket, csak úgy minden komolyság nélkül fenyeget a pokollal? Nagyon kérlek ilyen hiábavaló reménységgel ne tedd tönkre magadat és azokat sem, akik neked hisznek. Ha nem hiszel nekem, kérdezd meg a zsidókat, a pogányokat, az összes ere tnekeket és mindnyájan egyhangúlag azt felelik, hogy lesz ítélet, lesz viszonzás. Vagy nem elégszel meg az emberek tanúságával? Kérdezd meg magukat a gonosz szellemeket és hallani fogod, amint kiáltják: „Mit jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” (Mt 8,29) Mindezeket összefoglalva, győzd meg a lelkedet, hogy ne fecsegjen hiábavalóságokat, nehogy saját magán tapasztalja, hogy van pokol, hanem jobb belátásra jutva, elkerülhesse a kínokat és meglelje a túlvilági javakat a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme és szeretete által, akivel együtt az Atyának és a Szentléleknek dicsőség, hatalom, tisztelet, most és mindenkor és mindörökön örökké. Amen.
