[Második levél a korintusiaknak 8:1-5; Lukács 8:16-21] Mert semmi nincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne jutna, sem eltitkolva, ami ki ne tudódnék és napfényre ne kerülne. Tehát akármennyire igyekszünk rejtegetni a rossz cselekedeteinket, a számbavételük tőlünk függetlenül is elkészül és a maga idejében a számvetés bemutatásra kerül. Mi az a papiros, amire ez a számbavétel íródott? A lelkiismeretünk. Néha elhallgattatjuk – és akkor néma is marad. Azonban annak ellenére, hogy néma, még munkálkodik és tetteink legpontosabb krónikáját készíti. Mit kell tenni, ha számos rossz dolog van ide felírva? Ki kell törölni azt, ami ide van feljegyezve. Mivel? A bűnbánat könnyeivel. Ezek a könnyek elmosnak mindent és nyoma sem marad ezeknek a feljegyzett rossz dolgoknak. Ha nem töröljük ki azokat, akkor az ítéletkor magunknak kell felolvasni mindent, ami lejegyzésre került. Mivel akkor az igazság fogja uralni a lelkiismeretünket, magunk fölött fogjuk kimondani az ítéletet, és az Úr fogja megerősíteni. Akkor feláll egy ítélet, ami ellen nem lehet fellebbezni, mert minden egyes személy magát kárhoztatja és semmi köze sem lesz másokhoz. Mindez egy szemvillanás alatt fog végbemenni: nézni fogsz és látni fogod, mi vagy. Azonnal hallani fogod az Úrtól, aki mindenütt jelen van, az ítélet megerősítését; és ez lesz a vége mindennek…
