Ekkor szívének hajlamai miatt nemessé válik az ember Isten szemében, még ha az emberek szemében külsőleg jelentéktelennek tűnik is.
[Első levél a tesszalonikieknek 4:1-12; Lukács 11:42-46] Az Úr Jézus megfeddi kortársait, mert elhanyagolják az Isten ítéletet és szeretetét. Az egyéni és társadalmi diszharmónia gyökere az igazságosság és a szeretet kiapadása. Az ön-szeretet és egoizmus túltengése vezet ide. Amikor az egoizmus behelyeződik a szívbe, a szenvedélyek egész hordáját megsokasítja. Az egoizmus tiltakozik az igazságosság és szeretet ellen, amikhez önzetlenség szükséges; a frissen felszított szenvedélyek pedig elűznek minden más erényt. És az egyén a szíve hajlamánál fogva, alkalmatlan lesz mindenre, ami igazán jó. Tud tizedet adni a mentából, rutából és más veteményekből, de nincs bátorsága ahhoz, hogy bármi mélyrehatót tegyen. Ez nem jelenti azt, hogy a külvilág felé a viselkedése helytelen. Nem, minden módon tisztességgel ékesnek tűnik, csak a bensőjében olyan, mint a jelöletlen sír, amin az emberek keresztültaposnak, anélkül, hogy észrevennék. Önmagunk kiigazításának kezdete, hogy a szívben megjelenik az önzetlenség, majd az igazságosság és a szeretet is helyreáll. Ezután, egyik a másik után, minden más erény is életre kel. Ekkor szívének hajlamai miatt nemessé válik az ember Isten szemében, még ha külsőleg más emberek szemében jelentéktelennek is tűnik. Azonban az emberek ítélete nem hordoz nagy súlyt amíg Isten ítélete mellettünk van.
