Marina egy Aedesius nevű tekintélyes pogány pap leánya volt. Apja nagyon szerette, anyja viszont korán meghalt, s így a kicsi Marina vidékre került egy dajkához, aki keresztény volt. Amikor a felcseperedett Marina hazakerült, apja felismerte, hogy keresztény lett. Mindent elkövetett, hogy lányát „kijózanítsa”. Amikor látta, hogy semmire sem megy, iszonyúan megharagudott, rá sem bírt nézni, sőt elűzte a házától. Az Úr azonban, aki soha nem hagyja el a benne bízókat, szokásos jóságával megvigasztalta Marinát, s oly kedvessé tette egykori dajkája előtt, hogy az leányává fogadta.
Az erények közül főként az alázatosságot kapta ajándékba az Úrtól; ennek erejében feledni tudta nemes származását. Mindenben szolgálatára állt dajkájának, még a bárányait is kihajtotta legelni. Ebben az időben érkezett Asia tartományból Antióchiába Olibrius prefektus a keresztények üldözésére. Útja a legelő mellett vitt el, ahol Marina a többi lányokkal a bárányokat őrizte.
Olibrius meglátta, hogy Marina a legszebb közöttük, ezért parancsot adott szolgáinak, hogy tudják meg, ki ez a leány. Ha szabad, feleségül veszi, ha rabszolga, megadja az árát és ágyasává teszi. A szolgák útnak eredtek, megkeresték Marinát, s a prefektus elé vitték.
Ennek hallatára a gonosz bíró nagyon elszomorodott, s megparancsolta, hogy állítsák Marinát elébe. Így kezdett beszélni a lányhoz: „Leányom, ne félj semmitől, mondd el nekem a származásodat, hogy rabszolga vagy-e, vagy szabad?” A szent szűz így válaszolt: „Nemzetségemet ebben a városban mindenki ismeri. Ha szabadságom felől kérdezel, tudd meg, hogy senkinek nem vagyok rabszolgája. De számmal és szívemmel az én Uram, Jézus Krisztus szolgálójának vallom magam, akit kiskorom óta imádok és tisztelek.” A prefektus megkérdezte: „Mi a neved?” Marina így válaszolt: „Az emberek Marinának hívnak, de ami ennél több, a keresztségem óta keresztény vagyok.”
A prefektus közeledését Marina visszautasította, mire a sértett férfi bíróság elé hurcoltatta a lányt, pusztán azért, mert bátran kereszténynek vallotta magát. A lányt megkínozták, tömlöcbe zárták.
Szent Marina kalapácsa
Egy rosszindulatú démon, aki látta, hogy szolgája, Olymbrios nem tud legyőzni egy fiatal nőt és rákényszeríteni, hogy térdet hajtson a démonok bálványai előtt, kétségbeesett, és maga akarta próbára tenni őt. Sötét és sárkányszerű álcát öltve egy démon jelent meg Marinának a börtönben, hogy megrémítse. Krisztus atlétája rettenthetetlenül megragadta azt a hajánál fogva, és találva egy kalapácsot azzal verte agyon, teljesen megalázva azt. Nagy fény jelent meg, és bevilágította az egész börtönt. Marina minden sebe teljesen begyógyult, és még csak nyoma sem maradt a testén. Ez az oka annak, hogy Szent Marina gyakran kalapácsot tart, és ikonjain néha egy démont verve ábrázolják.
Másnap tűzzel és vízzel is megpróbálták megölni a lányt, de nem sikerült. Szenvedései láttán pogányok ezrei tértek keresztény hitre, ezeket a poroszlók rögtön kivégezték. Miután a bakó fejét vette, maga is holtan terült el a mártírnő lábánál. A lány holttestét egy Theotimus nevű keresztény vitte el a vesztőhelyről, s egy szent életű nemes özvegy sírja mellett temette el.
Szent Marinához különösen, akkor imádkoznak, ha valakit démoni megszállottság gyötör, de számtalan betegség gyógyítója is, beleértve a rákos betegeket.
