Anatolíj sztarec ezt mondta: "A büszkeség különféle formákban jelentkezik. Van világi büszkeség: ez a tudás; és van spirituális büszkeség: ez az önszeretet. Pontosan így van: Az emberek valóban megőrülnek, ha azt várják, hogy értelmük megbirkózik mindazzal, amit tőle remélnek. De hogyan foglalkozhat elménk a saját dolgával, hisz az jelentéktelen és fertőzött? Vedd el tőle, amit adni tud, és ne követelj tőle többet. Tanítónk az alázat. Isten ellenáll a kevélyeknek, de kegyelmet ad az alázatosoknak: Isten kegyelme pedig minden... Ez a legnagyobb bölcsességed. Alázkodj meg, és mondd magadnak: „Bár földi porszem vagyok, Isten mégis törődik velem, és legyen meg énbennem az Isten akarata. Ha ezt nemcsak az eszeddel, hanem a szíveddel is mondod, és igazán bátran, így vállva igaz kereszténnyé, támaszkodj az Úrra azzal a szilárd szándékkal, hogy alávessd magad Isten akaratának, bármi legyen is az, anélkül, hogy zúgolódnál, akkor eloszlanak előtted a felhők, felragyog a nap, mely megvilágosít és felmelegít, és megismerheted az igazi örömet az Úrtól, és minden világosnak és áttetszőnek tűnik számodra majd, abbahagyod a gyötrődést, és világosság lesz a lelkedben."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.