Az Istenszülő áldott örömhírvételéről szóló evangéliumi beszámolóból tudjuk, hogy a Boldogságos Szűz Szent Gábriel arkangyal meghívására, miszerint kiválasztották, hogy Isten megtestesült Igéjének Édesanyja legyen, a legszentebb Szűz alázatosan így válaszolt: "Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.", és teljes mértékben átadta magát Isten akaratának.
És most itt van a méltó Erzsébet mellett. Szent Erzsébet most először hívja Őt azon a néven, amellyel később milliónyi és milliónyi hívő magasztalja majd Őt. A méltó Erzsébet így szól: "hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?" Az Istenszülő hozzám jött! És most minden keresztény Őt dicsőíti Isten Anyjaként.
Az élete során olyan megpróbáltatások érték, amelyekhez képest a mi saját szomorúságaink gyerekesnek tűnnek. Mennyi szenvedést kellett elszenvednie, amikor látta és hallotta Isteni Fiát, ahogy a lázadó názáreti nép a hegy tetejére vonszolta, hogy ott halálra vessék. Abban a pillanatban az Úr mindenható erejét használta és sértetlenül megmenekült, de az Istenszülő anyai szívét mély aggodalom szorította e veszély láttán. Folyton folyvást látta a nehéz keresztet, amelyet Fia hordozott, és a körülményeket, amelyek között szolgálatát teljesítette, üldözve az őrjöngő ellenség irigységétől és sátáni gyűlöletétől. És végül ott állt keresztjénél, ahol, az Igaz Simeon félelmetes jóslata szerint, "kard szúrta át a lelkét".
Ezt követte dicsőséges öröme az Ő feltámadásában, de hamarosan eljött az Ő Isteni Fiától elválás pillanata is, aki a mennyekbe emelkedett. És bár tudta Szavairól, hogy velünk marad mindörökké, anyai szíve mégis sok éven át megfosztva volt attól, hogy valóban láthassa szeretett Fiát.
Az Istenszülő Elszenderülésének ünnepe
Végül eljött Elszenderülésének napja. Ez új élet küszöbe volt ez, egy fordulópont. Az Elszenderülés előtt csak alázatosság és névtelenség volt... A hagyomány sok történetet megőrzött arról, hogy milyen szelíd és alázatos volt, soha nem helyezte előtérbe magát semmiben. A Szentlélek kegyelmével volt betöltve mindenkinél jobban; azonban mindig megalázta magát, elkerülve minden tiszteletet. De végül eljött az ideje az ő dicsőséges Elszenderülésének. Egyetlenegy és szeretett Fia megjelenik, majd és szent lelkét az Ő legszentebb kezeibe veszi.
Eljött az Elszenderülés... és röviddel utána, néhány nappal később, az egybegyűlt apostolok egyszer csak meglátták a levegőben a Boldogságos Szűz Máriát, most már a Mennyek és a föld Királynőjét, mennyei sugárzó fénnyel ragyogva, kegyesen álló és térdeplő angyaloktól körülvéve. És kedvesen megígérte az apostoloknak, hogy mindig velük lesz.
Így kezdődött meg örök és isteni dicsősége, amelynek nincs párja. Egyetlen más ember nem volt annyira megdicsőítve, felmagasztalva és fölemelve, mint Krisztus Isten Édesanyja. Amikor Isten nagy szentjeit kérjük, hogy közbenjárjanak értünk Isten előtt, arra kérjük őket, hogy imádkozzanak értünk Istenhez, de Hozzá, mint mindenható Királynőhöz fordulunk: "Legszentebb Istenszülő, üdvözíts minket." És ezen nagy és dicsőséges ünnepén az Egyház így beszél róla: "A sír és a halál nem tudta megkötözni az Istenszülőt, aki állandó a könyörgésben, és a közbenjárásban biztos reménység."
Az "Az Istenszülő, aki állandó a könyörgésben" szavak azt jelzik, hogy imái folyamatosan áramlanak – imák a világért, imák érettünk; tudjuk, hogy az Úr Teológus Szent Jánost, a nagy szeretet apostolát, Őhozzá rendelte, és általa – az egész emberiséget is. Ezért, bármilyen bűnösök vagy bármennyire méltatlanok is vagyunk, örömmel mondjuk, hogy Ő az emberiség és mindnyájunk Mennyei Édesanyja.
Mennyei Királynőnk és Édesanyánk részvétet érez szívünk iránt, örök üdvösséget kíván mindannyiunknak, és imádkozik mindannyiunkért. Ne felejtsük el, hogy Mennyei védelme mindnyájunkat beborítja, és hogy folyamatosan Isten dicsőségének trónjáig emelkednek a "könyörgésben állandó Istenszülő" imái... Ámin.
