Az üdvösséget örökölni vágyó kereszténynek a következő cselekedeteket kell végrehajtania:
1. Higgyünk úgy Istenben, ahogyan Isten megparancsolta, hogy higgyünk Őbenne, vagyis fogadjuk el az Istenről szóló tanítást, amelyet maga Isten nyilatkoztatott ki. El kell fogadnunk a kereszténységet, amelyet teljes tisztaságában és teljességében, csak az ortodox egyház őrzött meg...
2. Aki elkezdett hinni, annak meg kell bánnia korábbi szándékos, bűnös életét, és határozottan el kell döntenie, hogy Istennek tetsző életet fog folytatni. „mint engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, hanem a Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is egész életmódotokban szentek legyetek” (1Pét 1,14-15)
3. Miután hiszünk Istenben, elutasítva a bűnös életet az Istennel való közösségért, az első keresztény szentségben – a szent keresztségben – lépünk be ebbe a közösségbe. A keresztség az isteni életbe való születés. Lehetetlen természetes életet kezdeni anélkül, hogy természetes úton ne születnénk meg; hasonlóképpen lehetetlen elkezdeni az Istennel való közösséget - ez az egyetlen igaz életünk és a mi üdvösségünk - anélkül, hogy a szent keresztségben ne lépnénk be a kereszténységbe.
4. Az Isten gyermekeként való megmaradás - gyermekség, mely a szent keresztség ajándékaka – az evangélium parancsolatai szerint megélt élettel valósul meg. A gyermeki hovatartozás elvesztése az evangéliumi parancsolatok szerinti élettől való eltérés eredménye.
5. Az Isten-Ember, aki a keresztség által üdvösségre szült minket, egy másik nagy, kimondhatatlan szentséggel – a Szent Eucharisztiával – bensőséges egységbe vezet Önmagával. Az Eucharisztia által egyesülünk, testünk és vérünk összefonódik az Istenember Testével és Vérével. "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok az Ő vérét, nincs élet bennetek” (János 6:56, 54, 53). Az Isten-ember ezen a szentségen keresztül teljesen elválasztott minket a régi Ádámhoz fűződő kapcsolatunktól, és a legbensőségesebb kapcsolatba vezetett, az Önmagával való egyesülésbe...
6. Hogy erőt adjon gyengeségünkben, hogy begyógyítsa a szent keresztség után kapott bűn sebeit, hogy fenntartsa azt a szentséget, amellyel a keresztségben megpecsételtettünk, Isten nekünk ajándékozta a gyónás szentségét. Ezzel a szentséggel megújul és helyreáll a szent keresztség által kapott állapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.