A keresztény minden erényének Krisztusból, az általa megújított emberi természetből kell fakadnia és nem a bukott természetből.
...bukott természetünkhöz közvetlenül kapcsolódnak jó cselekedetek és erények. Ezeket az erényeket a pogányok, a muszlimok és mindazok, akik Krisztus számára idegenek, gyakorolják. Ezeket a jó cselekedeteket és erényeket beszennyezi a gonoszság, ezért méltatlanok Istenhez, és valójában akadályozzák a Vele való közösséget. Így ellenzik üdvösségünket. Ezért utasítsuk el ezt az úgynevezett jót, vagy helyesebben, ezt a nagy rosszat! Utasítsuk el bukott szívünk tetteit! Szenteljük magunkat a Krisztusba vetett hitünk által parancsolt életnek!
Azok, akik nagy jelentőséget tulajdonítanak bukott természetünk jócselekedeteinek, szörnyű, veszélyes bűnbe esnek. Anélkül, hogy észrevennék, lekicsinylik, sőt elutasítják Krisztust. Gyakran halljuk tőlük ezt a kérdést: "Miért nem üdvözülnek a pogányok, muszlimok, evangélikusok és mindazok, akik a kereszténység nyilvánvaló vagy titkos ellenségei? Sokan vannak köztük rendkívül erényesek." Nyilvánvalóan az ilyen kérdések és cáfolatok abból fakadnak, hogy nem tudják, miből áll az ember bukása és üdvössége. Nyilvánvalóan az efféle kérdések és cáfolatok lekicsinylik Krisztust, mert bennük a következő gondolat fogalmazódik meg: a Megváltásra és tágabb értelemben a Megváltóra nem volt szükség az emberiség számára, mert az emberek saját eszközeikkel üdvözíthetik magukat. Röviden, az ilyen kérdések és cáfolatok egyenesen elutasítják a kereszténységet.
Az Ószövetség ebből a szempontból hasonló a természetes erényhez. Krisztus eljövetele előtt eltérni a Törvénytől Istentől való eltávolodás volt; azonban a vágy, hogy Krisztus eljövetele után a Törvényben maradjunk, Istentől való elszakadássá vált (lásd Gal 5:4). Az Ószövetség az üdvösség szolgája volt, felkészítette az emberiséget Krisztusra, az egyedülire, aki üdvösséget ad. A zsidók számára azonban, akik mindig az Ószövetség mellett akartak maradni, ez saját kárhozatuk eszközévé vált. A zsidók lélekölő bűne a következő volt: gőgösen és önámításban más értelmet adtak Isten szövetségének, mint az Istentől kapott. Az Ószövetség – az igazság puszta árnyéka – kedvéért elutasították az Újszövetséget. Az árnyék kedvéért elutasították az árnyékot vető tárgyat. Az üdvösséghez vezető átmeneti útmutatás kedvéért magát az üdvösséget utasították el. Elutasították a megváltást és a Megváltót.
Ugyanilyen lélekromboló azoknak a bűne, akik büszkeségüktől és önhittségüktől elvakítva saját jócselekedetüknek, bukott természetük tetteinek tulajdonítanak szükségtelen jelentőséget.
A menedék, 276.old.
