7. Hadd hozakodjunk hát elő a szavakkal, miután most emlékeztettelek benneteket arra, ahogyan az elején buzdítottam, komolyan figyeljetek az elhangzottakra. Mit mond hát ez az evangélista rögtön az elején?
"Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt. " (János 1:1) Látod-e a szavak nagy merészségét és erejét, hogy nem beszél semmit kételkedve vagy sejtve, hanem mindent világosan kijelent? Mert ez a tanár része, hogy ne inogjon meg semmiben, amit mond, hiszen ha az, aki a többiek vezetésének szerepét tölti be, egy másik embert igényel, aki biztosan meg tudja állapítani, akkor azt joggal nem a tanárok, hanem a tanítványok közé sorolják.
De ha valaki azt mondja: Mi lehet az oka annak, hogy elhanyagolta az első okot, és azonnal a másodikról beszélt velünk? Nem fogunk beszélni az elsőről és a másodikról, mert az Isteniség a szám és az idők egymásutánja fölött áll. Ezért elutasítjuk ezeket a kifejezéseket; de valljuk, hogy az Atya nem származik senkitől, és a Fiú az Atyától született. Igen, lehet mondani, de akkor miért hagyja el az Atyát, és beszél a Fiúról? Miért? Mert az előbbi mindenki számára nyilvánvaló volt, ha nem is mint Atya, de legalább mint Isten; de az Egyszülöttet nem ismerték; és ezért ésszerűen azonnal a kezdetektől fogva sietett elültetni az Ő ismeretét azokban, akik nem ismerték Őt.
Emellett nem hallgatott az Atyáról az ezekről a kérdésekről írt írásaiban. És kérlek, figyeld meg lelki bölcsességét. Tudja, hogy az emberek a legidősebb létezőt tisztelik, aki mindenek előtt volt, és ezt Istennek tartják. Ezért ettől a ponttól kezdve először elkezdi, és ahogy halad előre, kijelenti, hogy Isten az, és nem úgy mint Platón azt állítja, hogy Ő az értelem, néha pedig, hogy Ő a lélek; mert ezek a dolgok távol állnak attól az isteni és vegyítetlen Természettől, amelyben nincs semmi közös velünk, hanem el van választva a teremtett dolgokkal való minden közösségtől, úgy értem lényegileg, de nem a viszonyt illetően.
És ezért nevezi Őt Igének. Mivel ugyanis arra készül, hogy megtanítsa, hogy ez az Ige Isten egyszülött Fia, hogy senki ne gondolja, hogy az Ő nemzedéke járható, az Ige megnevezésével előre látja és elhárítja a gonosz gyanút, megmutatva, hogy a Fiú az Atyától származik, és hogy Ő szenvedés (változás) nélküli.
8. Látod tehát, hogy amint mondtam, nem hallgatott az Atyával kapcsolatban a Fiúval kapcsolatos szavaiban? És ha ezek az esetek nem elegendőek az egész ügy teljes megmagyarázásához, ne csodálkozzunk, mert érvünk Isten, akit lehetetlen leírni vagy elképzelni méltó módon; ezért ez az ember sehol nem adja meg az Ő lényegének nevét (mert nem lehet megmondani, hogy mi Isten, mint lényeg), hanem mindenhol kijelenti Őt nekünk az Ő működése által. Ezért láthatjuk, hogy az Igét röviddel ezután a Fénynek nevezi, a Fény pedig az Élet nevet kapja.
Bár nem csak ezért nevezte el Őt így; ez volt az első ok, a második pedig azért, mert ki akarta jelenteni nekünk az Atya dolgait. Mindent ugyanis – mondja –, amit Atyámtól hallottam, tudtotokra adtam. (János 15:15) Fénynek és Életnek is nevezi, mert ingyen adta nekünk a tudásból fakadó világosságot és az azt követő életet. Röviden: egy név nem elegendő, sem kettő, sem három, sem több, hogy megtanítsa nekünk, ami az Istené. De meg kell elégednünk azzal, hogy sokak segítsége által egyáltalán felfoghatjuk, bár homályosan, tulajdonságait.
És nem egyszerűen Igének nevezte, hanem a nevelő hozzáadásával, ezzel is megkülönböztetve Őt a többiektől. Látod, hogy nem ok nélkül mondtam, hogy ez az evangélista a mennyből szól hozzánk? Csak nézd meg, hogy a kezdetektől fogva, hová húzta fel a lelket, szárnyakat adott neki, és hová vitte magával hallgatóinak elméjét. Mert magasabbra helyezte minden értelmes dolognál, a földnél, a tengernél és az égnél, kézen fogva vezeti az angyalok fölé, a kerubok és szeráfok fölé, a trónok, fejedelemségek és hatalmak fölé, egyszóval ráveszi, hogy minden teremtett dolgon túllépjen.
Aranyszájú Szent János homíliája János Evangéliumáról
