Tehát akkor ez az egyetlen Isten nem Ige nélküli. És mivel birtokolja az Igét, Az nem lesz élet nélküli, sem mint akinek kezdete volt, sem mint akinek meg kell szűnnie. Mert soha nem volt idő, amikor Isten ne lett volna Ige, hanem mindig birtokolja saját Ig
éjét, amely Önmagától született, nem, mint a mi szavunk, megélhetés nélkül és a levegőben feloldódva, hanem Őbenne van megélhetése, élete és tökéletessége, nem önmagából indul ki, hanem mindig önmagában létezik. Mert hol lehetne, ha rajta kívül állna? Mivel természetünk romlandó és könnyen felbomlik, szavunk is élet nélküli. De mivel Isten örökkévaló és tökéletes, Igéje megmarad benne, örökkévaló és élő, és birtokában lesz a Nemző összes tulajdonságának. Mert ahogyan a mi szavunk, amely az elméből indul ki, nem teljesen azonos az elmével, és nem is teljesen különbözik attól (mert amennyire az elméből származik, különbözik tőle, míg amennyire felfedi az elme, már nem teljesen különbözik az elmétől, hanem természetében egy az elmével, a szubjektum számára mégis eltér tőle), így ugyanígy elkülönül Isten Igéje is a maga önálló létezésében attól, Akitől az élete származik: de amennyiben önmagában ugyanazokat a tulajdonságokat jeleníti meg, mint Istenben, ugyanolyan természetű, mint Isten. Mert ahogy az abszolút tökéletességet szemléli az Atyában, úgy az Igében is, amely tőle született.
Damaszkuszi Szent János – Az ortodox hit bemutatása
