Sajnos ritkán merül bele egy átlagos keresztény az Istenről való titkokba és igazságokba, annak ellenére, hogy a keresztény hit rendelkezik a legnagyobb igazságokkal, amiket maga Isten nyilatkoztatott ki saját szolgáinak. Olvassunk el néhányat ezekből!Vannak rosszindulatú emberek, akik azt gondolják, hogy az idő hozta Krisztus nagyságát, és hogy a kereszténység első századaiban nem tekintettek olyan tisztelettel az Úrra, mint ahogy a későbbi időkben tekintettek Rá. Semmi sem könnyebb, mint megcáfolni ezt a igaztalanságot. Íme, mit ír Jeruzsálemi Szent Cirill az Úr Krisztusról: „Ő az, aki van és aki volt, az Atyával Egylényegű, Egyszülött, Egyedüluralkodó, Egyenlőhatalmú, Mindenható, Kezdetnélküli, Nemteremtett, Változatlan, Leírhatatlan, Láthatatlan, Kimondhatatlan, Elérhetetlen, Körülfoghatatlan, Elképzelhetetlen, Korlátlan. Ő az Atya dicsőségének fénye (Zsid 1,3). Ő adta meg a lényegét minden teremtménynek. Ő a világosság Világossága, világítva az Atya kebléből. Ő az istenek Istene (Zsolt 49,1) és Istentől Isten, ami megismerhető. Ő az élet forrása (Zsolt 35,10), amely az Atya életforrásából ered. Ő az Isten folyója (Zsolt 45,5; 64,10), amely az Isten feneketlen mélységéből fakad, de nem válik el Tőle. Ő az Atya jóságának és az örök boldogságnak a kincstára. Ő az élet vize (Jn 4,14), amely a világnak életet ajándékoz. Ő a nemteremtett fény, amely születik, de nem szakad el az örök idők óta világító Naptól. Ő az Isten Ige (Jn 1,1), aki egy szóval minden teremtményt semmiből lényeggé alakított... Ő az, aki minket saját képmására teremtett, most pedig Ő maga emberré lett, a mi képmásunkra. Ember, de egyben Isten is.” És a mai napig, tizenhat század után, amióta ez a hitvallás le van írva, az Ortodox Egyház tartja ugyanezt a hitet, szóról szóra, betűről betűre.Utazott valaha Dániel atya és Amoy atya. Amoy atya mondta: „Atya, mikor érünk a cellába?” (ti., hogy imádkozhassanak Istenhez). Dániel atya válaszolt neki: „Ki vonja meg tőlünk most az Istent? A cellában is ott az Isten, úgy, ahogy a cellán kívül is – ugyanaz az Isten.” Ebből okuljunk a folytonos imádkozásról, Istenről való elmélkedésről és Isten munkálkodásáról mibennünk és körülöttünk. A templom megkönnyíti és megerősíti az imádságot. Ugyanúgy az elzárkózás és a magányosság a maga módján megkönnyíti és megerősíti az imádságot. Nos, aki nem akar imádkozni, őt sem a templom, sem a cella nem köti le. Úgyszintén, aki megérezte az imádság kellemességét, attól nem tudja majd elválasztani sem a természet, sem az utazás.Kérdezték Atanáz atyát: Miképpen egyenlő a Fiú az Atyával? Ő így válaszolt: „Minthogy két szem van és egy látás.” Kitűnő válasz. Ehhez hasonlóan hozzáfűzhetjük: minthogy két fül van és egy hallás. Ugyanígy mindhárom isteni személyre tekintve: minthogy három gyertya van, de egy és ugyanaz a fény.Amíg a földön vagy, tekints magadra úgy, mint aki vendégségben van, ahol a házigazda Krisztus. Hogyha ebédlőasztalnál vagy, akkor lakomával Ő vendégel meg. Hogyha levegőt lélegzel, az Ő levegőjét lélegzed. Hogyha fürdesz, az Ő vizében fürdesz. Hogyha utazol, az Ő földjén utazol. Hogyha gyűjtöd a vagyont, az Övét gyűjtöd; hogyha eltékozlod, az Övét tékozlod el. Hogyha hatalmad van, az Ő engedelmével lett hatalmad. Hogyha emberek társaságában vagy, akkor az Ő vendégei társaságában vagy. Hogyha a természetben vagy, az Ő kertjében vagy. Ha magányban vagy, Ő jelen van. Hogyha bármerre indulsz, Ő lát téged. Ha bármit csinálsz, Ő megjegyzi azt. Ő a legfigyelmesebb Házigazda, amelynél valaha is vendég voltál. Legyél te is figyelmes Őfelé. Jó házigazdánál a vendég is jó kell, hogy legyen. Ezek mind egyszerű szavak, de nagy igazságot mondanak neked. Mindegyik szent tudta ezt az igazságot, és ahhoz igazodtak életükkel. Ezért a halhatatlan Házigazda megjutalmazta őket örök élettel a Mennyben és dicsőséggel a földön.
Nikolaj Velimirović „Prolog” című könyvéből
Fordította: Igor Kojić, minden jog fenntartva!
