.jpeg)
Szent Nikolaj Velimirovics még 1930-ban, az Athos-hegy Vatopedi kolostorában tartott pánortodox konferencia során, amelyet a már ilyen korai szakaszban várható Ortodox Ökumenikus Tanács előkészítéseként tartottak, a legtöbb ember számára ismertté tette elképesztő értékelését annak a veszélynek, amelyet a szabadkőművesek titkos társasága jelent az egyházra nézve; kijelentette: „A szabadkőművesség kérdés. A Konstantinápolyi egyház a saját listájában megjelölt néhány eretnekséget, mint az uniatizmus, a chilianizmus stb., de a szabadkőműves veszély minden más veszélyt felülmúl, és sajnos számos értelmiségi kötődik hozzá. Ez az új árianizmus; és nagy küzdelem áll előttünk, amelyet félelem nélkül kell vállalnunk Isten nevében. A kereszténységre a legnagyobb veszélyt a világon nem a bolsevizmus vagy valami más jelenti, hanem a szabadkőművesség, mert külső és belső ellenség [mind]. Azt mondjuk, hogy a keresztény vallás a Vallás, az egyetlen Vallás, és az ortodoxia az egyetlen igaz [kereszténység]; de ők [szabadkőművesek] lemondanak Krisztus Evangéliumáról, egy szintre helyezve Őt Mózessel, Buddhával, Mohameddel.” (1) Ezzel összhangban a Konferencia ismételten megnevezte az ateizmus, a szabadkőművesség, a teozófia és a spiritizmus irányzatait, mint olyan kérdéseket, amelyeket az ortodoxok közötti együttműködés révén kell kezelni. (2)
Annak ellenére, hogy Szent Nikolaj figyelmeztetését végül figyelmen kívül hagyták, és így nem vették figyelembe az 1960-as és 70-es években a későbbi Előzetes Konferenciák, ugyanakkor a görög csendőrség dandártábornoka, Alexander Drempellas sok más tudós mellett megerősítette Szent Nikolaj szavait a görög ortodoxiára és a görög államra leselkedő súlyos szabadkőműves veszély ábrázolásában; a The Greek Police Problem (1970) című könyvében Drempelas dandártábornok kifejtette saját beszámolóját: „A szabadkőművességhez nagyon sok értelmiségi, politikus, bíró, magas rangú állami tisztviselő, katonatiszt, pénzember, minden gazdag amerikai görög, hierarcha vagy teológus tartozik. Ez utóbbiak, mint egyéni teológusok szabadkőművesekké váltak, szorgalmasan előléptették őket az ortodoxia hierarchiájába, és a legrosszabb nemzet rombolókká váltak. Az athéni páholynak 1963-ig az egyetemi rektor volt a nagymestere, aki egyben egy teológiai fakultás professzora, majd egykori ügyvédje volt. (3)
Részlet a "szabadkőművesség hatása a korai görög ökumenizmusra" című írásból, Szerafim szerzetes.
