A hitünk nem az emberek bölcsességére, hanem Isten erejére épül. Mert az emberek bölcsessége a kereszt oktalansága által eltöröltetett ― a hitetlen tanok tévedése, a romlott érvelés, a haszontalan szofizmusok mestersége. Ezeket a butaságokat, a végtelen fecsegéseket, a valóban mérgező dolgokat, ezt a világ bölcsességét Pál, aki valóban bölcs volt isteni és emberi dolgokban, kiűzte a világból Isten titkos bölcsességével. Krisztus vámosokat és halászokat választott, és nem hagyta őket vámosoknak és halászoknak maradni. Megtette őket a szenvedő lelkek üdvözítőivé; tanítókká tette őket a világ számára, isteni és mennyei bölcsességgel töltve meg őket, de emberivel is. Különben hogyan magyarázhatnánk azt, hogy a Sztóikusokkal, az Epikuroszokkal és más végtelen tévedésekkel vetették szembe magukat, amelyek nagy nevet hagytak a szónoklás mesterségében? Hirtelen látjuk a halászokat mint művelt szónokokat, akiknek a szájukból bölcsesség ömlött. Mit jelent ez? Honnan kapták azt, ami meghaladja az emberi erőt? Egyet tudunk: „hogy Jézussal voltak” (ApCsel. 4:13).
Nagy Szent Fótiosz (+ 893. február 6.), Amfilókhia 92, EPE 2, 197-203.
