Volt egy hölgy, aki azok közé tartozott, akik démoni kíváncsisággal vizsgálták a szenteket, próbálva alapot találni arra, hogy rágalmazzák a papságot. Amikor hallott Szent Miklós atya erényeiről, úgy döntött, hogy próbára teszi őt. Egy nap elment a templomba, és azt mondta neki: „Gyere el hozzám, Atyám, és végezz el értem negyven Paraklézist (könyörgő szolgálat a Legszentebb Istenszülőhöz), mert családi problémáim vannak; minden délután várlak majd.”
„Örömmel, gyermekem,” válaszolta neki.
Felírta a címét, és másnap elment hozzá, és elvégezte érte a Paraklézist. A nő a végén tíz leptont (egykori görög fillér) adott neki, amit ő gond nélkül elfogadott.
A nő azt mondta neki: „És holnap is várlak.”
„Örömmel,” ismételte meg az atya.
Másnap ismét elment, fáradtan, mint mindig (ráadásul már idős ember volt), és újra elvégezte a Paraklézist érte, és az ismét tíz leptont adott neki. Ő ismét elfogadta, szelíden és ártatlanul. Ez negyven napon keresztül ismétlődött: a nő minden Paraklézisért tíz leptont adott neki, és a szent Miklós atya folytatta a látogatásokat. A végén a hölgy megbánva, a lábai elé borult, bocsánatot kért tőle, és így szólt: „Te vagy a papok türelmének és kötelességtudatának mintaképe!”
