„Ha pap és király áll eléd, a papodat ültesd a király fölé. És ha pap és angyal áll eléd, a papodat köszöntsd először, még az angyalt is megelőzve, mert a pap méltóságban még az angyaloknál is magasabb. Ezt a világiaknak saját hasznukra kell megtenniük. A papnak pedig, amikor a saját javát akarja, olvassa el a Törvényt, hogy megértse kötelességét. A szent papokról nincs mit mondanom. Nekem kötelességem, ha papba botlok, meghajolni, megcsókolni a kezét és a lábát, és könyörögni neki, hogy könyörögjön Istenhez a bűneimért, mert minden király, az egész világ, ha ezer évig könyörögne Istenhez, nem tudná befejezni a Szent Liturgiát, ám egy pap, legyen még bűnös is, a Szentlélek kegyelmének erejével be tudja fejezni. Így nincs mit mondanom.”
Aitóliai Szent Kozma (†1779. augusztus 24.) (Io. Menounou, Tanítások és életrajz, 2002, 196)
