A Tékozló fiú vasárnapja reggeli istentiszteletének kánonja
I. Óda 2. hang. Irmosz: Mózes énekét átvéve…
Egész életemet hanyagul töltöttem s téged megharagítottalak, Jézus Isten! De megtérésemkor, mint a tékozló fiút, fogadj vissza engem is!
Ami isteni kincset hajdan nekem adtál, gonoszságomban elherdáltam, tékozló módjára éltem, s tőled messze távoztam, irgalmas Atyám! De visszatérésemkor most fogadj vissza engem!
Tárd ki most felém is atyai karodat, Uram, mint a tékozló fiúval tetted, s fogadj vissza engem is, hogy hálaadással dicsőíthesselek téged!
Theotokion (az Istenszülőnek):
Szent anyád könyörgésére rajtam is mutasd meg, jótevő Istenem, egész jóságodat, és bocsásd meg számtalan vétkemet!
Katavásziaként a kánon irmoszát énekeljük még egyszer:
MÓZES ÉNEKÉT ÁTVÉVE kiálts föl lelkem: Segítőm és oltalmazón lett nekem üdvözülésemben az én Istenem, és én őt dicsőítem.
III. Óda. Irmosz: Terméketlenné vált elmélet…
Egészen magamon kívül lettem, mert esztelenül olyanokhoz szegődtem, akik a szenvedélyeimre vártak, de te, Krisztusom, akárcsak a tékozló fiút, fogadj vissza engem!
A tékozló szavát ismételve hangoztatom: „Atyám vétkeztem!” Azért most ölelj magadhoz, miként vele tetted, és ne taszíts el engem!
Bűn és szenvedélyek messzi vidékéről tértem vissza hozzád, Krisztusom; tárd ki azért felém karodat, és könyörülettel fogadj magadhoz!
Theotokion (az Istenszülőnek):
Tisztaságos, ki oly szép vagy az asszonyok között! Sok bűnömmel koldus lettem ugyan, de te tégy a szépség eszményének szemléletével gazdaggá, hogy dicsőíthesselek téged!
Katavásziaként megismételjük az irmoszt:
TERMÉKTELENNÉ VÁLT ELMÉMET tedd erényekben gyümölcsözővé, könyörületességeddel, Te, aki a javak művelője, a jóság elültetője vagy!
Kathizma (1. hang)
Kétszer énekeljük. Minta: A te sírodat őrző katonák…
TÉKOZLÁSSAL ÉLTEM FEL MINDENEMET, * Uram, Üdvözítőm, * de szememet irgalmad kimeríthetetlen gazdagságára szegezem, * atyai karodat gyorsan tárd ki felém, kérlek, * és nyomorúságra jutott lelkemet ne vesd meg, * mert bűnbánattal kiáltom néked: * Vétkeztem ellened, de üdvözíts engem.
Dicsőség...Ugyanaz.
Most és…
Theotokion (az Istenszülőnek). Ugyanarra a dallamra.
ÉRINTHETETLEN TISZTASÁG, Istenszülő Szűz, * hívek egyedüli pártfogója és védelme, * szabadítsd meg mindazokat, akik benned reménykednek * minden veszélytől, gyötrelemtől és súlyos viszontagságtól, * és Istennél közbenjárva értünk * mentsd meg, ó Leányzó, a mi lelkünket!
IV. Óda. Irmosz: Szűztől való születésedet…
A javak gazdagságát, amikkel megajándékoztál, mennyei Atyám, gonoszul eltékozoltam, s elszegődtem idegen polgárok szolgálatába. Most ezért így kiáltok föl: Vétkeztem ellened, de fogadj vissza engem is, mint hajdan a tékozlót, és tárd ki felém is atyai karodat!
Mindenféle gonoszság szolgálatába állva szerencsétlenül a szenvedélyek hatalma alá kerültem, s könnyelműségem folytán még magamtól is elidegenedtem. De most hozzád menekülök, mennyei Atyám: a te nagy irgalmaddal könyörülj meg rajtam, Üdvözítőm!
Szégyennel eltelve sohasem mertem az ég magassága felé tekinteni, mert esztelenül behódoltam a bűnnek. Most viszont megtérve töredelmesen hangoztatom: Vétkeztem ellened, mindenség Uralkodója, de te fogadj vissza engem!
Theotokion (az Istenszülőnek):
Az emberek segítője, minden keresztény szilárd reménysége, üdvösségre várok menedéke, ments meg engem, ó Szűz, anyai könyörgéseddel, és méltass a jövendő életre!
Katavásziaként megismételjük az irmoszt:
SZŰZTŐL VALÓ SZÜLETÉSEDET előre látván a próféta meg is jövendölte azt, kiáltván: Hallottam híredet és megrémültem, mert Temán felől, a megárnyékozott szent hegy felől jöttél el, Krisztusom.
V. Óda. Irmosz: Az éj elmúlt…
Idegen emberek szolgaságába kerültem, az enyészet földjén tartózkodtam, s szégyennel teltem el. De most visszatérek és hangosan elmondom neked, Irgalmas, hogy vétkeztem!
Megtérek a gonoszságból, mennyei Atyám, áraszd reám atyai jóságodat, s ne taszíts el, hiszen mindent felülmúl a te irgalmad.
Mérhetetlenül sokszor megharagítottalak téged, irgalmas Krisztus és nem merek a magasba tekinteni. De ismerem jószívűségedet, és ezért hangoztatom: Vétkeztem, könyörülj rajtam és üdvözíts engem!
Theotokion (az Istenszülőnek):
Kegyelemteljes, legszentebb Szűz, ki a mindenségért bemutatott engesztelő áldozatot szülted, könyörgéseddel könnyebbítsd rossz hajlamaim súlyos terhét!
Katavásziaként megismételjük az irmoszt:
AZ ÉJ ELMÚLT, közeleg a nappal, s világosság derül föl a világra. Ezért az angyali rendek magasztalnak és dicsőítenek téged, Krisztus Istenünk.
VI. Óda. Irmosz: A bűnök mélysége…
A bűnök mélysége mindig fogva tart, és már elmerülök a vétkek viharában; de te, Krisztus Isten, vezess el engem az élet révébe és üdvözíts, dicsőség Királya!
Az atyai vagyont szörnyen eltékozolva elszegényedtem, és terméketlen gondolataim rabságában igen megszégyenültem. Azért most hozzád kiáltok, emberszerető: Könyörülj meg rajtam és üdvözíts engem!
Elidegenedtem tőled, végtelen jóság, és emészt az éhség bármiféle jóság után. Ezért most hozzád fordulok: Krisztusom, könyörülj rajtam, ki énekekkel magasztalom emberszeretetedet!
Theotokion (az Istenszülőnek):
Elszegényedtem, mert mindenféle jótett hiányzik belőlem. De te, Leányzó, tisztaságos Szűz, ki az Üdvözítő és Úr Krisztust szülted, méltass az üdvösségre, hogy magasztalhassam a te nagyszerűségedet!
Katavásziaként megismételjük az irmoszt:
A BŰNÖK MÉLYSÉGE tart fogva, Üdvözítőm és az élet örvényeiben vergődöm; de mint Jónást a szörnyetegből, ments ki bűneimből és üdvözíts engem is!
Konták:
3. hang. Minta: Ma a Szűz…
ATYAI DICSŐSÉGEDTŐL esztelenül eltávoztam, * s tőled kapott gazdagságomat gonoszságokra tékozoltam: * azért a tékozló szavaival kiáltok fel: * „Irgalmas Atyám, vétkeztem ellened, * de mint megtérőt fogadj be magadhoz * és tégy engem szolgáid egyikévé!”
Ikosz:
Minthogy Üdvözítőnk mindennap saját szavaival oktat, hallgassuk meg most is figyelmesen a Szentírást, amely a tékozló és aztán kijózanodó fiúról szól, és az ő helyes bűnbánatát hittel utánozva alázatos szívvel kiáltsunk föl ahhoz, aki minden titkunkról tud: „Vétkeztünk ellened, irgalmas Atyánk, és már nem vagyunk méltók arra, hogy mint azelőtt, gyermekeidnek hívj; de mint aki természetednél fogva emberszerető vagy, fogadj vissza, és tégy engem szolgáid egyikévé!”
Szinaxárion:
Ezen a napon a szent evangélium példabeszédében szereplő tékozló fiúról emlékezünk meg, akinek emlékét szent atyáink másodikként iktatták be a Nagyböjti Énektárba.
Aki tékozlóként elveszett – akárcsak én is –, az bátran menjen előre!
Isten irgalmának kapuja ugyanis mindenki előtt nyitva áll.
Vannak olyan emberek. akik - fölismerve sok helytelen cselekvésüket és azt, hogy ifjúkoruktól teljesen kicsapongó módon éltek, idejüket pedig a részegeskedésre és erkölcstelenségre tékozolták, s ezáltal a bűn mélyére süllyedtek - egyszerre teljesen kétségbe esnek, ami aztán a gőgre is vezethet, s erről a holtpontról már semmiképp sem akarnak az erény szorgos gyakorlása felé kimozdulni, hanem bűneik egész sorára hivatkozva mindig ugyanazokba, sőt olykor még egyre nagyobb gonoszságokba is visszaesnek. Az emberszerető szentatyák épp az ilyenek iránti atyai szeretettől áthatva és őket a kétségbeesésükből megmenteni akarva állítottak az első példabeszéd után most ez a példázatot a középpontba, hogy ezáltal a kétségbeesés baját gyökeresen kiirtsák, és az erény újrakezdésére támasszanak föl bennünket. Ennek bizonyítása végett a sok bűnbe esett embernek Isten emberszeretetét és végtelen jóságát a tékozló fiú példájával mutatják be. Itt ugyanis magának Krisztusnak a példabeszédével igazolhatjuk, hogy az ő szerető jóindulatánál semmilyen bűn nem bizonyulhat erősebbnek.
Kétféle fia van itt az embernek - vagyis az emberré lett Isten-Igének: az igazak és a bűnösök. Az előző csoportot jelzi az idősebb fivér, aki Isten parancsait megtartva mindig állhatatos maradt az általa kijelölt szép és jó gyakorlásában. és szinte még véletlenül se hanyagolt el abból semmit. Az öccse viszont azt képviseli. aki a bűn vágyától fölhevíttetve utálatos tetteivel megtagadta az Istennel való életközösséget, és Istennek iránta tanúsított emberszeretetét eltékozolva kicsapongó életre adta a fejét. Ez a „tékozló” szó azt jelenti, hogy nem őrizte meg az Isten képere kialakult eredeti épséget, hanem az élvezetek során a gonosz démont követve az ő akaratának rabja lett, de mégsem tudta vágyát igazán kielégíteni. Kielégíthetetlen ugyanis a bűn: rendszerint az egy ideig tartó élvezet csalétkével szokott elbűvölni, amit a példabeszéd a szentjánoskenyérfa terméséhez hasonlít, amely a sertések táplálékául szolgált. A szentjánoskenyérfa ugyanis ezzel a gyümölcslével először valóban édes ízt ígér, de aztán valójában rosszízű, és végül egészen pelyvához hasonló. Pontosan így működik és ilyen sajátosságokkal rendelkezik a bűn is.
S alighogy ráeszmél a tékozló arra, hogy az erény híján a saját vesztébe rohan, már haza is siet atyjához ezekkel a szavakkal: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened! S már nem is vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz!” Az atya viszont nem szidalmakkal illeti megtérő fiát, hanem megölelve és karjaiba fogadva őt megmutatja neki isteni és atyai könyörületességét. Aztán köntöst ad rá, tudniillik a szent keresztséget; majd pedig pecsétgyűrűt, vagyis a legszentebb Lélek ajándékát. Továbbá még lábbelit is hozat, hogy most már se kígyók, se skorpiók meg ne zavarhassák Isten felé vezető lépteit, hanem inkább ő maga tapodhasson azok fején. S mindezek után még az Atya túláradó örömében érette a hizlalt borjút is leöleti: vagyis hagyja egyszülött Fiát, akinek testét és vérét át is adja a benne részesülőknek. S mindezt annak ellenére is végbeviszi, amit az idősebb fivér az ő határtalanul túláradó könyörületessége láttán mond illetve már el is mondott. Az emberszerető Atya őt is lecsillapítja, s szelíd és kedves hangnemben csitítgatja ilyen szavakkal: „Te mindig velem vagy, s most úgy illik, hogy örülj, és atyáddal együtt asztalhoz telepedj, mert ez a fiam a korábbi bűnében már halott volt, és most bűnbánattal ráébredve esztelen cselekvésére – életre kelt; és amikor tőlem eltávozva az élvezetekhez szokott hozzá, akkor elveszett, de aztán könyörületességemtől indíttatva rátaláltam, és együtt érző jóindulattal meghívtam őt magamhoz.”
A példabeszédet ugyanakkor a zsidó népre és reánk is lehet vonatkoztatni.
Ezért osztották be tehát szent atyáink mára ezt a példabeszédet, hogy egyrészt a kétségbeesést eloszlassák, másrészt pedig hogy a vétkezőket a tékozló fiúéhoz hasonló megtérésre és bűnbánatra indítsák. Hiszen az ellenség nyilaival szemben ez a legjobb fegyverünk, és azok elhárítására szintén ez bizonyult a leghatékonyabb védekezésnek.
A te kimondhatatlan emberszereteteddel, Krisztus Istenünk könyörülj rajtunk! Ámen.
VII. Óda. Irmosz: A kerubokat utánozva…
Szerencsétlenül behódoltam a testi élvezeteknek, és szándékosan szolgája lettem a szenvedélyek hajszolójának, tőled pedig elidegenedtem, Emberszerető! Most azonban a tékozló fiú szavával hangoztatom: Vétkeztem, Krisztusom, de azért ne vess meg engem, egyetlen Irgalmas!
Én is kiáltom, hogy vétkeztem, bár szememet egyáltalán nem merem a magas menny felé emelni, mindenség Királya, mert esztelenségemben éppen téged haragítottalak meg, mikor parancsaidat megszegtem. De te, egyetlen jóság, ne vess el engem színed elől.
Apostolaid, prófétáid, szentéletűid, szent vértanúid és igazaid könyörgésére bocsásd meg nekem, Uram, mindazt, amit vétettem, amivel jóságodat felingereltem, hogy mindörökké magasztalhassalak és dicsőíthesselek téged, Krisztusom!
Theotokion (az Istenszülőnek):
Szeplőtlen Istenszülő, ki a keruboknál, szeráfoknál s az összes többi égi seregnél tündöklőbb vagy, velük együtt esedezzél a kezdet nélküli Atyának tőled megtestesült isteni Igéjéhez, hogy mindnyájan méltók lehessünk az örök javakra!
Irmosz:
A KERUBOKAT UTÁNOZVA az ifjak a kemencében örömmel így énekeltek: Áldott vagy, Istenünk, mert mindezeket bűneink miatt igazságos ítéleted szerint bocsátottad ránk, te, ki fölöttébb dicséretes és magasztalt vagy mindörökké.
VIII. Óda. Irmosz: Aki egykor a csipkebokorban…
Minden jócselekedet híján koldusszegény vagyok, de azért Irgalmas, ki irgalmad bőségével, önként viselt szegénységben földre jöttél, hogy üdvözítsd a világot, üdvözíts engem is!
Parancsolataidtól messze eltávolodtam, s szerencsétlenül a tévelygés szolgája lettem. De most fogadj vissza, mert hozzád térek, mint hajdan a tékozló fiú, és eléd borulok, mennyei Atyám!
Végzetes gondolatok homályába burkolózva tőled messze eltávolodtam, és még magamtól is teljesen elidegenedtem! De bűnbánattal eléd borulok, Irgalmas, üdvözíts engem!
Theotokion (az Istenszülőnek):
Tisztaságos Istenszülő, elbukottak egyetlen felemelője, emelj fel engem is, ki sok bűnbe zuhantam és szégyenletessé lettem.
Katavásziaként megismételjük az irmoszt.
AKI EGYKOR a csipkebokorban a Sínai hegyen Mózesnek a Szűz csodájának előképét mutatta meg, azt énekeljétek, áldjátok és magasztaljátok mindörökké.
IX. Óda. Irmosz: Ki hallott, vagy ki látott…
Nézd, üdvözítő Krisztus, lelkem szorongását, nézd megtérésemet, nézd könnyeimet és ne vess meg engem, hanem irgalmasan ölelj magadhoz és számlálj az üdvösségre jutók sokaságához, hogy hálaadással magasztaljam irgalmadat!
Mint a gonosztevő tette, én is hangoztatom: „Emlékezzél meg róla!” Mint a megalázkodó vámos, és is mellemet verem és mondom: „Légy irgalmas!” Miként a megtért tékozló fiút megszabadítottad, engem is szabadíts meg mindenféle gonoszságomtól, mindenség Királya, hogy dicsőítsem a te nagy megalázkodásodat!
Sóhajts fel, szerencsétlen lelkem és kiálts Krisztushoz: Jóságos és egyetlen nagyirgalmú Uram, ki érettem önként szegénnyé lettél, tégy engem, a jócselekedetekben szűkölködőt jóságban bővelkedővé!
Azt az örömet, melyet a tékozló fiú önkéntes megtérésével szereztél, Jóságos, nekem, szerencsétlennek is szerezd meg, s tárd ki felém szent kezedet, hogy az üdvözültek között dicsőítsem a te mérhetetlen megalázkodásodat!
Theotokion (az Istenszülőnek):
Világosságot árasztó könyörgéseddel világosítsd meg, kérlek, Szent Szűz, gonoszság folytán elsötétült lelki szememet, s vezess engem a megtérés ösvényére, hogy méltóképpen dicsőítselek téged, kitől az Ige kifejezhetetlen módon megtestesült!
Katavásziaként megismételjük az irmoszt.
KI HALLOTT vagy ki látott ilyet a föld szülöttei közül, hogy egy szűz magzatot hordozzon méhében és fiat szüljön fájdalom nélkül? Ilyen a te csodád, Mária! S mi téged, mint tisztaságos Istenszülőt magasztalunk.
