Pál apostol ezt mondja: „Mi (akik az Evangéliumot hirdetjük és Krisztus szerint élünk) ... Krisztus édes illata vagyunk az üdvözülőknek és az elveszőknek. Azoknak, akikben a halál (a test) szaga van, halál illata vagyunk; azoknak pedig, akikben az élet szaga van, az élet illata vagyunk.”
„A nyugati vallásos festők, akik a vallás természetfölötti látomásait akarták ábrázolni, bizonyos természeti jelenségeket vettek mintának – felhőket, naplementéket, a holdat, a napot sugaraival. Ezekkel igyekeztek ábrázolni a mennyei dicsőséget és a halhatatlanság világát, és bizonyos dolgokat »lelkieknek« neveztek, amelyek csupán szentimentálisak, érzelgősek, egyáltalán nem lelkiek.
Hiába azonban! Mert a másik élet boldogsága nem folytatása e világ érzelmi boldogságának, és semmi köze ahhoz a gyönyörűséghez sem, amelyet az érzékek élveznek ebben az életben. Pál apostol, szólván az eljövendő boldogság javairól, azt mondja, hogy olyanok, amiket »szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg sem sejtett«.
Hogyan ábrázolhatná hát azt a világot, amely mindazon túl van, amit az ember érzékeivel felfogni képes – hogyan ábrázolhatná azt egy olyan művészet, amely »természetes« és az érzékekhez szól? Hogyan festheted le azt, »ami fölülmúlja a természetet és fölülmúlja az érzékeket«?”
„A mi hagyományos ikonográfiánk az a nyelv, amelyet mi, ortodoxok a szent festészet területén használunk, párhuzamosan azzal a nyelvvel, amelyet beszéd közben használunk. Mindannyian, ortodoxok, ugyanazokat a szavakat és ugyanazokat a kánonokat használjuk beszédünkben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy másoljuk egymást, hogy utánozzuk egymást. Ugyanazokkal az eszközökkel fejezzük ki magunkat, mégis mindannyiunknak megvan a maga sajátos kifejezésmódja. Ugyanez igaz a hagyományos művészetre is.”
„A liturgikus művészet szépsége nem testi szépség, hanem lelki szépség. Ezért aki világi mércével ítéli meg ezt a művészetet, azt mondja, hogy a bizánci szent festészet alakjai csúnyák és visszataszítóak, míg a hívők számára ezek a lélek szépségét hordozzák, amelyet »szép elváltozásnak« neveznek.”
– Photiosz Kontoglou, elhunyt június 30./július 13-án.
