Szerafim (Rose) atya ezt írta: „[Az óhitűek] szektások, és szellemiségük – nem csupán külsőségeik – választja el őket az ortodoxiától. Ha Isten valamiképpen egyiket vagy többüket az ortodoxiához tudja vonzani, az nagyon jó, de a "bűnbánat" azon mértékei, amelyeket John Hudanish leír, csupán hízelgés szektás büszkeségüknek. Áldott Paisziosz Velicskovszkij ellenezte az óhitűek befogadását még akkor is, ha azok nem kértek mást, csak hogy megtarthassák a kétujjas kereszt vetést – nem a csekély cselekedet miatt, hanem mert ez azt mutatta, hogy még mindig megvan bennük a szektás mentalitás. Természetesen azóta az Oroszországon Kívüli Orosz Orthodox Egyház (ROCOR) megengedte az óhitűeknek, hogy megtartsák a kétujjas keresztet és szertartáskönyveiket, de ez az oikonomia gesztusa volt, nem pedig annak elismerése, hogy Nikon pátriárkának ne lett volna igaza. Ahhoz, hogy egy óhitű ortodoxszá váljon, tudatában kell lennie annak, hogy a külsőségek, amelyeket megőriz, nem lényegük az ortodoxiának.”
