[Második levél a korintusiaknak 5:1-10; Lukács 7:2-10] Milyen értelmes ember a százados! Hogyan jutott ilyen hitre, ami felülmúlta az izraelitákét, akiket pedig kinyilatkoztatások, próféciák és csodák között neveltek fel? Az evangéliumok nem szemléltetik, hogyan jutott a százados a hitre, csak leírják a hitét, amit az Úr Jézus dicsért. A hit útja titkos, rejtett ösvény. Ki tudná megmagyarázni, hogy hitbéli meggyőződései hogyan forrnak össze a szívében [Lukács 2:19]? Legjobban a szent apostolok válaszolták meg ezt, a hitet Isten ajándékának mondva. A hit igazán Isten ajándéka, de a hitetlenek nincsenek felelősség nélkül, azaz, ők maguk is hibásak, ha ez az ajándék nem adatik meg nekik. Ha nincs aki fogadja ezt a hitet, akkor nem adatik meg, mert nincs mivel befogadni: ilyen esetekben hiábavaló adni. Hogy hogyan válik a lélek alkalmassá a hit befogadására, azt nehéz megmondani. A százados kivételesen alázatos volt, nagy hatalma ellenére, emellett erényes és jó ítélőképességű. Általában nem az alázatosság vonzza a hitet hozó nagy kegyelmet? Ez egyáltalán nem meglepő. Köztudott, hogy a hitetlenek rendszerint büszke emberek, holott a hithez elsősorban az értelmet kell engedelmesen alárendelni a hitnek.
