[I Tessz 2:1-8; Lk 11:9-13] Az Úr meggyőz bennünket, hogy az Ő meghallgatásának ígéretével imádkozzunk, és ezt az ígéretet a vérszerinti apa lágyszívűségeként magyarázza, aki jóindulatú gyermekei kérésére. De itt utal annak okára, hogy néha miért nem hallgattatnak meg imáink és kéréseink, vagy nem teljesülnek. Az apa nem ad követ gyermekeinek kenyér helyett, vagy kígyót hal helyett. Ha egy vérszerinti apa nem teszi ezt, mennyivel inkább nem teszi a Mennyei Atya? Pedig kéréseink nem ritkán hasonlóak a kígyóért és a kőért benyújtott kérvényekhez. Nekünk úgy tűnik, hogy kenyeret és halat kérünk; míg a Mennyei Atya látja, hogy amit kérünk, az számunkra kígyó és kő lesz – így nem adja meg, amit kérünk. Egy apa és anya szívből jövő imákat áraszt Isten elé fiukért, hogy intézze el neki azt, ami a legjobb, de emellett kifejezik azt is, hogy mit tartanak jobbnak fiuk számára, vagyis hogy éljen, egészségesen és boldogan. Az Úr meghallgatja imájukat, és úgy intézi fiuk számára, hogy mi a legjobb neki, de nem a kérők értelmezése szerint, hanem úgy, ahogy a fiuk számára a valóságban a legjobb: betegséget küld, amelybe a fiuk belehal. Azok, akik azt hiszik, hogy a jelen élettel minden véget ér, úgy érzik, hogy az Úr nem hallotta meg, hanem az ellenkezőjét tette annak, amit kértek, vagy a saját sorsára hagyta azt, akiért imádkoztak. De akik azt hiszik, hogy a jelenlegi élet csak felkészülés a másik életre, azoknak nincs kétsége afelől, hogy a fiú, akiért imádkoztak, éppen azért betegedett meg és halt meg, mert meghallgatták imájukat, és mert jobb volt elmennie innen, mint itt maradnia. Azt fogod mondani: akkor minek imádkozni? Nem, imádkoznod kell; de a konkrét dolgokért folytatott imáknál mindig szem előtt kell tartanod a feltételt: „Uram, ha Te magad ezt üdvözítőnek tartod.” Szír Szent Izsák azt tanácsolja, hogy minden imát rövidíts le erre: „Uram, te tudod, mire van szükségem: tégy velem akaratod szerint.”
