Szent Donát Róma városában élt egy Donát nevő ifjú, a klérus tagja a Pásztornak szentelt templomban, aki Pimenius, a nevezett templom papjának keze alatt nevelkedett. Miután Julianusszal, aki aldiakónus volt, minden világi és isteni tudományt kitanult, a szelíd és alázatos Donátot felolvasóvá szentelték. Julianus ugyanis valóban a Római Egyház diakónusa volt, Péter Damian később azt írta egyik prédikációjában, hogy "az Úr mezején két ág, Donatus és Julianus együtt nő, de az egyikből a paradicsom cédrusa lett, a másik, viszont szénné vált a pokol örök lángjainak." Abban az idıben, amikor a fent nevezett Julianus császár lett, sok keresztényt megfeszíttetett, és megparancsolta, hogy Pimenius papot is ırizetbe vegyék Rómában. Donát apját és anyját is letartóztattatta, és kard általi halálra ítélte. A lektor Donát elmenekült és Arrhetum2 városába ért, ahol egy Hilarianus nevő szerzetes nagy örömmel fogadta, és szállást adott neki. Donát örömmel szolgálta Hilarianus szerzetest, de még inkább szolgálta titkon a mindenható Istent, Jézus Krisztus Urunkat, zokszó nélkül, éjjel és nappal, imádsággal és böjttel; fáradhatatlanul örvendezve magasztalta zsoltárokat énekelve Néki. Amikor Hilarianus szerzetes ezt meghallotta, igen csodálta, és megkérte Donátot, hogy ne végezzen semmi kemény munkát, csak a tanításban leljen nyugalmat, hogy Hilarianus megtudhassa, mi mindent tanult Donát Pimenius presbitertıl. Aztán arra kezdte biztatni Hilarianus Donátot, hogy ne gyötörje magát böjttel, hanem inkább avassa be a Szentírás értelmezésének minden rejtélyébe. Ám Donát egyáltalán nem hallgatott rá, hanem még nagyobb dicsıségre tett szert a böjt és az imádság terén. Élt abban a városban egy özvegyasszony, aki kilenc éve vak volt. Bár minden vagyonát ráköltötte, mégsem tudták meggyógyítani.3 Ezt a pogány asszonyt Syramiának hívták, egy tanyán lakott egyetlen fiával, aki szintén pogány volt. Akkoriban sok beteg kereste fel Hilarianust és Donátot, és miután megáldott ételt vettek magukhoz, gyógyultan tértek haza. Amikor Syramia meghallotta ezt, Herculius nevő fiával eljött Hilarianus szerzetes cellájához. Amikor belépett, Hilarianus azt mondta Donátnak: Ennek az asszonynak bizony értelme, teste és lelke is vak. [417] Donát azt felelte: Vegyen magához eledelt, aztán menjen a dolgára. Akkor asztalt terítettek és invitálták, hogy egyen velük. Erre az asszony kiáltozni kezdett: Nem eszem, míg meg nem világosítotok. Donát így szól Hilarianushoz:
Imádkozzunk a mi Urunkhoz, Jézus Krisztushoz! Hilarianus erre így szólt: Fiam, nem értetted meg a szavaimat, amit az imént mondtam: ı minden tekintetben vak? Mire Donát: Fejtsd hát ki, miben vak! Hilarianus így felelt: Mert még a hiábavaló és süket bálványokat imádja. Erre Donát könnyek közt így felelt: Ó Diabolosz,4 miért akarod próbára tenni Krisztus szolgáinak szolgáit? Ekkor Syramia földre vetette magát, és könnyekkel kérlelte ıket: Világosítsátok meg szolgálótokat – mert az orvosok kifosztottak. Donát felolvasó ezt válaszolta: Miképpen gyújthatnánk világot? Hiszen nincs olajod. Erre Syramia: Három amforám van olajjal tele. Zsiradékod van, de hited nincs. Mi az a hit, amit tılem vársz? Hogy hagyd el a néma és süket bálványokat és imádd az Úr Jézus Krisztust! Syramia még abban az órában elküldte fiát, hogy hozza el a Juno és Jupiter szobrocskát, amelyet egy kis ládikában tartottak. Amikor azokat kézhez vette, összetörte ıket, és tőzbe dobta. Porig égette fából és gipszbıl készült, arannyal borított bálványait. Donát és Hilarianus még aznap elmentek Saturius püspökhöz, és elbeszéltek neki mindent: miképpen törte össze és égette el Syramia bálványait. Akkor Saturius püspök betelt örömmel, átölelte Donátot, és sírva szólt: Vénségemre csekélységem arra méltattatott, hogy nem csukódnak le szemeim az Atya Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus színe elıtt, és ne csalatkozzak szemed láttára! És megparancsolta, hogy vezessék oda Syramiát. Mikor megjöttek, így szólt hozzá: Leányom, higgyél az Úrban, és megvilágosodsz! Erre ı így felelt: Hiszek! Alázd meg magad hamuban és zsákban!5 És amikor az megalázta magát, feltette rá a kezét,6 és oktatta a hitre Hilarianus és Donát jelenlétében, majd megkeresztelte az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében bőneiknek bocsánatára.
És amikor megkente a krizmával,7 megnyíltak Syramia szemei. Ekkor az anya fiával együtt kiáltozni kezdett: Valóban úr Krisztus, aki által megláttam a világ világosságát, mert megvilágosította szemeimet! Syramia azután visszatért házába. Én, Apronianus pedig hallván, hogy mit tett az Úr szentjeinek imáira, minthogy fiamat, Austeriust tisztátalan lélek gyötörte, éjszaka Arrhetumba mentem, és fiamat Donáthoz vittem, akit Saturius püspök házában találtam. Lábaik elé vetettem magam. Akkor Saturius, Hilarianus és Donát imádkoztak, és kitört belıle a [Gonosz] szolgálója Jézus Krisztus nevére így szólván: „Ne bántsatok!” És fiam attól az órától fogva egészséges volt. Attól a naptól fogva Saturius püspök nem engedte el maga mellıl Donátot, hanem napról napra az egyházi rend magasabb fokára emelte: diakónussá szentelte, majd sok év múlva, a megfelelı idı leteltével a papság áldásban részesítette. Eközben az áldott Saturius püspökkel lakott. Azokban a napokban élt egy Eustasius nevő férfiú, Tuscia (katonai?) kormányzója (rector) és adóbehajtója. És miközben a pénzügyeket intézte, támadást intézett az ellenség, és feldúlta a tartományt. Amikor felesége, akit Euphrosynának hívtak, látta, hogy ellenség dúlja a tartományt, fogta a pénzt és elrejtette. A felfordulás elırehaladtával azonban Euphrosyna meghalt. Amikor aztán a béke helyreállta után Eustasius hazatért, nem találta feleségét élve, és a közpénzt sem lelte, elkeseredve keresni kezdte azt, de hiába. Amikor késıbb az uralkodók elé citálták, megszökött az ırizetbıl és a szent Donát paphoz menekült. Lábaihoz vetette magát, és elmondta tövirıl hegyire, hogy mi történt. Akkor Donát pap jelentett mindent Saturius püspöknek. Akkor Saturius püspök és Donát pap tanakodni kezdett, hogy mit tegyenek. Donát így szólt Eustasiushoz: Mutasd meg feleséged sírját! És amikor odaértek, Donát földre vetette magát és imádkozott, kérlelte a mindenható Istent, majd fennhangon így szólt: Euphrosyna, a megfeszített Krisztusra kérlek, mondd meg nekünk, mit cselekedtél, és hova tetted a közpénzt, mert férjedet a számvevık gyötrik! És történt, hogy hangot hallottak a sírból: Házatok bejáratánál van a pénz elrejtve, amit kerestek.
Akkor odamentek, ahova mondta, és miután ástak, örömmel találták meg a pénzt. Eustatius megmenekült a vádtól, Donát imádságának és hitétnek erejét mindannyian csodálni kezdték. Saturius püspök így szólt: Áldott vagy Urunk Jézus Krisztus, aki csodát mőveltél szolgád, Donát pap keze által! Attól kezdve az egész klérus és a nép megszerette Donát papot. Nem sokkal késıbb aztán elszenderült az Úrban az áldott Saturius püspök. Összehívták zsinatra [418] az egész klérust és Arrhetinum elöljáróit, s megválasztották püspöknek Donátot. Miután mindannyian egyhangúlag megszavazták, Donát papot Rómába vitték az áldott Juliushoz, Róma püspökéhez.8 Amikor Julius meglátta, megtelt örömmel, mert az Úr sok csodát tett Donát keze által. Püspökké szentelte tehát, s nagy dicsıséggel tért vissza Arrhetum városába. Miután visszatért, nehogy a sötétség elfedje a fényt,9 a következı történt. Élt a városban egy másik pogány. Amikor tehát Donát megérkezett az Urat dicsıítve, felszentelésének alkalmából áldozatot mutatott be, és misét celebrált a népnek. Amikor az áldozat10 véget ért, kiosztotta a szentségeket a népnek. Anthymus nevő diakónusa adta Krisztus vérét a népnek. És ahogy osztotta a szent vért, a pogányok lökdösıdése miatt elesett, és összetörte a Krisztus vérét tartó kelyhet. Akkor az egész nép elszomorodott. Szent Donát azonban így szólt diakónusához: Ne szomorkodjék a Te szíved, hanem bízz az Úrban, és add ide az Úr kelyhének darabjait. Amikor azokat összegyőjtötték, Donát öltözete elé rakták darabjait. İ pedig térdeit meghajtva könnyek közt könyörgött: Uram, aki az összetörteket helyreállítod, és a széthullottakat helyreállítod, ne szomorodjék meg keresztény néped neved miatt, hanem tudják meg mindnyájan, hogy a menny és a föld ura, és az ember porának újjáépítıje vagy! Akkor felkelt Donát, és a liturgikus kelyhet a diakónusnak épen és sértetlenül nyújtotta vissza. Egy rész azonban, amelyet a Diabolosz elrejtett a szent edényből, a mai napig láthatóan hiányzik belıle. Amint a keresztények és pogányok ezt látták, mind kiáltozni kezdtek: „Mert az Úr Jézus Krisztus Isten fia!” Azon a napon, a csoda miatt, amit az Úr szent szolgájának, Donátnak keze által vitt végbe, szám szerint 79 lélek keresztelkedett meg, és mindannyian az Urat dicsérve és áldva széledtek szét.
Huszonnyolc nappal késıbb meghallotta Quadratianus császári <tribunus>, hogy Hilarianus szerzetes és Donát imájára lett meg az eltőnt pénz, és küldönceivel letartóztatta Donát püspököt és Hilarianus szerzetest mondván: „Nem lehetett meg az a pénz, csak mágikus mesterkedés révén. Ezért börtönbe vetlek benneteket.” És megparancsolta, hogy naplemente után állítsák fel neki az ítélıszéket Arrhetinum erıdítményében, és vezessék ıket hozzá. Amikor pedig az áldott Donátot és Hilarianust elé vezették, a következı szózatot intézte hozzájuk: A mi legkegyelmesebb urunk, Julianus augustus kihirdette rendeletét, hogy senki a keresztények közül nyilvánosan tanítani ne merjen. Ti ugyanis elcsábítjátok a népet, és a nép istenfélelmével ellentétes tanításokat vezettek be. Hiszen a mágia, melyrıl megtudtuk, hogy a népnek tanítjátok, a jámbor Julianus, az istenfélı augustus közlése alapján közismert. A szent püspök, Donát így felelt: Mi, akik bizonyosak vagyunk a mi Urunk Jézus Krisztus erényében, a népet az ı tiszteletére hívogatjuk. Quadratianus erre: A mi urunk, Julianus augustus kegyelme folytán, ha rendeletének megfelelıen nem mutattok be áldozatot, tőzzel égetlek meg titeket. A szent püspök, Donát így felelt: Mit rendelt a te urad? Quadratianus: Hogy áldozzatok a halhatatlan isteneknek, és éljetek. A szent püspök, Donát így felelt: Áldozzanak nekik a nyomorultak, akik nem hiszik, hogy Krisztus Isten fia, akit ti nem féltek tagadni. Akkor Quadratianus haragra gyúlt és megparancsolta, hogy kıvel vágják szájon. Amikor elvezették Hilarianus szerzetes elıtt, így szólt Donát, a szent püspök: Én mindig erre vágytam. Quadratinus ezt mondta: Hozzatok csak nekem egy tripuszt. Amikor az megérkezet, megparancsolta, hogy hozzanak egy Junot. Szent Donát így szólt: Áldozz te az isteneknek – a tieid démonok. Mi azonban a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak mutatunk be áldozatot szünet nélkül. Quadratianus császári <tribunus> felindulásában megparancsolta, hogy szent Donátot vezessék vissza a börtönbe. Akkor aztán a beteg keresztények tömegével indultak meg hozzá, és meggyógyultak erıtlenségeikbıl. Amikor meghallotta ezt Quadratianus, hogy Krisztus általa csodákat tesz és démonoktól szabadít meg embereket, megparancsolta, hogy tüstént ott helyben ragadják meg, és ott a börtönben, ahol szent Donát püspököt ırizték, döntése alapján fejezzék le augusztus idusának hetedikén. A keresztények összeszedték földi maradványaikat, és eltemették Arrhetum városának közelében, mikor a mi Urunk Jézus Krisztus békében uralkodott. Övé a tisztelet és a dicsıség mindörökkön örökké. Ámen.
1ed. Boninus Mombritius, Sanctuarium [Milano c.1477]: 232v233.v 2Ma: Arezzo.
3Vö. Mk 5,26; Lk 8,43.
4A latin is a görög „diabolosz” szót (a.m. „vádló”, „viszályt szító”) használja a Gonosz megnevezésére.
5Vö. Lk 10,13;Cyprianus, De lapsis 35;
De opere et eleemosynis 4;
Eusebius V 28,12 (translatio Rufini); Szent Márton élete 14,4 etc.
6A katakumenátus szertartása: ld. Traditio Apostolica 19 (magyarul: ford. Erdı Péter, in Az Ókeresztény kor egyházfegyelme [ÓÍ 5, 1983]): 92;
Constitutiones Apostolorum VII 39. 7A bérmálás/konfirmáció szertartása ld. Traditio Apostolica 21 (magyarul: ÓÍ 5, 95; Constitutiones Apostolorum VII 44
8337. február 6–352. április 12 volt római pápa.
9Vö. Mt 5, 1415; Jn 1,4. 10 Az anaphora (felajánlás).
