.jpg){kind=icon}
SZIMON VLAGYIMIRI ÉS SZUZDALI PÜSPÖK ELBESZÉLÉSE BARLANGMONOSTORI SZENT SZERZETESEKRŐL, ARRÓL, HOGY MIÉRT KELL VONZALOMMAL ÉS SZERETETTEL VISELTETNÜNK A SZENTÉLETŰ BARLANGMONOSTORI ATYÁK, ANTONYIJ ÉS FEODOSZIJ IRÁNT
Igen csodálatraméltó dolgot hallottam a barlangmonostori atyáktól: azt beszélték el, hogy szemtanúktól hallottak arról a csodáról, ami Pimen igumensége alatt történt a szent barlangmonostorban.
Élt ott egy minden erényben tökéletes férfiú, név szerint Onyiszifor, rangjára nézve pap, és ő Istentől a látnokság adományában részesült, olyannyira, hogy látni volt képes minden ember vétkét. Egyéb tetteit is beszélik, de én csak egyről szólok.
Ennek a boldog Oniszifornak volt egy lelki gyermeke és szeretett barátja, a szerzetesek közül az egyik, aki képmutató módon utánozta ennek a szentnek életét: böjtölőnek és erényesnek adta ki magát, de titokban evett és ivott és kicsapongó módon élt. És így rótta élte esztendőit. És mindez titokban maradt a lélek eme embere előtt, és a közösségből sem tudta meg senki.
És egy napon, noha teljesen egészségesnek látszott, hirtelen meghalt, és senki sem tudott közelíteni testéhez a bűz miatt, amely belőle áradt, és mindenkit félelem fogott el, csak nagy nehezen vonszolták ki, de már az ének szertartásának nem tudtak nekikezdeni a bűz miatt. Messzebb helyezték el és távolabb állva énekelték el a szokásos éneket, néhányan még így is befogták az orrukat. És bevitték a barlangba, és ott elhelyezték, de olyan büz támadt, hogy még a lelketlen teremtmények is elmenekültek onnan. Sokszor fájdalmas jajgatás is hallatszott, éppen úgy, mintha valakik kínozták volna.
És megjelent szent Antonyij Oniszifor papnak, és haraggal szólt reá: „Miért tetted ezt? Te ilyen utálatos, tisztátalan, hitetlen és nagyon bünös embert temettél el itt, akihez hasonlót ezen a helyen sohasem helyeztek nyugovóra, s aki bemocskolta ezt a szent helyet." Felocsúdva a látomásból és arcra borulva, Oniszifor ilyen imával fordult Istenhez: „Uram, miért titkoltad előlem ennek az embernek a tetteit?" És hozzálépett egy angyal és így szólt; „A vétkezőknek és bűnt meg nem bánóknak az épülésére történt ez, hogy ezt látván megtérjenek." És amint ezt kimondta, láthatatlanná vált. Akkor a pap elment, és mindezt hírül adta Pimen igumennek. Azután a következő nap ismét látomásban volt része Oniszifornak. „Vesd ki őt mihamarabb, a kutyák eledeléül - mondta Antonyij -, nem méltó arra, hogy itt maradjon." A presbiter ismét imádkozni kezdett, amikor hang szólt hozzá: „Ha akarod, segíts neki."
Az igumennel megtanácskozva úgy döntöttek, hogy erőszakkal kényszerítenek valakit arra, hogy vonszolja ki és vesse a vízbe, mivel önként senki sem vállalta, hogy megközelítse azt a helyet, ahol a barlang volt. Ám ismét megjelent szent Antonyij és ezt mondta: „Megkönyörültem e testvér lelkén, mivel nem tudom megszegni ígéretemet; én megígértem nektek, hogy mindenki, akit itt helyeznek nyugalomra, megbocsátást nyer, még ha vétkes is volt. Hiszen nem rosszabbak a velem, itt a barlangban eltemetett atyák azoknál, akik a törvény előtt és a törvény után Istennek tetszően éltek. Azért imádkoztam az Úrhoz, az én Istenemhez és az ő tisztaságos anyjához, hogy ebből a monostorból senki se ítéltessék kínokra. Az Úr így szólt hozzám, és én hallottam hangját: »Én vagyok, aki azt mondtam Ábrahámnak: ha akad húsz igaz, nem vesztem el ezt a várost - te miattad és a veled lévők miatt annál inkább megkegyelmezek a bünösnek és megmentem azt: ha itt éri a halál, üdvözülni fog." Amit a szenttől hallott, Oniszifor minden látottat és hallottat hírül adott az igumennek és az egész közösségnek. Eggyel közölök én is találkoztam, ő mesélte cl nekem az első szerzetesekről szóló eme történetet.
Pimen igumen nagy zavarban volt a rettenetes esemény mi- att, és könnyes szemekkel kérlelte Istent a barát lelkiüdvéért. És Isten látomást bocsátott rá és ezt hallotta: „Mivel itt már sok bűnöst nyugalomra helyeztek, és mindnyájan bocsánatot nyertek a nekem tetsző szentek kedvéért, akik ebben a bar- langban fekszenek, és ennek megátalkodottnak a lelkén is megkönyörültem, szolgáim, Antonyij és Feodoszij és a velük üdvözült szent szerzetesek imádságai kedvéért. És íme itt van számodra a megbocsátás jele: a bűz jó illattá változott." Amikor az igumen ezt meghallotta, öröm töltötte el, összehívta a közösséget és elbeszélte nekik a jelenést, elment velük a barlangba, hogy meglássák a történteket, és mindnyájan érezték a halott testéből áradó jó illatot, és nem is leltek sem rossz szagot, sem jajveszékelést. És mindnyájan élvezték a jó illatot és dicsőítették Istent és szent kegyeltjeit, Antonyijt és Feodoszijt a testvér megmentéséért.
Én, a bűnös Szimon püspök is amiatt töröm magamat, aggó dom és siránkozom, hogy csak ott legyek eltemetve, Isten azon földdarabján, hogy némi örömöt nyerjek sok vétkem ellenére, a szent atyáknak Jézus Krisztushoz, a mi Urunkhoz intézett imádságai révén. Neki adassék most a dicsőség!
