Budimir Sokolović protopresbiter 1910-ben született a Bratunac melletti Tegare-ban. 1931-ben befejezte a cetinjei szemináriumot, majd a következő évben diakónussá és pappá szentelték. 1942-ben a zlatibori érsekségben szolgált, ahonnan Dragoljub Draža Mihailović seregével együtt visszavonult Zlatiborból.
A Budimir Sokolovićot a háború végén Arandjelovacban találták meg, ahol az új kommunista kormány Boško Živadinović diakónussal és Svetolik Švabić protopresbiterrel együtt letartóztatta. A letartóztatást követően először Kalinovikba, majd a Foča melletti Miljevina kisvárosba szállították őket. Konkrét vádemelés és tárgyalás nélkül a papokat brutálisan megkínozták, majd megölték és a Ponor-gödörbe dobták, amely a Miljevina-Foča út közelében található. Velük együtt ebbe a gödörbe dobták a Jugoszláv Hadsereg több ezer fiatal tagját is (egyes források huszonkétezerről beszélnek), akiket miután megadták magukat a partizánok lelőttek.
A háború első napjaiban a gödröt, amelybe a papokat dobták, részben betemették egy közeli bányából származó több ezer tonna zaggyal. Mivel a gödör a Foča felé vezető főút közvetlen szomszédságában található, függetlenül attól, hogy ezt a bűncselekményt próbálták elfedni, a gödör nyílása ma is látható.
