Mekkora méltósága van a keresztény embernek, s még inkább a keresztény papnak: egy Krisztussal és a Megváltó Istennel - a szent titkok által!
A pap: Isten szolgája, aki az ő hatalmába és erejébe öltözött (a bűnbánat szentségét végezve); a papi áldás - a kereszt ereje.
A pap vagy egy püspök áldásosztása a kereszt jelével nem más, mint Isten áldásának és az ember iránti jóakaratának kifejeződése Krisztusban, Krisztusért. Milyen örömteli, nagy jelentőségű és becses szokás! Áldott mindenki, aki hittel fogadja ezt az áldást! Mennyire oda kell figyelniük a papoknak, amikor a híveknek áldást adnak!
Ó, pap, te a hit és az egyház képviselője vagy, magát az Úr Jézus Krisztust képviseled; a szelídség, a tisztaság, a bátorság, a szilárdság, a türelem és az emelkedett szellem példaképe kell hogy legyél. Isten művét végzed, senki előtt sem szabad elcsüggedned, sem hízelegned vagy szolgalelkűnek lenned, és saját dolgodat minden emberi dolognál többre kell tartanod.
Magam semmi sem vagyok, ám a papság kegyelméből az isteni Test és Vér bemutatása által másodlagos vagy harmadlagos részesévé válok a betegségek meggyógyításának; a Lélek kegyelme rajtam keresztül új életre kelti a kisdedeket és a korosabbakat, bemutatja az eucharisztia szentségében Jézus Krisztus Testét és Vérét, egyesíti a híveket Istennel; általam oldja és köti az emberi bűnöket, bezárja vagy megnyitja a mennyet, a lélek üdvösségét szolgáló tanácsokat, imaszabályokat ad, és így tovább. Ó, milyen tiszteletreméltó a papi hivatás! Testvéreim, látjátok-e, mennyi jótéteményt áraszt rátok a Teremtő és Megváltó a papi méltóságon keresztül?
