Szent vértanúk, akiket a latinok (római katolikusok) öltek meg az Iveron-monostorban az Athos-hegyen (13. század)
Emléknapjuk: Május 13. (26.)
Az Athos-hegyen a 10. század közepén kezdtek megtelepedni grúz szerzetesek, és nem sokkal később megalapítottak ott egy grúz monostort, az Iveront.
Abban az időben idegen seregek állandóan megszállták az Athos-hegyet. A 13. században a keresztes lovagok megrohamozták a régiót, 1259 és 1306 között pedig a pápa magánhadserege többször pusztított az Athos-hegyen. A Zográf és a Vatopedi monostorok és a Protaton szerzetesei mártírhalált haltak az ortodox hitért, és végül az Iveron monostor szerzetesei is ugyanerre a sorsra jutottak.
Ebben az időszakban grúz és görög aszkéták dolgoztak együtt az Iveron monostorban, és sok fiatal aszkéta kezdett érkezni az új generációból Grúziából.
A keresztesek követelték az Iveron szerzeteseitől, hogy térjenek át a pápizmusra, és ismerjék el a római pápa elsőbbségét. A szerzetesek azonban elítélték az ő eltévelyedéseiket, és anathematizálták a pápisták tanát.
Az Athoszi Patericon szerint az Iveron szerzeteseit erőszakkal kiutasították monostorukból. Csaknem kétszáz idős szerzetest állatként tereltek egy hajóra, amelyet később elsüllyesztettek a tenger mélyén. A fiatalabb, egészséges szerzeteseket Olaszországba deportálták, és rabszolgának adták el a zsidóknak.
Egyes források azt állítják, hogy ez a tragédia 1259-ben történt, míg mások azt írják, hogy a Szent-hegy grúz szerzetesei négy éven át, 1276-tól 1280-ig viltak kitéve a latin üldöztetésnek.
Ó, szent vértanúk, akiket a latinok öltek meg az Iveron monostorban az Athos-hegyen, dicsérjük szent versengéseteket, és könyörgünk hozzátok: Védelmezzetek minket, és segítsetek szilárdan megállni az ortodox hitben!
