Oligópsukhos - A bátortalanság eretneksége

 

AZ ÚJ ERETNEKSÉG – AKIK AZT HISZIK, HOGY KÉPTELENEK VAGYUNK ÚGY ENGEDELMESKEDNI AZ EVANGÉLIUMNAK, MINT A RÉGIEK. (Újteológus Szent Szimeon - Discourses P. 310)

De azok az emberek, akikről beszélek, és akiket eretnekeknek nevezek, azok, akik azt mondják, hogy a mi időnkben és a mi körünkben nincs senki, aki képes megtartani az evangéliumi parancsolatokat, és olyanná válni, mint a szent atyák. Azaz hinniük és cselekedniük kell, mert a hit cselekedetek által mutatkozik meg (vö. Jak 2:18), ahogyan az arcvonások is a tükörben. Továbbá, hogy mindketten nagy szemlélődők legyenek, és lássák Istent a Szentlélek megvilágosítása és befogadása által, aki által a Fiú az Atyával együtt észlelhető. Nos, azok, akik azt mondják, hogy ez lehetetlen, nem egyetlen eretnekségbe estek bele, hanem – ha szabad így mondanom – valamennyibe, mivel ez az egy mindegyiket felülmúlja és magában foglalja istentelenségben és a káromlás bőségében. Aki ezt állítja, az felforgatja az egész isteni Szentírást. Úgy gondolom, (hogy ezzel az állítással) ez a hiú ember azt mondja, hogy a szent Evangélium most hiába hangzik el, hogy Nagy Szent Bazil és a többi papunk és szent atyánk írásai irrelevánsak, vagy akár komolytalanul íródtak. Ha tehát lehetetlen számunkra, hogy cselekedetben végrehajtsuk és hiánytalanul megtartsuk mindazt, amit Isten mond, és amit minden szent – miután először maga is gyakorolta – írásban hagyott ránk tanításul (vö. 1Kor 10:11), miért fáradtak akkor azzal, hogy leírják ezeket, és miért olvassuk azokat a templomban? Azok, akik ezeket az állításokat teszik, bezárják a mennyet, amelyet Krisztus megnyitott számunkra, és elvágják az oda vezető utat, amelyet ő nyitott meg számunkra (vö. Zsid 10:19k). Isten, aki mindenek felett áll (Róm 9:5), mintegy a menny kapujában áll, és onnan tekint ki, hogy a hívők lássák őt, és szent Evangéliuma által kiált és azt mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11:28). De ezek az Isten ellenfelei, vagy inkább antikrisztusok azt mondják: „Lehetetlen, lehetetlen!”

Nekik mondja joggal a Mester hangos szóval: „Jaj nektek, írástudók és farizeusok (Mt 23:13)! Jaj nektek, vak vezetők, akik a vakokat vezetitek (Mt 23:16), mert ti nem mentek be a mennyek országába, és azokat is megakadályozzátok, akik be akarnak menni” (Mt 23:13; Lk11:52). Míg Ő boldognak hirdeti azokat, akik most gyászolnak (vö. Lk. 6:21), ők azt mondják, hogy senki számára sem lehetséges mindennap gyászolni és sírni. Mily nagy érzéketlenség, mily féktelen száj az, amely beszennyezett szavakat szól a Magasságos Isten ellen, és Krisztus juhait a vadállatok zsákmányává teszi, azokat a juhokat, amelyekért Isten egyszülött Fia ontotta vérét! Méltán prófétált az ilyen emberekről Dávid, a mi Istenünk emberi őse, és mondta: „Az emberek fiai, fogaik dárdák és nyilak, és nyelvük éles kard” (Zsolt. 57:5).