.jpg)
Testvéreim, akkor hát nézzük meg, hogy megvan-e bennünk ez a pecsét, alaposan vizsgáljuk meg magunkat, és alaposan figyeljük meg lelkünket. A fent említett jelekből ismerjük fel, hogy bennünk van-e Krisztus. Kérlek benneteket, keresztény testvérek, hallgassatok meg, térjetek észhez, és vizsgáljátok meg, vajon "felragyogott-e a szívetekben a világosság" (2Pét 1,19), vajon "láttátok-e a nagy világosságát" (Iz 9:2) a tudásnak, vajon "meglátogatott e minket a felkelő fény a magasságból; hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára." (Lk. 1:78-79). Adjunk folyamatosan hálát és köszönetet a jóságos Úrnak, aki ezt az ajándékot megadta, és törekedjünk arra, hogy a parancsolatok gyakorlásával tápláljuk és növeljük a bennünk lévő isteni tüzet, azt a tüzet, amely az isteni fényt még fényesebben és ragyogóbban ragyogtatja. Ha azonban még nem kaptuk meg Krisztust vagy az Ő pecsétjét, és nem ismerjük fel magunkban ezeket a jeleket, hanem azt látjuk, hogy az álnok világ él bennünk, és olyan boldogtalanok vagyunk, hogy benne élünk, és nagy jelentőséget tulajdonítunk az átmeneti dolgoknak és engedünk a megpróbáltatásoknak; ha bosszantanak bennünket a sérülések, és gyönyörködünk az élvezetekben és a gazdagságban, micsoda veszteség! Micsoda tudatlanság, micsoda sötétség! Micsoda nyomorúság és tompaság tántorít el bennünket, és sodor minket a földi dolgokba! Valójában a szánalom tárgyai vagyunk, teljesen nyomorultak, idegenek magától az örök élettől és a mennyek királyságától! Ilyenek vagyunk mi, amikor már nem birtokoljuk magunkban Krisztust, hanem úgy él bennünk a világ, ahogyan mi is élünk benne, és "gondolataink a földi dolgokra irányulnak" (Fil. 3:19; Kol. 3:2). Aki ebben az állapotban van, az Isten ellensége és ellenfele, mert a világhoz való ragaszkodás "ellenségességeskedés Istennel szemben" (Jak 4:4). Ahogy Isten apostola mondja: „Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van” (1János 2:15). Senki sem képes Istent szolgálni és az emberekkel összhangban élni, mivel a világ minden dolga akadályozza Isten szeretetét és [megakadályoz minket], hogy valóban kedvesek legyünk az Ő számára.
Újteológus Szent Szimeon, Szónoklatok, KRISZTUS PECSÉTJÉNEK JEGYEI, 54. Old.
