Az Ortodox Egyház Szentatyáinak egységes tanításáról és az eretnekek megosztottságáról - Szent Gellért vértanú püspök, a magyarok apostola, "Deliberatio" Elmélkedés a három ifjú himnuszáról.
És amiképp összefoglalóan buzdítanak, éppúgy összefoglalóan jelképezik az öszszes egyháztanítókat, akik az Egyházban három lépcsőfokon járnak: érvelve, könyörögve és feddve, a Szentháromság misztériumára tanítva minden embert, hogy ők valamennyien tökéletesek legyenek Isten egyházán belül, és az egész földkerekség - az Ige szerint - a bűn szavának elnémítása után a világ tündöklő Istenének legyen alattvalója. Úr angyalai, áldjátok az Urat - mondja az Írás -, egek, áldjátok az Urat. Miután összefoglalóan buzdítottak és felhívtak mindeneket himnuszzengő áldásra, tüstént az angyalokat és az egeket hívják fel ugyanerre, szinte egy emberként szólván: Úr angyalai, áldjátok az Urat, egek, áldjátok az Urat. Mivel „szinte egy emberként cselekszik ezt a Szentírás szerint, ez egyszersmind azt is jelképezi, hogy a szent egyháztanítóknál megvan a tanítások egyezősége úgy, ahogyan ez Krisztus összehangoló kegyelméből fennáll. Nem fogsz eltérést találni Péter és Pál, Jakab és szent Júdás, sem János és a többiek között, kivévén azt az egyet, hogy János egy felfoghatatlan kincset nyilvánított ki mondván: Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ez kezdetben Istennél volt. Ezért nevezik a mennydörgés fiának. Tudniillik ha többet mondana, mint amennyit mondott, az egész föld megrendülne. Joggal nevezik tehát így.
De nemcsak őket fogod szavaikban egyezőknek találni, hanem mindazokat is, akik az isteni dolgokban felettébb bölcsen elmélkednek. Csak az eretnekek és a zsidók vannak más véleményen, ezért nem maradhattak meg az Egyházban, amely az isteni összhang miatt erős. Mert amennyire egyező hittartalmúak az eltérő megfogalmazás ellenére is a szentek tanításai, annyira különbözőek az eretnekek szektái, amelyek nem egyetlen, hanem többféle eltévelyedésből származnak. Hogy belásd állításom igazát, felsorolok közülük néhányat jelen munkámban, ha érdekel, még mielőtt időnk lejár.
Tehát: másként tévelyegnek a simoniánusok, másként a menandrianisták, a bazilidiánusok, a nikolaiták, a gnosztikusok, a karpokratiánusok, az ophiták, a valentiniánusok, a káiniták, Melkizedek követői, az angelikusok, az apostolikusok, Kerdón hívei, a markionisták, az artotüriták, az aquariánusok, Tatiánosz hívei, az alogusok, a kataphrügek, a katharok, a paulianisták, Hermogenész követői, a manicheusok, az antropomorphisták, Hérakleon hívei, a novatianusok, Órigenész követői, a szabelliánusok, az ariánusok, a makedoniánusok és így tovább, másként és másként tévelyeg megszámlálhatatlan seregük. A simoniánusok azt mondják, hogy a világot nem Isten, hanem valamiféle felső erő teremtette. A bazilidiánusok tagadják Jézus Krisztus kínhalálát; a nikolaiták a paráználkodást magasztalják, róluk mondja Jánosnak az Ige: Gyűlöld a nikolaiták cselekedeteit!
A gnósztikusok azt mondják, hogy Isten lényege a lélek. A karpokratiánusok azt, hogy Krisztus csak ember volt, apától és anyától született. Kérinthosz hívei megtartják a körülmetélést, azt hirdetik, hogy a feltámadás után még ezer év fog eltelni a testi élvezetben, miért is khiliasztáknak és millenaristáknak nevezik őket görögül, illetve latinul. Az ophiták a kígyót imádják mondván: a Paradicsomban ő vezetett rá a tökéletesség megismerésére. A valentiniánusok a világteremtő Istenség [démiurgosz] létrejöttében néhány világkorszakot [aión] szerepeltetnek, és azt mondják, hogy Krisztus nem kapott a Szűztől semmiféle testet, hanem csak áthaladt rajta, mint fuvolán a levegő. A káiniták Káint imádják, a szetiták amondók, hogy Szet a Krisztus. Melkizedek követői Melkizedeket nem embernek, hanem Isten erejének tartják. Az angelikusok az angyalokat s nem Istent tisztelik. Az apostolikusoknak nincs magántulajdonuk, és nem fogadják be azokat, akiknek van valamijük e világban. Kerdón hívei azt állítják, hogy két ellentétes princípium van. A markionisták azt tartják, hogy mintegy a teremtés és a jóság két princípiumaként - más a Jóisten és más a törvény Istene. Az artotüriták kenyérrel és sajttal áldoznak mondván: az első emberek idejében az áldozatot a föld gyümölcseiből és a juhok termékeiből mutatták be. Az aquariánusok az oltáriszentség kelyhében csak vízzel áldoznak. Szevérosz követői nem isznak bort, az Ószövetséget és a feltámadást elvetik. Tátiánosz hívei irtóznak a hústól, ezért enkratitáknak is nevezik őket. Az alogusok nem hiszik, hogy az Ige és Isten azonos, innen a nevük: Ige nélküliek; János jelenéseinek könyvét és evangéliumát elvetik. A kataphrügek azt állítják, hogy a Szentlélek nem az apostolokra szállt, hanem bennük jött el. A katharok a bűnbánóktól megtagadják a bűnbocsánatot saját érdemeikkel hetvenkedve. Az özvegyeket pedig, ha újra férjhez mennek, mint házasságtörőket elítélik.
A paulianisták azt mondják, hogy Krisztus nem örökkévaló, hanem Máriától megszületve kezdett létezni. Hermogenész követői az elemekben hisznek. A manicheusok két szubsztanciát és természetet vezetnek be, tudniillik, mint a fentiekben hallottad, egy jót és egy rosszat, és azt állítják, hogy a lelkek Istenből mint valami forrásból áradnak ki. Az Ószövetséget elvetik, az Újat részben elfogadják. Az antropomorphisták azon erősködnek, hogy Istennek emberi szervei vannak, holott testtelennek kell tartanunk, s megfeledkeznek Krisztus szaváról, aki ezt mondja: Isten lélek. Hérakleón hívei csak azokat fogadják be, akik nem házasodnak, és azt vallják, hogy a mennyek országa nem fogadja be a kisdedeket. A novatiánusok a már megkeresztelteket újra keresztelik ahogy ez többnyire nálunk is megesik, és az újra megtérő hitehagyottak befogadását megtagadják. Órigenész követői azt mondják, hogy a Fiú nem láthatja eredeti mivoltában az Atyát, sem a Szentlélek a Fiút; továbbá hogy a világ kezdetén a lelkek bűnbe estek, és bűneik különbözőségének megfelelően a mennyektől egészen a földig különböző testeket kaptak mintegy börtönként, és evégből teremtetett a világ. Noétosz hívei azt mondják, hogy Krisztus azonos az Atyával és a Szentlélekkel, s magát a Szentháromságot funkciók neveiként, nem pedig személyekként értelmezik; ezért patripasszionistáknak is hívják őket, mert azt állítják, hogy az Atya szenvedett kínhalált. A szabelliánusok azt bizonygatják, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy személy. Az ariánusok nem értvén meg, hogy a Fiú Istennel együtt öröktől fogva való, azt állítják, hogy a Szentháromságban különböző szubsztanciák vannak, ellentétben azzal, amit Isten felséges Egyszülöttje mond: Én és az Atya egyek va-gyunk. A makedóniánusok nem ismerik el, hogy a Szentlélek isten. Szerfölött fáradságos az efféle eretnekségek ostobaságait röviden felsorakoztatni, és igen veszélyes a hitben nem eléggé szilárd olvasóknak felsorolni. Ezt is csak azért mondtuk el róluk, mert ezzel igazoltuk, hogy a mi legszentebb egyháztanítóink az Ige felettébb kegyes magasztalását illetően éppoly teljes egyetértéssel egyesültek Krisztus egyházában, mint azok, akik az izzó, tüzes kemencébe vetve - mint a Szentírás elismerően mondja - egybehangzóan kiáltották szólván: Áldjátok, Úr minden teremtményei, az Urat, dicsőítsétek és fennen magasztaljátok Őt mindörökké.
Az eretnekek viszont elhajlásukban is szerfelett különbözőek, mint ez Krisztus segítsével Napnál világosabban igazolódott. Szent az a kemence, amelyben ekkora kellemetességek fényeskedtek. Begyújtották, de kizárólag csak a méltatlanokat égette meg. Ez a kemence tehát az igazhitűeket megkínozza, a szakadárokat viszont elemészti. Ez a kemence nem tiszteli Nabukodo-nozort, Babilónia királyát, sem az általa emelt arany bál-ványt, sem a király káldeus szolgáit, akik a kemencét begyújtották; ellenben elemészti mindazokat, akik az örök tüzet érdemlik. Ez a kemence tehát megszabadít a kemencé-től. Hogyan? Halljad miként. Teljes örömnek tartsátok -mondja az Írás -, testvéreim, ha különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek megpróbáltatása a béketűrést munkálja. Béketűréstek pedig azért legyen tökéletes, hogy ti is tökéletesek legyetek és hibátlanok minden fogyatékosság nélkül. Szent Péter is így szólt: Most egy kissé szomorkodnotok kell a különféle kísértések közepette, hogy hitetek próbája sokkal értékesebb legyen a tűzben próbált aranynál. Az apostolok nyelve pedig így szól: E mostani idők szenvedései nem érnek fel az elkövetkezendő dicsőséggel, amely bennünk fel fog tárulni. Ilyen és ehhez hasonló béketűrésnek bizonyul a szentek kemencéje. Ez ugyanis, mint mondottam, megszabadít a kemencétől. Kérded: melyiktől? Halljad, mit mond az Írás: Menjetek, átkozottak, az örök tűzbe, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett. Íme, most már tudod, hogy mitől szabadít meg. Többet is szeretnék mondani, de a kánoni óra vár minket, és a hőség állandóan zavar. Minthogy holnap a következőkre akarjuk kiterjeszteni figyelmünket, és képességünkhöz mérten vizsgálódni kívánunk arról, ami elmaradt, ezért szokás szerint a fejezetet zárjuk ezzel: Áldott legyen az Úr neve most és mindörökké! Ámin.
