(Internetes fordítás a görög eredetiből)
„Dicsőítsétek azokat, akik a tanulás szeretetéből gyűltek össze értünk” (Alexandriai Szent Cirill)
régi és Új Izrael 1
„Mivel rossz dolog, keresztyéneim, ha az ember beleesik a bűnbe és nem bánja meg. Gondoljatok csak: régen a zsidók megöltek minden Prófétát, minden tanítót, minden jót, ezerszer elhagyták Istent és az Ördögöt imádták.
Annyira, hogy borjút csináltak és istenségként imádták, ahogyan a zsidók tették mind a mai napig. És most ugyanaz, ha valaki társalog és alkudozik, eszik-iszik az Ördöggel, ugyanaz, mint a zsidóval.
Mert ők voltak és megfeszítették a mi Krisztusunkat. A Mindenjóttevő mindezek ellenére őrizte őket, fedezte őket, nem hagyta el őket a kezéből.2
Az Úr a Megfeszíttetése után harminc évet adott nekik, hogy megbánják. Nem bánták meg. Akkor megátkozta őket, megharagudott rájuk és az Ördögöt hagyta a szívükben, ahogyan van mind a mai napig. Elsötétedtek, elfutottak az egész világtól és Jeruzsálembe mentek.3
Halljátok, testvéreim, milyen kárt szenved el az ember, amikor Isten elhagyja a kezéből? „Rettenetes dolog kiesni az élő Isten kezéből” (Zsid 10,31). Istennek nagy a könyörületessége, igen, de nagy a haragja is.4 És ahogyan tanította a zsidókat, úgy tanít minket is, egyenlően, és mi nem jól cselekszünk.
Isten Jeruzsálembe teszi a királyt a régi Rómából, és kizárja a zsidókat.5 És az éhség miatt az apák és anyák levágatták gyermekeiket és megették őket. Az Ördög akarja, hogy a szülők megegyék gyermekeiket, és nem Isten.6 És egyszer meg megölet százezer zsidót, és annyit, hogy a vér tengerré lett. A zsidók harminc ezüstért adták el a mi Krisztusunkat, a mi Krisztusunk ezüstért adta el a zsidókat ezrekért és százezrért. Ti megtagadhatjátok és eladodhatjátok a mi Krisztusunkat, és ő nem adhat el titeket?
És most, hogy a zsidók nem képesek megfeszíteni a mi Krisztusunkat, minden Nagypénteken viaszból készítik és megfeszítik, majd elégetik, vagy bárányt vesznek és késekkel szúrják és Krisztus helyett megfeszítik. Halljátok a zsidók és az Ördög gonoszságát? Amikor születik egy gyerekük, ahelyett, hogy Istent imádatra tanítanák, a zsidók az Ördög bujtására azonnal megtanítják káromolni, elárulni és megátkozni a mi Krisztusunkat és a mi Szent Anyánkat, és ötven- száz zsákot költenek, hogy találjanak egy keresztyén gyermeket, levágják és vért vegyenek tőle, majd azzal áldozzanak.7 Az Ördög akarja, hogy gyermekek vérét igyák, és nem Isten.8
Krisztus parancsolja, hogy áldjuk az egész világot. A zsidó, még ha a barátod is, menj és köszönd meg, és tedd a füled a szájához, hallgasd, mit mond neked. Te jót kívánsz neki és köszöntöd, és ő megátkoz téged és azt mondja neked, hogy „égjen a napod”, mert a jó nap Istentől van, és a zsidó nem akarja kimondani.
Nézd meg egy zsidó arcát, amikor nevet, hogy lásd: sárgulnak a fogai, az arca, mint a mosott ruha, miért van rajta az átok Istentől, és a szíve nem nevet, benne van az Ördög, aki nem hagyja őt. Nézz egy keresztyén arcába, még ha bűnös is, az arcáról, a Szent Lélek kegyelme árad, mert nem hagyja el őt Isten a kezéből.9
A zsidó levág egy juhot, és a szava szerint megtartja a mellső lábak felét, és csonkítja a hátsó lábakat, és áldozatul adja az Ördögnek, és eladja a keresztyéneknek, hogy főzzék nekik. A zsidó bort vagy pálinkát akar szolgálni neked? Lehetetlen, hogy anélkül adja neked, hogy előtte meg ne mérgezze. Ha nincs ideje belehugyozni, beleköp. Amikor meghal egy zsidó, nagy vödörbe teszik és pálinkával mossák le minden szennyét, és azt a pálinkát mirhával készítik, majd olcsóbban eladják a keresztyéneknek, hogy főzzék nekik. A zsidók halat árulnak a városban, kinyitják a hal száját, és belehugyoznak, majd eladják a keresztyéneknek.
A zsidó azt mondja nekem, hogy a mi Krisztusunk fattyú, és a mi Szűz Máriánkat kurvának mondja, azt mondja, a Szent Evangélium az Ördögtől van. Most vajon van szemem, hogy lássam a zsidót?10
Ha egy ember azt mondja, megöli anyámat, testvéreimet, gyermekeimet, sőt még a szememet is kiveri, kötelességem, mint keresztyénnek, megbocsátani neki. De nem akarom látni, hogy a mi Krisztusunkat és a mi Szent Anyánkat szidja. Hogyan bírhatja el a szíved jósága, hogy üzleted és barátságod legyen a zsidókkal? Aki a zsidókkal társalog, vesz és elad, mit árul ez el? Azt árulja el, hogy úgy gondolod milyen jól tették a zsidók, hogy megöltek minden Prófétát, tanítót és minden jót. Tették és továbbra is szidják a mi Krisztusunkat és a mi Szent Anyánkat, teszik és továbbra is bántalmaznak minket és isszák a vérünket. Ezeket és mást árul el, hogy milyen jót tesznek velünk a zsidók.
Miért mondtam el nektek ezeket, keresztyéneim? Nem azért, hogy megöljétek a zsidókat és üldözzétek őket, hanem hogy sírjatok rajtuk, hogyan hagyták el Istent és mentek az Ördöggel. Azért mondtam el nektek, hogy most megbánjuk, amíg időnk van, nehogy Isten megharagudjon ránk és elhagyjon minket a kezéből, és úgy szenvedjünk, mint a zsidók, és még rosszabbul.
Keresztyéneim, elég ennyi, többet nem mondhatok. Azt is elmondtam, amire Isten megvilágosított. Az uraságotok is igyekezett megtanulni a többi dolgot. Legyetek bölcsek és értelmesek, értse meg mindenki a jót és tegye.”
„Azon cselekedetek között, amelyeket Isten jósága az ember üdvösségére végzett, nincs csodálatosabb és nincs magasabb, mint hogy Krisztus megfeszíttetett a világért. Mert ehhez a titokhoz vezetnek a korábbi korok minden titkai, és Isten által rendelt minden áldozatváltozat, a prófétai jelek és a Törvény parancsolatai előre jelezték a jövendőt, és ígérték annak beteljesedését. Most tehát a előábrázolások és előképek véget értek!”
--------
1. A szöveg Etóliai Szent Koszmasz (+1779) egyik homíliájából való. Lásd: Io. Menounou, Etóliai Koszmasz, Tanításai és Életrajza, 2002, 155-158.
2. Ikóniumi Szent Amphilochius, Prédikáció Nagyszombaton, 2 BEP 71, 91: „Az Úr jósággal legyőzte a gonoszt. Védelmezni vállalta azokat, akik halálra vitték: kívánva, hogy a hálójába gyűjtse őket. Kitörli vétküket és eltakarja tudatlanságukat. Keserűség nélkül aláveti magát, amikor játékká lesz az ő őrült részegségükben. Elviselte részegségüket, és teljes jósággal hívja őket megbánásra. Mit tehetne még hozzá bárki? Semmit sem használva a jóságából, sírba zárják Őt, akit az egész teremtés nem képes magába foglalni, és pecséteket tesznek, biztosítva saját üdvösségünket.”
3. János 8,44 („Ti az ördögtől valók vagytok, és az ördög akaratait akarjátok cselekedni”). M. Baszil, Sermones xli 344.43: „És a farizeusok, és az írástudók, és a vének, a Törvény fejei, akik Mózes székében ülve, szövetségben állnak az ördöggel, szenvedéllyel szolgálnak nekem.”
4. Nagypéntek 12. antifónája: „Így szól az Úr a zsidóknak, népem, mit vétettem ellenetek? vagy mit ártottam néktek? Vakotoknak világosságot adtam, leprásotokat megtisztítottam... és ti mit fizettetek nekem? Manna helyett epegall, víz helyett ecetet, szeretet helyett keresztre feszítettetek, nincs többé menedékem, ezért a pogányokat hívom magamhoz, ők dicsőítenek engem, az Atyával és a Lélekkel, és én örök életet adok nekik.”
A pogányokat hívja. Örök életet ad a hajdani pogányoknak, bálványimádóknak. Isten haragja az, aki nem Őt választja, az Ő áldásainak megfosztottsága. Az ördög akkor szabad terepet talál, és ez az igazi harag az ember számára, az Isten távolsága, az ellenséggel való együttélés.
5. Szent Koszmasz itt Jeruzsálem i.sz. 70-es pusztulására utal, amelyet Titus császár hajtott végre. Amint egy modern történész találóan megjegyzi: „Isten szent Városa formátlan rommá lett. Ez a nagy esemény végleg lezárta az Ószövetséget. A Templom eltűnésével, a Mózesi törvény látható szimbólumával, eltűnt célja, létezésének egyetlen oka is. Ezt a helyet végül a kereszténység egyetlen igaz vallásának kellett elfoglalnia, amely az egész világot átöleli” (Chrysostomou Papadopoulou, A Jeruzsálemi Egyház Története, 2010, 71).
6. Alexandriai Szent Cirill, Ézsaiás prófétáról, EPE 16, 251: „Josephus írta, aki elbeszélte a zsidók szenvedéseinek nagyságát... Jeruzsálem ostroma alatt az asszonyok megették a szült gyermekeiket és mindent felfalattak, amit az éhség és a szükség miatt a fogukkal megragadhattak.”
7. Chrysostomos Papadopoulos történész beszámol arról, hogy amikor a perzsák a 7. század elején elfoglalták Jeruzsálemet, és sok foglyot ejtettek, mind szerzeteseket, mind világiakat, „a keresztyén nemzet örök ellenségei, a zsidók, ezreket vásároltak meg náluk a fogoly keresztyénekből és lemészárolták őket” (A Jeruzsálemi Egyház Története, 2010, 315).
8· Az emberáldozatok és az emberevés említése megtalálható az ókori görögöknél is, természetesen nem szükségből, mint a zsidóknál az éhség miatt, hanem démon isteneik rituális imádatának részeként. Christou P., Teológiai Tanulmányok, 1981, 110: „Kelemént fájdalommal tölti el, mert látja, hogy a pogányok színházzá tették az eget és isteni drámaművé a istenséget, megcsúfolták a szentet a démonok álarcával és szatirikus drámává tették az igazi istenfélelmet a démoni középszerűséggel. Itt az ókori dráma három típusára, a tragédiára, a komédiára és a szatirikus drámára utal. Sírja a ménádokat, a részegséget, az emberevést, az orgiákat és a bűnöket, amelyekre a tragédiák válaszolnak."
9. Nikétasz Stéthatosz, Philokalia 4, 60: „Az arc külső megjelenése természetszerűen megváltozik a lélek belső állapotával. Azaz, bármilyen munkája van a lélek mentális mozgásának, az arc megjelenése hasonló hajlamot mutat a megfigyelők számára.”
10. A zsidó „Talmud” könyv és a párhuzamos Toledoth Jeschu (Jézus genealógiája) (Lyon, 830 körül), amelyet a német zsidó Samuel Kratous adott ki újra 1902-ben, megrázó rágalmakat és szeméremségeket tartalmaz Krisztus és az Egyház ellen.
11. Szent Koszmasz itt az egész igazságot elmondja, hogy legalább a felét megfogadjuk!...
