Szent Mirtidiotissza, az egyházi juliánus naptár hű követője

 

Ma Szent György mellett egy másik szentet is ünnepelük, aki szerette őt. Kliszourai Szent Mirtidiotisszát, aki Krisztusért balgatag és aszkétanő volt, az Egyház hűséges tagja az ónaptár szerint. Mindenkit arra buzdított, hogy kövesse az egyházi julián naptárat, ahogy ő is tette. Ezt természetesen nem ismerik el az újnaptárasok, akik „St. Sophiának” hívják őt.

 Szent Mirtidiotisszát lelkiatyja, Kiprián archimandrita (leendő metropolita) nyírta apácává, aki akkoriban Auxentius érsek alatt állt, a szerzetesi életben pártfogója, pedig Mária Myrtidiotissa apáca volt az Oinousses-szigeti Angyali üdvözlet kolostorából, amely szintén a Régi Kalendáriumot követte. Ez látható az első képen lent, amelyen a bal oldalon St. Myrtidiotissa látható, pártfogója pedig a jobb oldalon, Mária Mirtidiotissza anya. A második képen Mária nővér is látható, balján Panteleimon archimandritával (+2016), jobbján Makáriosz torontói metropolitával, aki még mindig a kolostor lelki atyja (ahol Szent Mirtidiotissza tonzúráján vágott haját őrzik ) egészen a mai napig, ezzel is megmutatva az igaz ortodox hithez való szigorú ragaszkodását.

 Szt. Mirtidiotissza egyszer azt mondta az embereknek, hogy Szent György (akit nagyon szeretett) eljön hozzá a lován, és összeszedi és elhozza a mennybe az ünnepén, amit ő maga mondott neki. Ez valóban megtörtént, és persze a régi naptár szerint, míg ma az újnaptárosok hibás 13 napos eltéréssel ünneplik őt, pedig a hetvenes években, jóval a naptárváltás után halt meg…

 Valahányszor valaki az új naptárban arról beszél, hogy „Szent Szófia” – emlékezzetek erre, és magyarázzátok el nekik, mutassák meg nekik a képeket, és reméljétek, hogy Szent Mirtidiotissza iránti szeretetük arra készteti őket, hogy megváltoztassák gondolkodásukat.

Kaukázusi Szent Ignác - Az üdvösséghez szükséges tevékenységek

 

 Az üdvösséget örökölni vágyó kereszténynek a következő cselekedeteket kell végrehajtania:

 1. Higgyünk úgy Istenben, ahogyan Isten megparancsolta, hogy higgyünk Őbenne, vagyis fogadjuk el az Istenről szóló tanítást, amelyet maga Isten nyilatkoztatott ki. El kell fogadnunk a kereszténységet, amelyet teljes tisztaságában és teljességében, csak az ortodox egyház őrzött meg...

 2. Aki elkezdett hinni, annak meg kell bánnia korábbi szándékos, bűnös életét, és határozottan el kell döntenie, hogy Istennek tetsző életet fog folytatni. „mint engedelmes fiak, nem tudatlanságotok régi vágyaihoz alkalmazkodva, hanem a Szent szerint, aki titeket meghívott, magatok is egész életmódotokban szentek legyetek” (1Pét 1,14-15)

 3. Miután hiszünk Istenben, elutasítva a bűnös életet az Istennel való közösségért, az első keresztény szentségben – a szent keresztségben – lépünk be ebbe a közösségbe.  A keresztség az isteni életbe való születés.  Lehetetlen természetes életet kezdeni anélkül, hogy természetes úton ne születnénk meg;  hasonlóképpen lehetetlen elkezdeni az Istennel való közösséget - ez az egyetlen igaz életünk és a mi üdvösségünk - anélkül, hogy a szent keresztségben ne lépnénk be a kereszténységbe.

 4. Az Isten gyermekeként való megmaradás - gyermekség, mely a szent keresztség ajándékaka – az evangélium parancsolatai szerint megélt élettel valósul meg.  A gyermeki hovatartozás elvesztése az evangéliumi parancsolatok szerinti élettől való eltérés eredménye.

 5. Az Isten-Ember, aki a keresztség által üdvösségre szült minket, egy másik nagy, kimondhatatlan szentséggel – a Szent Eucharisztiával – bensőséges egységbe vezet Önmagával.  Az Eucharisztia által egyesülünk, testünk és vérünk összefonódik az Istenember Testével és Vérével.  "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad, és én őbenne. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Bizony, mondom nektek:  ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok az Ő vérét, nincs élet bennetek” (János 6:56, 54, 53).  Az Isten-ember ezen a szentségen keresztül teljesen elválasztott minket a régi Ádámhoz fűződő kapcsolatunktól, és a legbensőségesebb kapcsolatba vezetett, az Önmagával való egyesülésbe...

 6. Hogy erőt adjon gyengeségünkben, hogy begyógyítsa a szent keresztség után kapott bűn sebeit, hogy fenntartsa azt a szentséget, amellyel a keresztségben megpecsételtettünk, Isten nekünk ajándékozta a gyónás szentségét. Ezzel a szentséggel megújul és helyreáll a szent keresztség által kapott állapot.

Kaukázusi Szent Ignác - Az intelektualizálásról

 Szomorú látvány, amikor a Keleti Egyház fia saját Egyháza tanításának határain kívül, az isteni tanítással ellentétben a keresztény hitről intellektualizál. Önakarattal, tudatlansággal és istenkáromlással intellektualizál. Nem az Egyház, a kereszténység elutasítása egy ilyen gondolkodásmód?

Kaukázusi Szent Ignác - üdvözülés és keresztény tökéletesség

 

Milyen jelentéktelennek tűnnek a Hit tettei a világ számára a világ hangos és festői tetteihez képest! Milyen jó cselekedet a személyes bűnösség beismerése, amiért Isten irgalma kiáradt a vámszedőre? (lásd Lukács 18:10-14). Milyen jó cselekedet az alázat, amely által a legrosszabb bűnösök kiengesztelődnek Istennel, és örök áldást kapnak? Milyen jó cselekedet Krisztus megvallása, egy kevés, egyszerű szóval kifejezett megvallás? És ki által? Egy elítélt tolvaj által! Ez a néhány, egyszerű szó vezette a tolvajt a Paradicsomba, elérte azt, amit az emberiség legragyogóbb erényei soha nem tudtak és nem is fognak megtenni.

A Legszentebb Istenszülő Paramythia „vigasztalás” ikonja

 

Az ikon ünnepe január 21. / február 3.

 Az Istenszülő „vigasztalás” nevű ikonja a Vatopedi monostorban, az Angyali üdvözlet templomában található, az Athosz hegyen. Vatopedinek nevezték el a monostort, mert e monostor közelében Arcadius, Nagy Theodosius császár fia egy hajóról a tengerbe zuhant, és az Istenszülő csodálatos közbenjárására épségben, sértetlenül a partra jutott. Egy bokor mellett aludva találtak rá, nem messze a monostortól. Ebből az eseményből származik a „Vatopedi” („vatos pagion”, „a gyermek bokor”) elnevezés. Nagy Theodosius szent császár (január 17.), hálából fia csodálatos szabadulásáért, feldíszítette és nagylelkűen megadományozta a Vatopedi monostort.

 A Vatopedi ikonon az Istenszülő arca a jobb válla felé néz. Ennek az az oka, hogy 807. január 21-én a monostor igumenje felé fordította arcát, aki a szent ikon közelében állt, és éppen át akarta adni a monostor kulcsait a portásnak. Hang hallatszott az ikontól, és figyelmeztette, hogy ne nyissa ki a monostor kapuját, mert a kalózok ki akarják rabolni azt. Ekkor a Szent Gyermek Kritikus Anyja ajkára tette kezét, és így szólt: „Ne vigyázz erre a bűnös nyájra, anyám, hanem engedd, hogy a kalózok kard élre hányják őket!” A Szent Szűz megfogta Fia kezét, és ismét így szólt: "Ne nyisd ki ma a kapukat, hanem menj a falakhoz, és űzd el a kalózokat." Az igumen elővigyázatossági intézkedéseket foganatosított, és a monostort megmentették.

 Ennek a csodálatos eseménynek az emlékére öröklámpás ég a csodatevő ikon előtt és minden nap egy könyörgő kánont énekelbek az ikon tiszteletére, pénteken pedig az isteni liturgiát szolgálják. Az Athos-hegyen ennek az ikonnak a neve „Paramythia”, „vigasztalás”.

 Tropár – 1. hang

Tiszteletreméltó ikonodat, ó, Istenszülő, / isteni vigasztalásul és megingathatatlan védőfalul kaptuk, / melyből misztikusan vigaszt és erőt adsz nekünk, akik / lelkünkből hittel kiáltunk hozzád, vigasztaló Királynénk: / „Dicsőség csodáidnak, Legszentebb Asszonyunk! / Dicsőség a segítségednek! / Dicsőség a mi vigasztalónknak, ó, szeplőtelen Szűz!

 Konták – 8. hang

Hatalmas oltalmadban menedéket keresve, / ó vigasztaló örökszűz Istenszülő, minden bajtól megszabadulunk. / Most, mint az együttérzés kimeríthetetlen forrása, vigasztalj minket bajainkban, miközben hozzád kiáltunk: / „Örvebdezz, mindenkinek segítsége!”