Október 16. (ó. n.) Szent Longinusz vértanú ünnepe,
A Szent Longinus vértanú, római centurion (százados) volt, aki Júdeában szolgált Poncius Pilátus helytartó parancsnoksága alatt. A Megváltó kivégzésekor Longinus százada állt őrt a Golgota környékén, a szent Kereszt lábánál. Longinus és katonái szemtanúi voltak az Úr földi életének utolsó pillanatainak és a Halálakor bekövetkezett nagy és rettenetes csodajeleknek. Ezek az események megrendítették a katona lelkét. Longinus hitt Krisztusban és mindenki előtt megvallotta: „Ez valóban Isten Fia volt!" (Máté 27:54). (Az egyházi hagyomány szerint Longinus volt az a katona, aki lándzsával átszúrta a megfeszített Megváltó oldalát, és az onnan kifolyó vértől és víztől meggyógyult a szembaja.)
A Megváltó megfeszítése és eltemetése után Longinus és százada az Úr sírjánál állt őrt. Itt a katonák szemtanúi voltak Krisztus ragyogó Feltámadásának. A zsidók pénzzel akarták rávenni őket, hogy hamisan tanúskodjanak: az Ő tanítványai lopták el Krisztus testét, de Longinus és két társa nem engedett a zsidók aranya csábításának. A Megváltóban hívő katonák megkeresztelkedtek az apostoloktól, és elhatározták, hogy otthagyják a katonaságot. Longinus elhagyta Júdeát, és elindult, hogy Krisztus Jézusról, Isten Fiáról hirdessen szülőföldjén, Kappadókiában. Két társa is követte. A júdeai nagy események szemtanúinak tüzes szavai megindították a kappadókiaiak szívét és elméjét; a kereszténység gyorsan terjedni kezdett a városban és a környező falvakban. Mikor a zsidó vének erről értesültek, rábeszélték Pilátust, hogy küldjön egy csapat katonát Kappadókiába, hogy öljék meg Longinust és társait. A kiküldött katonacsapat Longinus szülőfalujába ért; a volt százados maga jött eléjük, és hazavitte őket. Étkezés után a katonák elmondták, mi a küldetésük célja, anélkül, hogy tudták volna: a ház ura ugyanaz az ember, akit keresnek. Ekkor Longinus és társai felfedték kilétüket, és nyugodtan megkérték az meglepett katonákat, hogy teljesítsék katonai kötelességüket. A katonák el akarták engedni a szenteket, és azt tanácsolták, hogy meneküljenek, de a szentek ezt visszautasították, és szilárd akaratukat fejezték ki, hogy szenvedjenek Krisztusért. A szent vértanúkat lefejezték, testüket ott temették el, ahol a szentek utoljára tanúskodtak, lefejezett fejüket pedig elküldték Pilátusnak. Pilátus parancsot adott, hogy a vértanúk testét dobják ki a városfalon kívüli szeméttelepre. Egy idő után egy vak asszony érkezett Jeruzsálembe, hogy imádkozzon a szent helyeken. Szent Longinus megjelent neki álmában, és azt mondta, hogy keresse meg a fejét és temesse el. A vak asszonyt elvezették a szeméttelepre. Miután megérintette a vértanú fejét, az asszony visszanyerte látását. A asszony kegyelettel elvitte a tiszteletreméltó fejet Kappadókiába, és ott eltemette.
