Az igazi teológiai oktatásról

 „Soha nem kaptam formális oktatást. Igaz, hogy mi nem vagyunk olyan jól képzettek, mint az újnaptárasok "papsága". Ám találkoztam azon "teológusaikkal", akik azt állítják, hogy a böjti élet nem fontos, hogy a dogmák és az Egyház hagyományai változtathatók. Láttam, amint az Államegyház püspökei a kommunisták bábjaiként viselkednek, ami nemcsak a híveket botránkoztatta meg, hanem a román egyház teljességét is veszélybe sodorta világszerte. Az én szemináriumom hét év börtön volt, az én akadémiám öt év erdőben való bujkálás. Hálát adok Istennek, hogy nem az újnaptárasok iskoláiba küldött, hanem könyörületes volt hozzám, és a lehető legjobb teológiai képzést adta: hét évet a kommunista börtöntáborokban. Egyszer megkérdeztem a börtönhatóságot, miért törődnek az ónaptárasokkal, és azt válaszolták, azért, mert mi túl sokat imádkozunk és böjti életet élünk…

Mondjátok meg az amerikai és más országok ortodox híveinek, hogy őrizzék meg atyáik hitét, és éljenek aktív ortodox hitet az Egyház tanításai szerint.”

– Demoszten metropolita

(V. Boldewskul: A romániai Ónaptáras Egyház – rövid történetéből; Orthodox Life, 1992. október–november, 42. évf. 5. sz., 11–17. old.)

Az utolsó idők keresztényeiről

Abba Iszkhürión

A szent atyák a végső időbeli nemzedékről jövendöltek. „Mit tettünk mi?" - kérdezték. És egyikük, a nagy Iszkhürión abba válaszolt: „Megtartottuk az Isten parancsait." Ők azonban tovább kérdezték: „Akik utánunk jönnek, mit tesznek majd?" Ő azt mondta: „Ők a mi munkánk feléig érnek el." „És az utánunk következők?" - kérdezték. „Ama kor emberei semmiféle tettet nem visznek végbe. De olyan kísértés támad majd rájuk, hogy akik helytállnak abban az időben, azokat nagyobbnak tartják majd, mint minket és atyáinkat." 

A FELTÁMADT ÚR RAGYOGÓ GYERMEKEINEK

  

A FELTÁMADT ÚR RAGYOGÓ GYERMEKEINEK,

KRISTUS FELTÁMADOTT!

Krisztus feltámadt a halálból! Ezt hirdeti az angyal, ezt látják a nők, ezt tanúsítják Pilátus pecsétjei. A sír üressége hangosan hirdeti. A félregördült kő tanúskodik róla. Az őrség menekülésével lelepleződik; a szolga bevallja, de pénzt kap a hallgatásért. 

Krisztus feltámadt a halálból, és a főpapok bűnösnek bizonyulnak. Pilátus szégyelli magát, míg a százados hinni kezd, amikor meglátja a templomfüggöny szakadását. A nap megvilágosodik a Megfeszített mindenhatósága előtt, miközben minden teremtmény sötétségbe borul. A halottak feltámadt teste hirdeti az igazságot, és a választott Kenethordozó Asszonyok az elsők, akik örömteli hírt kapnak, sőt, megkapják az isteni ajándékot, hogy láthassák a feltámadt Isten-Embert, Jézust. 

Krisztus feltámadt a halálból! Örvendezzetek, népek! Ünnepeljetek az angyalokkal együtt! A tanúbizonyság teljesen igaz. Örüljetek, mert szabadok vagytok! A mi üdvösségünk Vezére feltámadt a halálból. A pokol legyőzetett, a halál megsemmisült. Íme, az angyalok és az ember, a menny és a föld békessége. Béke az Úr Jézus feltámadásán keresztül. 

Feltámadás napja van, emeljük fel örömünk és boldogságunk hangját! Ádám és Éva megszabadultak örök bilincseikből, a próféták találkoznak és követik Tanítójukat. A lángoló kard visszavonul, és az egész emberiség részesül a feltámadás fényében és megtisztító hajnalában. A sötétség hanyatlik, a fény uralkodik, megérkezik a kegyelem, és az igazi élet isteni tavasza győzedelmeskedik. 

Krisztus, a mi Istenünk, szeretett testvéreim, miután a kereszten függött, és szent halálával magára vette a világ bűnét, alászállt a pokol legmélyebb bugyraiba. Majd onnan felszállva, azonnal feltámadt a halálból, és később dicsőséggel és hatalommal felment a mennyekbe. Így most is, amikor kivonulunk a világból, és a bűnbánat és alázat sírjába lépünk, utánozva az Úr szenvedését, ugyanaz a Krisztus leszáll a mennyből, és belép a testünkbe, mint egy sírba. Így egyesül a mi lelkünkkel, és feltámasztja azt, noha az halott volt. Ekkor ajándékul adja annak, aki vele együtt feltámadt, hogy láthassa Őt, aki feltámadott dicsőségében. 

Krisztus feltámadása tehát a mi saját feltámadásunk is, mert míg mi a bűn által legyőzött és rabságba vitt voltunk, a Megfeszített és Feltámadt Jézus kegyelme és áldozata által megszabadultunk. Krisztus feltámadása és dicsősége, ahogyan Szent Szimeon az Új Teológus vallja, "a mi saját dicsőségünk is, amely bennünk teljesedik ki az Ő feltámadásán keresztül, és megnyilvánul és láthatóvá válik számunkra. Mert attól a pillanattól kezdve, hogy Krisztus magára vette a miénket, mindent, amit bennünk véghez visz, a sajátjának tekint. A lélek feltámadása végül is az élettel való egyesülése", vagyis egy Krisztusban való élet Istennel Magával. 

Ezért írja Szent Nikodémosz a Hagioreitész, a zsoltári vers magyarázataként: "Ez az az nap, amelyet az Úr alkotott; örvendjünk és legyünk vígak benne", amit minden feltámadási szertartáson örömmel kiáltunk, hogy: "Mindennél fontosabb, hogy együtt örvendjünk Jézus Krisztussal, aki örömöt hozó feltámadásán keresztül visszanyerte – sőt, mérhetetlenül megnövelt formában – mindazt, amit a szenvedése során elvesztett. Akkor négy dolgot veszített el: az örömöt, a szépséget, a tiszteletet és az életet."

Visszanyerte az életet, de olyan életet, amelyen keresztül teljesen megsemmisíti és legyőzi a halált, már nem félve annak fenyegetésétől, ahogyan Pál apostol is írja: "Krisztus, feltámadva a halálból, többé nem hal meg; a halálnak nincs többé hatalma Felette."

A feltámadás által visszanyeri a Neki járó tiszteletet, miután korábban megaláztatták az emberek fiai között, de most teljes tisztelettel és hatalommal uralkodik, ahogy Ő Maga mondja: "Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön."

Visszanyeri az örömöt is, mert a szabad akaratából történt foglyul ejtése, megkorbácsolása és keresztre feszítése sebet hagyott benne, de most minden, az öröm kinyilvánítását akadályozó fal leomlott, és mindazok, akik az ember igazi boldogságát Isten kegyelmén és az ember iránti mérhetetlen szereteten kívül keresték, legyőzöttnek bizonyultak. Ezért, amikor a Feltámadt Úr először találkozik a Kenethordozó Asszonyokkal, semmi mást nem mond nekik, csak ennyit: "Örvendjetek!"

Visszanyeri a szépséget is, amelyet titokban és változatlanul birtokolt, hiszen "szebb vagy szépségben, mint az emberek fiai", mert Aki tegnap még megaláztatott és megkínoztatott volt, ma dicsőségesen feltámadt a sírból, ragyogóan, fénylőn, és olyan fényesen, mint a nap. Ahogy Szent Nikodémosz ismét írja: "Krisztus feltámadt testének kegyelme és dicsősége olyannyira nagy, hogy a mennyben ez lesz a lélek és test, valamint minden érzékünk legnagyobb boldogsága. És elegendő lesz minden boldogságunk forrásává válni, mind az angyalok, mind az emberek számára, egy olyan paradicsomban, ahol telhetetlenül örvendezhetnek mindörökké."

Szeretett testvéreim, ez a mi ünnepünk, ez az öröm mindannyiunké, fiataloké és időseké, bölcseké és egyszerűeké, gazdagoké és szegényeké. Ne ünnepeljünk egyedül, testvéreim, közömbösen azok iránt, akik kevesebb kiváltságnak örvendenek, vagy akik sok megpróbáltatáson mennek keresztül. Ez nem lenne igazi ünnep, nem méltó Urunk Jézus isteni kegyelméhez. 

Lépjünk be a bilincsekbe vertek közé; vegyük magunkra a szenvedők fájdalmát. Mert az Úr szava szerint, "ha egy tag szenved, minden tag együtt szenved." Osszuk hát testvéreink, saját tagjaink szenvedését: egyikünk pénzzel, másikunk kedves szóval, harmadikunk jó cselekedettel, és mindnyájan imádkozva értük Isten előtt. Legyünk közbenjáróik, kérlek titeket, mindannyian ma együtt Isten előtt. Hallgassuk meg Azt, Aki azt mondja: "Imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok."

És így, békében és szeretetben egyesülve, elérjük mi is Urunk, az Atya és a Szentlélek feltámadásának örök örömét, Akié minden dicsőség, tisztelet és imádat, mint egyetlen Istené, mindörökkön örökké. Ámin! 

† ATHÉN ÉS EGÉSZ GÖRÖGORSZÁG ÉRSEKE, MAKÁRIOSZ

**13. prédikáció Krisztus Feltámadásáról, Tamás hétfőjén** 

2 Zsolt 117,23 

3 32. elmélkedés az Úr feltámadásáról 

4 Róm 6,9 

5 Mt 28,18 

6 Mt 28,9 

7 Zsolt 44,3 

8 Jak 5,16

Szent Filaret (Voznyeszenszkij) szentbeszéde Pálma vasárnap,

 

Tegnap az evangéliumban hallottuk, amint Máté evangélista mondja, hogy amikor az Úr bevonult, „megrendült az egész város”. Az egész várost megrázta, felkavarta és izgalomba hozta ez a Bevonulás. János evangélista pedig megmagyarázta nekünk, miért volt ilyen ünnepélyes ez a Bevonulás. A mai evangélium a szent evangélista megjegyzésével zárul, miszerint mindazok, akik a Megváltót körülvették, tanúskodtak annak a nagy, megrázó és rettenetes csodának – Lázár feltámadásának. Ezért, amint pontosan megjegyzi az evangélista, a nép így fogadta Őt, mert hallott arról, hogy ilyen jelet, ilyen csodát tett!  

Krisztus, a Megváltó, leereszkedett az Olajfák hegyéről a szent város és a templom felé. Ennek az útnak egy része a Getszemáne monostor területén halad át, amely a mi (ROCOR) lelki Missziónkhoz tartozik. Ott jelölték meg a Megváltónk útját, amelyen Ő járt. Amikor az Úr odaért, az egész nép örvendezett – kivéve elkeseredett ellenségeit. Ő azonban nemcsak hogy nem osztozott ebben az örömben, hanem sírva fakadt, amikor meglátta előtte fekvő, gyönyörű várost. Az Olajfák hegyéről, mint a tenyérből, látszott Jeruzsálem szent helyeivel. Az Úr sírva fakadt és így szólt:  

„Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől. 43Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal, bekerítenek és szorongatnak mindenfelől. 44Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.” (Lk 19:42-44)  

Krisztust, a Megváltót, a nép azért fogadta ünnepélyesen, mert Lázár feltámasztásának csodáját művelte. És már korábban is feltámasztott halottakat. Feltámasztotta Jairusz, a zsinagóga elöljárójának lányát, feltámasztotta a náini özvegy fiát, de ezek még csak friss halottak voltak, akiket épp most ragadott el a halál. A lány (Tabitha) akkor halt meg, amikor az Úr már úton volt a ház felé, ahol élt; a fiatalembert pedig éppen a temetésre vitték. De szem előtt kell tartanunk, hogy ott azon a napon temetnek, amikor valaki meghal. Tehát ezek is csak friss halottak voltak. Itt viszont az Élet Fejedelme a halál, az emberiség ellenségének teljes diadala ellen vonult, hiszen Lázár teste már félig elmállott, és bűzös, bomladozó holttest volt. Ezért nem szeretik az úgynevezett teozófusok és okkultisták ezt a csodát, és mindenféleképpen megpróbálják befeketíteni és elferdíteni. Az első két feltámadásról, amikor az Úr egy lányt, majd egy fiút támasztott fel, azt állítják, hogy Jézus Krisztus Indiában járt, és ott titkos okkult tudományokat tanult. Azt mondják, hogy a lány és a fiú nem is halt meg, csak letargikus álomban voltak, és Ő valamilyen módszerrel felébresztette őket. De letargiáról semmi szó sem lehet ott, ahol már bomlás volt. Ezért próbálják valahogy tagadni ezt a csodát.  

Volt egy Renán nevű író, aki megírta a „Jézus élete” című könyvét, amelyben látszólag sok dicséretet szentel a Megváltónknak, mégsem ismeri el Őt Istenembernek, megtestesült Istennek, hanem csupán egy egyszerű embernek, bölcs tanítónak. Ez a istenkáromló könyv sajnos elég népszerű volt még a forradalom előtt is és után is. Lázár feltámadásának csodájáról ez a istenkáromló így ír:  

„Lázár egyáltalán nem halt meg, csak elrejtőzött, és valami más bűzös holtat tettek a sírba, míg Lázár élt. Sőt, azt is állítja, hogy Jézus Krisztus tudott erről.”

Vagyis csalónak, szélhámosnak állítja be Őt, aki hamis csodákat színlelt. Mit értek volna a dicséretei, ha végül is egy olyan embernek állítja be Őt, aki lelki bűnt követett el? És mégis olvasták ezt az emberek! De az áldott emlékű Antonij Metropolita még külföldön foglalkozott Renán istenkáromló munkájával, és leleplezte a csalást. Renán a könyvében számos szentírási hivatkozást tesz, de Antonij Vladyka, aki a pontossághoz szokott, ellenőrizte ezeket. Kiderült, hogy Renán nem létező idézeteket használt! Olyan szövegekre hivatkozott, amelyek valójában nincsenek is meg! Sajnos, ez már a forradalom után történt. Bár jobb lett volna, ha még Oroszországban, a forradalom előtt leleplezik. De ismétlem, Antonij Vladyka nyilvánvaló csalással vádolta meg ezt a istenkáromlót, és ezután a könyve minden tekintélyét elvesztette.  

De emlékezzünk, testvéreim, arra, hogyan sírt az Úr, amikor Jeruzsálem felé közeledett. Hogyan keservesen siratta Jeruzsálem hűtlenségét és azt, hogy nem ismerte fel a látogatásának idejét. Mi történne most velünk, ha az Úr ránk tekintene? Nem sírna most is? Mert most, amikor a úgynevezett keresztény világ életét szemléljük, látjuk, hogy milyen messze került minden keresztény és erkölcsi alaptól – és ez félelmetes! Valami őrület szállta meg a világot: a gyűlölet, a mocsk, a romlottság és a hazugság őrülte. És egyszerűen félelmetes egy hívő embernek ebben a világban élni.  

De ne csüggedjünk, és ne veszítsük el bátorságunkat! Az apostol már régen mondta: „Ahol bűn sokasodik, ott a kegyelem annál inkább bővelkedik.” Minél több bűn veszi körül az embert, minél több mocsok és gonoszság van körülötte, ha ő keresztény akar maradni, különleges kegyelem segíti őt, és így is képes lesz Krisztus követője lenni. De ez kemény küzdelem lesz, mert valóban, ma a keresztény a jelenkori világban és az úgynevezett "keresztények" között úgy jár, mint a bárány a farkasok között. Emlékezzetek erre, szeretteim, és ne feledjétek, hogy hamarosan eljön a Nagyszombat és a Húsvét – a liturgikus év legszebb időszaka. Az Egyház ezekben a napokban kínálja nektek a lelki gazdagság lakomáját! Ne hagyd éhezni a lelked, ember, hanem törekedj arra, hogy ezekben a szent napokban minél többet látogasd az Isten házát, és akkor a lelked táplálékot, jóllakottságot és lelki erőt nyer az életed következő szakaszára! Ámin.

A Kereszténység nem a zsidó vallásból jött létre!!!

 

Mivel a legtöbb embernek, még azoknak is, akik kereszténynek vallják magukat, fogalma sincs arról mi is valójában a Kereszténység, így általában úgy vélik, hogy az egy olyan "vallás", amely a zsidó vallásból vált ki... Azonban mi sincs távolabb az igazságtól hiszen a ma ismert "zsidó vallás" nem létezett egészen addig, amíg a zsidó nép végleg meg nem tagadta az Igaz Istennel kötött szövetséget, Keresztre feszítve Megváltójukat!

Bár nekik még nem nyilatkozatott ki olyan egyértelműen, mint az újszövetségben, de a zsidó nép ugyanúgy a Szentháromságban hitt (már ammenyire hitt benne, hiszen folyamatosan lázadoztak Isten ellen), mint később mi keresztények.

Ahogy Antiochiai Szent Ignác mondta:

"Helytelen Jézus Krisztust ajkatokra venni, és közben zsidó szokások szerint élni. Nem a Kereszténység hitt ugyanis a judaizmusban, hanem a judaizmus a Kereszténységben."