Ez a cikk jól leírja a muszlim törökök barbárságát a görög ortodox keresztényekkel szemben:
A VÉR TORNYA… A görög forradalom első éveiben, 1821-ben, a thesszaloniki lakosok rettegéssel nevezték így a mai Fehér Tornyot, amely akkor börtönként szolgált, azért, mert a törökök hihetetlen mészárlásokat és kínzásokat hajtottak végre a város akkori görög lakossága ellen. Az 1822-es népszámlálás szerint a thesszaloniki 30 000 görög lakosból mindössze 4000 maradt, mivel a többieket vagy lemészárolták, vagy rabszolgaként eladták, vagy pedig menekülni kényszerültek, hogy megmeneküljenek.
Minden a Halkidikíban kitört forradalommal kezdődött 1821 tavaszán, amikor a véreskezű pasa, Juszuf bég, a város parancsnoka, parancsára Thesszalonikit hatalmas mészárló térré változtatták. Több mint 3000 görög városlakót, főként nőket, gyerekeket és öregeket öltek meg. Egy török tömeg szállta meg éjjel-nappal a görögök vagyonát, lerombolva házakat, üzleteket és templomokat. Több ezer harcost és ártatlan civilt, akiket gyanúsnak tartottak, szörnyű kínzásoknak vetettek alá a „Vér Toronyban”, majd végül a tömeg megfélemlítése érdekében napokon keresztül nyilvánosan lógatták ki őket a bástyákról. Az általános letartóztatások, kivégzések és a lakosság megfélemlítése célja az volt, hogy megtörjék a görög harcosok szellemét, akik mindenfelé Macedóniában felkeltek, megakadályozva a török hadsereg lejutását a lázadó Peloponnészoszra.
Thesszaloniki görögjeinek üldözése az 1821-es szabadságharc első éveiben, az Emanuíl Pappasz által a Halkidikíban megkísérelt sikertelen felkelés után, nem ért véget. A törökök szó szerint megtizedelték a város görög lakosságát, folyamatosan véres mészárlásokat hajtva végre a civilek ellen. A Kapániban, a város központi piacán, 1821. május 18-án és 19-én 200 előkelőt és kereskedőt öltek meg, míg további 400 görög közösségi tagot a kormányzóság pincéibe hurcoltak, ahol szörnyű kínzások után Juszuf bég parancsára lefejezték őket, és a fejüket a kormányzóság rácsaira tűzték. Ugyanakkor a város hivatalos hatóságai buzdították a tomboló tömeget, hogy pusztítsa el dühösen és mániákusan a város gazdag görög üzleteit, és hogy erőszakos cselekedeteket hajtsanak végre a görög civilek ellen, szörnyű mészárlásokat és nők megerőszakolását követve el.
Több ezer nő és gyerek, akik „megmenekültek” az oszmánok tombolásától, megerőszakolták őket, és rabszolgapiacokra hurcolták őket, ahol számos gazdag török megvásárolt egy fiatal lányt, majd miután megerőszakolták, lefejezték, hogy az piláfit és a boldogságot szerezzen nekik a másvilágon (!) Jellemző a korabeli spanyol festő, Jose Jimenez híres festménye, amely ma a madridi Prado múzeumban látható, és amely egy meztelen görög lány eladását ábrázolja egy török tisztviselő háremének, akinek a nyakáról egy felirat lóg: „Róza – 18 éves – eladó 800 groschenért”.
1821 júniusában Juszuf pasa parancsára a thesszaloniki metropolita, Kítrosz püspöke, Meletiosz, a híveket Szent Palamász Gergely udvarában gyűjtötte össze. Körülbelül 2000 ember gyűlt össze, főként nők, gyerekek és öregek, akiket a törökök tomboló tömege mészárolt le. A metropolitát elvonszolták, és levágták a kezét és lábát. A pánikba esett tömeg a templomokba rohant, hogy megmeneküljön. Akkor százak vagy ezrek találtak tragikus halált. Szent Demeter templomában több mint 2000 embert öltek meg, és Szent Athanász szentélyében, az Agia Szofia felett, az Egnátia utcában, ahová százak menekültek, parancsot adtak, hogy a templomot 40 napra lezárják. Amikor kinyitották a templom kapuit, a hívők holttestét az egerek járták…
Thesszaloniki nemzeti drámája és a görög harcosok vérfolyamai egész Macedóniában késleltették és megakadályozták a török csapatok lejutását a lázadó Peloponnészoszra, időt és teret adva a nemzeti újjászületésnek. Az összes harcos és thesszaloniki ártatlan polgár emlékére, akik feláldozták magukat a Hitünkért és szabadságunkért – 200 évvel később mindannyian tisztelettel és hódolattal állunk…
