Krisztus Feltámadt!
Drága testvéreink Krisztusban, ma elsősorban Krisztus Urunk Szent Egyházának női híveit köszöntöm nagy szeretettel, hiszen a mai napon ünnepeljük a Kenethordozó szent asszonyokat, az apostolok apostolait.
Mondhatni Egyházunkban ma van az igazi nőnap, ellentétben azzal, amit a rossz emlékű Clara (Eissner) Zetkin alapított az eltorzult bolsevik női ideál éltetésére. Sokan sajnos úgy vélik, hogy szent ortodox egyházunkban a nőkre egyfajta másodrendű tagként tekintenek, mint egyes muszlim vagy zsidó közösségekben... Akik azonban, csak egy kicsit is ismerik az ortodox keresztény hitet jól tudják, hogy nincs még egy olyan vallás, ahol úgy tisztelnék a nőket, mint szent ortodox hitünkben. Gondoljunk, csak azokra a sok kiváló aszkéta apácákra, hercegnőkre, királynőkre, vértanúnőkre, akiket az Egyház szentként tisztel, nem is beszélve a mi Legszentebb Istenszülő Máriánkról, akit még az angyaloknál is magasabb becsben tartunk, és akihez üdvözülésünkért esedezünk. De had említsek meg még néhány példát: az ortodox egyházban a püspökök ugyan úgy kezet csókoltak a királyi család nő tagjainak, mint többi püspöktársuknak vagy az uralkodó család férfi tagjainak, hiszen ők is az ortodox keresztény világi hatalom képviselői voltak. De itt van még például az ortodox igumenák (apát asszonyok) esete, akiktől a hívők ugyanúgy áldást kérnek, mint a paptól vagy püspöktől, és ő három ujját összezárva megáldja a híveket, természetesen nem a krisztogrammal, mint a papok, hiszen ők nem kiszolgálói a Szent Titoknak; valamint amikor egy pap találkozik egy igumenával, miután megáldja őt kölcsönösen kezet csókol neki, mint, ahogy azt a többi paptársaival tenné.
Női híveink fontos szerepét az Egyházban mi sem bizonyítja jobban, mint igaz ortodox küzdelmünk huszadik századi történelme, amikor is sokszor az ortodox asszonyok keltek harca az egyházi naptárat követő hívek üldözőivel szemben. Ennek ékes példája Mandrai Szent Katalin, aki amikor a rendőrök le akarták tartóztatni parókiájuk papját, aki hű maradt az egyházi juliánus naptárhoz, ő felkiáltott mondván: „Csak a halott testemen keresztül viszitek el a mi papunkat”. És ez sajnos így is lett, hiszen egy démonok által elvakított rendőr a puskatusával fejbe vágta Szent Katalint, aki így elnyerte a vértanúság mennyei koszorúját. Végül idézzük fel ismét Őboldogságának Makáriosz érsekünknek a Feltámadás Ünnepére írott enciklikájának egy részletét, melyben nagyon helyesen emlékeztetett minket arra, hogy a Kenethordozó asszonyok férfiakat megszégyenítő bátorsággal, hogyan látogatták meg Krisztus Urunk szent sírját, amíg az Apostolok, a zsidóktól való félelmükben nem merték ezt megtenni.
Látván a nők ilyen mértékű tiszteletét és fontos szerepét a Keresztény Hitben egyes New Age „filozófusok” szeretik megbélyegezni Szent Hitünket a „lunáris”, azaz nőies jelzővel, ami szerintük alacsonyabb rendű az általuk preferált pogány álvallásoknál, melyeket a „szoláris”, vagyis férfias jelzővel illetnek... Ezeknek a megtévelyedett embereknek az ostobaságaira nem is érdemes sok szót pazarolni, hiszen, ha megnézzük ezeket a pogány álvallásokat egyből az ötlik a szemünk elé, hogy folyton folyvást ilyen-olyan női démonokat imádtak „istenekként”... Nem is beszélve arról, hogy Krisztusban nincsen se nő, se férfi (Gal 3:28), nemhogy „feminin” és „maszkulin” princípiumok és hasonló zagyvaságok.
Miután szemléltettük Egyházunk nők iránti tiszteletét és odaadását sokakban felmerülhet a kérdés, hogyha valóban annyira tisztelik az ortodox keresztények a nőket, akkor, hogy lehet az, hogy az Egyház nem engedélyezi például a nők papként való felszentelését? Ezek az emberek sajnos nem veszik észre, hogy az Úr által teremtett világunkban mindennek megvan, vagy legalábbis megvolt, a maga rendje és az Egyház harmonikus életében is mindenkinek megvan a maga feladata, melyet Isten rendelt neki. Az Úr, pedig úgy rendelte, hogy a papság a férfiak hivatása-keresztje legyen, a nőknek, pedig másfajta, természetükhöz jobban illő hivatásokat rendelt. Ma a lázadás korában, bár a lázadás kora valójában már Ádám és Éva bukása óta fennáll, mind nők, mind férfiak lázadnak a természetükhöz szabott feladatok ellen. Ez az egyik oldalon az istentelen „feminizmusban” nyilvánul meg, amikor egyes nők természetükkel ellentétes feladatok betöltésére vágynak és legnagyobb ellenségüknek érzik az „elnyomó férfiakat”, ahelyett, hogy örülnének annak, hogy a nehezebb és megterhelőbb munkákat az Úr a férfiakra rótta és nem rájuk. Ezek a démoni erők, mint mindig, széthúzást szítanak az Egyház és a keresztény család harmóniájában. De ezek a kísértések nem, csak a nőket támadják a „feminizmus” démona által, hanem a férfi híveket is a „szuper maszkulinizmus” által, amikor egyes férfiakban egyfajta torz kép uralkodik a nők világunkban betöltött feladatával kapcsolatban és egy beteges elképzelés él bennük a férfiak felsőbbrendűségéről. Ahogy a nőknél úgy a férfiaknál is ezek a tévképzetek általában a saját nemükben való bizonytalanságra, egy egészséges férfi kép gyermekkori hiányára, illetve saját szexuális orientáltságuk bizonytalanságára vezethető vissza.
Azonban a keresztény hívőnek mind férfinak, mind nőnek nem az egymás elleni küzdelemre, illetve a másikon való uralkodásra kellene törekedniük, hanem az egymással való harmonikus együtt élésre , amennyire ez itt ebben a földi életben lehetséges, melyben megpróbálunk felkészülni Krisztus urunk által nekünk ígért mennyei javakra, az örök életre, ahol hála Istennek már nem lesz több gondunk ezekre a kísértésekre és lázongásokra, hanem örök boldogságban élünk majd minden keresztény testvérünkkel.
Így hát drága ortodox keresztény nővéreim hadd köszöntselek titeket ismét szeretettel a feltámadott Krisztusban és kívánjak nektek áldott ünnepet a mai napra, valamint azt, hogy életetek során a gőgös feminizmus helyett kövessétek mindig a Kenethordozó asszonyok valódi női ideálját, szerénységben, alázatban, hosszantűrésben és szeretetben; így mutatván példát nekünk férfiaknak, hogy mint az apostolok egykoron mi is örvendezhessünk Egyházunk gyönyörű virágaiban, az ortodox keresztény asszonyokban.
A Mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Isten Atya szeretete, és a Szent Lélek közössége legyen tivéletek, mindnyájatokkal.
István atya
Szt. Tamás apostol igaz ortodox templom
Sárospatak,
2024,05,06
/
Christ is Risen!
Dear brothers and sisters in Christ, today I greet with great love the female followers of the Holy Church of Christ our Lord, because today we celebrate the holy Myrrh bearers, the apostles of the apostles.
It can be said that today is the real women's day in our Church, unlike the one founded by Clara (Eissner) Zetkin of sorry memory to liven up the distorted Bolshevik ideal of women. Unfortunately, many people believe that in our holy Orthodox Church, women are regarded as a kind of second-class members, as in some Muslim or Jewish communities... However, those who know even just a little about the Orthodox Christian faith know very well that there is no other religion where they are respected like women as holy in our Orthodox faith. Just think of the many excellent ascetic nuns, princesses, queens, and female martyrs whom the Church honors as saints, not to mention our Most Holy Mother of God, Mary, whom we esteem even higher than the angels and to whom we plead for our salvation. But let me mention a few more examples: in the Orthodox Church, the bishops kissed the hands of the female members of the royal family in the same way as their fellow bishop's or the male members of the royal family, since they were also representatives of the Orthodox Christian secular power. But there is also, for example, the case of the Orthodox Igumenas (abbess), from whom the faithful ask for a blessing in the same way as from the priest or bishop, and he blesses the faithful by clasping her three fingers, of course not with the Christogram, like the priests, since they are not servants of the Holy Eucharist and other mysteries; and when a priest meets an abbess, after blessing her, he kisses her hand in return, as he would do with his fellow priests.
Nothing proves the important role of our female believers in the Church better than the history of our True Orthodox struggle in the twentieth century, when Orthodox women often fought against the persecutors of believers following the church calendar. A prime example of this is St. Cathrine of Mandra, who when the police wanted to arrest the priest of their parish, who remained faithful to the church's Julian calendar, cried out saying: "You will only take our priest away through my dead body." And unfortunately it turned out that way, as a policeman blinded by demons hit St. Catherine in the head with his rifle, who thus won the heavenly crown of martyrdom. Finally, let us recall once again a part of the encyclical written by His Beatitude Archbishop Makarios for the Feast of the Resurrection, in which he very correctly reminded us how the Myrrhbearers visited the holy tomb of our Lord Christ with a courage that shamed men, while the Apostles, in their fear of the Jews, did not dare to do so.
Seeing such respect and important role of women in the Christian Faith, some New Age "philosophers" like to stigmatize our Holy Faith with the "lunar", i.e. feminine adjective, which according to them is inferior to the pagan pseudo-religions they prefer, which are labeled with the "solar", i.e. masculine adjective. concerning... It is not even worth wasting many words on the stupidity of these misguided people, because if we look at these pagan pseudo-religions, it is immediately clear to our eyes that they constantly worshiped such and such female demons as "gods"... Not to mention that in Christ there is neither woman nor man (Gal 3:28), let alone "feminine" and "masculine" principles and similar confusions.
After illustrating the respect and devotion of our Church for women, many may ask the question, if Orthodox Christians really respect women so much, then how is it that the Church does not allow, for example, the ordination of women as priests? Unfortunately, these people do not realize that everything in our world created by the Lord has, or at least had, its own order and that in the harmonious life of the Church, everyone has their own task that God has assigned to them. Although the Lord ordained that the priesthood should be the vocation-cross of men, He ordained for women other kinds of vocations that better fit their nature. Today in the age of rebellion, although the age of rebellion has actually existed since the fall of Adam and Eve, both women and men are rebelling against the duties assigned to their nature. On the one hand, this manifests itself in ungodly "feminism", when some women desire to carry out tasks that are contrary to their nature and feel the "oppressive men" as their greatest enemies, instead of being happy that the more difficult and burdensome work have been assigned by God to men and not to them. These demonic forces, as always, create disunity in the harmony of the Church and the Christian family. But these temptations are not only attacking women through the demon of "feminism", but also the male believers through "super masculinism", when some men have a kind of distorted image of the role of women in our world and lives in them a sick idea about their superiority. As with women, so with men, these misconceptions can usually be traced back to insecurity about their own gender, the lack of a healthy male image in their childhood, and the uncertainty of their own sexual orientation.
However, the Christian believer, both men and women, should not strive to fight against each other or to dominate the other, but to live harmoniously with each other, as far as this is possible here in this earthly life, in which we try to prepare ourselves for the heavenly goods promised to us by our Lord Jesus Christ, to eternal life, where, thanks to God, we will no longer have to worry about these temptations and rebellions, but will live in eternal happiness with all our Christian brothers and sisters.
So, my dear Orthodox Christian sisters, let me greet you again with love in the resurrected Christ and wish you a blessed feast for today, as well as that in your life, instead of arrogant feminism, you will always be able to follow the true feminine ideal of the Myrrhbearers, in modesty, humility, long-suffering and love; thus setting an example for us men, so that, like the apostles, we too can rejoice in the beautiful flowers of our Church, in the Orthodox Christian women.
May the grace of Our Lord Jesus Christ, the love of God the Father, and the communion of the Holy Spirit be with you all.
Fr. István
True Orthodox Church of St. Thomas the Apostle
Hungary, Sárospatak
2024.05.06
