régi és Új Izrael - Aitóliai Szent Kozma

 

(Internetes fordítás a görög eredetiből)

„Dicsőítsétek azokat, akik a tanulás szeretetéből gyűltek össze értünk” (Alexandriai Szent Cirill)

régi és Új Izrael 1

„Mivel rossz dolog, keresztyéneim, ha az ember beleesik a bűnbe és nem bánja meg. Gondoljatok csak: régen a zsidók megöltek minden Prófétát, minden tanítót, minden jót, ezerszer elhagyták Istent és az Ördögöt imádták.

Annyira, hogy borjút csináltak és istenségként imádták, ahogyan a zsidók tették mind a mai napig. És most ugyanaz, ha valaki társalog és alkudozik, eszik-iszik az Ördöggel, ugyanaz, mint a zsidóval.

Mert ők voltak és megfeszítették a mi Krisztusunkat. A Mindenjóttevő mindezek ellenére őrizte őket, fedezte őket, nem hagyta el őket a kezéből.2

Az Úr a Megfeszíttetése után harminc évet adott nekik, hogy megbánják. Nem bánták meg. Akkor megátkozta őket, megharagudott rájuk és az Ördögöt hagyta a szívükben, ahogyan van mind a mai napig. Elsötétedtek, elfutottak az egész világtól és Jeruzsálembe mentek.3

Halljátok, testvéreim, milyen kárt szenved el az ember, amikor Isten elhagyja a kezéből? „Rettenetes dolog kiesni az élő Isten kezéből” (Zsid 10,31). Istennek nagy a könyörületessége, igen, de nagy a haragja is.4 És ahogyan tanította a zsidókat, úgy tanít minket is, egyenlően, és mi nem jól cselekszünk.

Isten Jeruzsálembe teszi a királyt a régi Rómából, és kizárja a zsidókat.5 És az éhség miatt az apák és anyák levágatták gyermekeiket és megették őket. Az Ördög akarja, hogy a szülők megegyék gyermekeiket, és nem Isten.6 És egyszer meg megölet százezer zsidót, és annyit, hogy a vér tengerré lett. A zsidók harminc ezüstért adták el a mi Krisztusunkat, a mi Krisztusunk ezüstért adta el a zsidókat ezrekért és százezrért. Ti megtagadhatjátok és eladodhatjátok a mi Krisztusunkat, és ő nem adhat el titeket?

És most, hogy a zsidók nem képesek megfeszíteni a mi Krisztusunkat, minden Nagypénteken viaszból készítik és megfeszítik, majd elégetik, vagy bárányt vesznek és késekkel szúrják és Krisztus helyett megfeszítik. Halljátok a zsidók és az Ördög gonoszságát? Amikor születik egy gyerekük, ahelyett, hogy Istent imádatra tanítanák, a zsidók az Ördög bujtására azonnal megtanítják káromolni, elárulni és megátkozni a mi Krisztusunkat és a mi Szent Anyánkat, és ötven- száz zsákot költenek, hogy találjanak egy keresztyén gyermeket, levágják és vért vegyenek tőle, majd azzal áldozzanak.7 Az Ördög akarja, hogy gyermekek vérét igyák, és nem Isten.8

Krisztus parancsolja, hogy áldjuk az egész világot. A zsidó, még ha a barátod is, menj és köszönd meg, és tedd a füled a szájához, hallgasd, mit mond neked. Te jót kívánsz neki és köszöntöd, és ő megátkoz téged és azt mondja neked, hogy „égjen a napod”, mert a jó nap Istentől van, és a zsidó nem akarja kimondani.

Nézd meg egy zsidó arcát, amikor nevet, hogy lásd: sárgulnak a fogai, az arca, mint a mosott ruha, miért van rajta az átok Istentől, és a szíve nem nevet, benne van az Ördög, aki nem hagyja őt. Nézz egy keresztyén arcába, még ha bűnös is, az arcáról, a Szent Lélek kegyelme árad, mert nem hagyja el őt Isten a kezéből.9

A zsidó levág egy juhot, és a szava szerint megtartja a mellső lábak felét, és csonkítja a hátsó lábakat, és áldozatul adja az Ördögnek, és eladja a keresztyéneknek, hogy főzzék nekik. A zsidó bort vagy pálinkát akar szolgálni neked? Lehetetlen, hogy anélkül adja neked, hogy előtte meg ne mérgezze. Ha nincs ideje belehugyozni, beleköp. Amikor meghal egy zsidó, nagy vödörbe teszik és pálinkával mossák le minden szennyét, és azt a pálinkát mirhával készítik, majd olcsóbban eladják a keresztyéneknek, hogy főzzék nekik. A zsidók halat árulnak a városban, kinyitják a hal száját, és belehugyoznak, majd eladják a keresztyéneknek.

A zsidó azt mondja nekem, hogy a mi Krisztusunk fattyú, és a mi Szűz Máriánkat kurvának mondja, azt mondja, a Szent Evangélium az Ördögtől van. Most vajon van szemem, hogy lássam a zsidót?10

Ha egy ember azt mondja, megöli anyámat, testvéreimet, gyermekeimet, sőt még a szememet is kiveri, kötelességem, mint keresztyénnek, megbocsátani neki. De nem akarom látni, hogy a mi Krisztusunkat és a mi Szent Anyánkat szidja. Hogyan bírhatja el a szíved jósága, hogy üzleted és barátságod legyen a zsidókkal? Aki a zsidókkal társalog, vesz és elad, mit árul ez el? Azt árulja el, hogy úgy gondolod milyen jól tették a zsidók, hogy megöltek minden Prófétát, tanítót és minden jót. Tették és továbbra is szidják a mi Krisztusunkat és a mi Szent Anyánkat, teszik és továbbra is bántalmaznak minket és isszák a vérünket. Ezeket és mást árul el, hogy milyen jót tesznek velünk a zsidók.

Miért mondtam el nektek ezeket, keresztyéneim? Nem azért, hogy megöljétek a zsidókat és üldözzétek őket, hanem hogy sírjatok rajtuk, hogyan hagyták el Istent és mentek az Ördöggel. Azért mondtam el nektek, hogy most megbánjuk, amíg időnk van, nehogy Isten megharagudjon ránk és elhagyjon minket a kezéből, és úgy szenvedjünk, mint a zsidók, és még rosszabbul.

Keresztyéneim, elég ennyi, többet nem mondhatok. Azt is elmondtam, amire Isten megvilágosított. Az uraságotok is igyekezett megtanulni a többi dolgot. Legyetek bölcsek és értelmesek, értse meg mindenki a jót és tegye.”

„Azon cselekedetek között, amelyeket Isten jósága az ember üdvösségére végzett, nincs csodálatosabb és nincs magasabb, mint hogy Krisztus megfeszíttetett a világért. Mert ehhez a titokhoz vezetnek a korábbi korok minden titkai, és Isten által rendelt minden áldozatváltozat, a prófétai jelek és a Törvény parancsolatai előre jelezték a jövendőt, és ígérték annak beteljesedését. Most tehát a előábrázolások és előképek véget értek!”

--------

1. A szöveg Etóliai Szent Koszmasz (+1779) egyik homíliájából való. Lásd: Io. Menounou, Etóliai Koszmasz, Tanításai és Életrajza, 2002, 155-158.

2. Ikóniumi Szent Amphilochius, Prédikáció Nagyszombaton, 2 BEP 71, 91: „Az Úr jósággal legyőzte a gonoszt. Védelmezni vállalta azokat, akik halálra vitték: kívánva, hogy a hálójába gyűjtse őket. Kitörli vétküket és eltakarja tudatlanságukat. Keserűség nélkül aláveti magát, amikor játékká lesz az ő őrült részegségükben. Elviselte részegségüket, és teljes jósággal hívja őket megbánásra. Mit tehetne még hozzá bárki? Semmit sem használva a jóságából, sírba zárják Őt, akit az egész teremtés nem képes magába foglalni, és pecséteket tesznek, biztosítva saját üdvösségünket.”

3. János 8,44 („Ti az ördögtől valók vagytok, és az ördög akaratait akarjátok cselekedni”). M. Baszil, Sermones xli 344.43: „És a farizeusok, és az írástudók, és a vének, a Törvény fejei, akik Mózes székében ülve, szövetségben állnak az ördöggel, szenvedéllyel szolgálnak nekem.”

4. Nagypéntek 12. antifónája: „Így szól az Úr a zsidóknak, népem, mit vétettem ellenetek? vagy mit ártottam néktek? Vakotoknak világosságot adtam, leprásotokat megtisztítottam... és ti mit fizettetek nekem? Manna helyett epegall, víz helyett ecetet, szeretet helyett keresztre feszítettetek, nincs többé menedékem, ezért a pogányokat hívom magamhoz, ők dicsőítenek engem, az Atyával és a Lélekkel, és én örök életet adok nekik.”

A pogányokat hívja. Örök életet ad a hajdani pogányoknak, bálványimádóknak. Isten haragja az, aki nem Őt választja, az Ő áldásainak megfosztottsága. Az ördög akkor szabad terepet talál, és ez az igazi harag az ember számára, az Isten távolsága, az ellenséggel való együttélés.

5. Szent Koszmasz itt Jeruzsálem i.sz. 70-es pusztulására utal, amelyet Titus császár hajtott végre. Amint egy modern történész találóan megjegyzi: „Isten szent Városa formátlan rommá lett. Ez a nagy esemény végleg lezárta az Ószövetséget. A Templom eltűnésével, a Mózesi törvény látható szimbólumával, eltűnt célja, létezésének egyetlen oka is. Ezt a helyet végül a kereszténység egyetlen igaz vallásának kellett elfoglalnia, amely az egész világot átöleli” (Chrysostomou Papadopoulou, A Jeruzsálemi Egyház Története, 2010, 71).

6. Alexandriai Szent Cirill, Ézsaiás prófétáról, EPE 16, 251: „Josephus írta, aki elbeszélte a zsidók szenvedéseinek nagyságát... Jeruzsálem ostroma alatt az asszonyok megették a szült gyermekeiket és mindent felfalattak, amit az éhség és a szükség miatt a fogukkal megragadhattak.”

7. Chrysostomos Papadopoulos történész beszámol arról, hogy amikor a perzsák a 7. század elején elfoglalták Jeruzsálemet, és sok foglyot ejtettek, mind szerzeteseket, mind világiakat, „a keresztyén nemzet örök ellenségei, a zsidók, ezreket vásároltak meg náluk a fogoly keresztyénekből és lemészárolták őket” (A Jeruzsálemi Egyház Története, 2010, 315).

8· Az emberáldozatok és az emberevés említése megtalálható az ókori görögöknél is, természetesen nem szükségből, mint a zsidóknál az éhség miatt, hanem démon isteneik rituális imádatának részeként. Christou P., Teológiai Tanulmányok, 1981, 110: „Kelemént fájdalommal tölti el, mert látja, hogy a pogányok színházzá tették az eget és isteni drámaművé a istenséget, megcsúfolták a szentet a démonok álarcával és szatirikus drámává tették az igazi istenfélelmet a démoni középszerűséggel. Itt az ókori dráma három típusára, a tragédiára, a komédiára és a szatirikus drámára utal. Sírja a ménádokat, a részegséget, az emberevést, az orgiákat és a bűnöket, amelyekre a tragédiák válaszolnak."

9. Nikétasz Stéthatosz, Philokalia 4, 60: „Az arc külső megjelenése természetszerűen megváltozik a lélek belső állapotával. Azaz, bármilyen munkája van a lélek mentális mozgásának, az arc megjelenése hasonló hajlamot mutat a megfigyelők számára.”

10. A zsidó „Talmud” könyv és a párhuzamos Toledoth Jeschu (Jézus genealógiája) (Lyon, 830 körül), amelyet a német zsidó Samuel Kratous adott ki újra 1902-ben, megrázó rágalmakat és szeméremségeket tartalmaz Krisztus és az Egyház ellen.

11. Szent Koszmasz itt az egész igazságot elmondja, hogy legalább a felét megfogadjuk!...

Keresztény uralkodók ne támogassák a zsidókat ...

,,Az Igét megtestesítő Anyának (a Theotokosznak) nászi terme a legdicsősebb Sír kamrájában nyugszik, onnan indul útjára a mennyei nászterembe, hogy ott uralkodjon Fiával és Istenével... A Sír a nászi terme? Igen! Sőt, minden nászi terménél fényesebb. Nem arany, drágakövek és selyem fényével, hanem a Szentlélek ragyogásával. Ahol nem földi szerelmesek testének egyesülése történik, hanem a Szentlélekkel összekötött szent lelkeké, ami édesebb és jobb életet ad, mint bármely más. Ez a Sír gyönyörűbb, mint a Paradicsom."

Damaszkuszi Szent János, III. beszéd az Elszenderülésről (Theotokion 4, 425)

A bosszú népe...

 Az első világháború előtt Oroszország, Litvánia, Lengyelország zsidó üzleteiben már egészen nyíltan terjesztettek egy levelezőlapot. A képeslap egy rabbit ábrázolt, egyik kezében a Tórát, másikban II. Miklós cárt tartja, aki fehér jérceként van ábrázolva, fején a koronával.

A kép alatt a következő héber szöveg volt olvasható: „Sä chaliphati, sä temurati, sä kaporati".

Nyers fordításban ez azt jelenti: „Ez az áldozati állat legyen az én feloldozásom, ez legyen helyettem a pótlás, és ez legyen az én bűnbánati áldozatom."

A héber szöveg a „Kaporah" nevű imádság egy része. Az erre vonatkozó utasítások a 3Móz 16,15-ben így találhatók meg: „És ölje meg a bűnéért való áldozati bakot, amely a népé, és vigye be annak vérét függönyön belül és cselekedjék annak vérével, mint a tuloknak vérével cselekedett, hintse ugyanis azt a fedélre és a fedél elé."

Egyes zsidó rabbik ellenezték ezt a tanítást. De ahol kabbalisták éltek, mint a keleti zsidóság körében, ott kecske helyett mindig feláldozták a kibékülés napján a kakast és a fehér jércét.

A levelezőlap tehát a zsidóság nyílt felhívása volt a cár meggyilkolására. A cárizmus elleni gyűlölet égett a pogromok miatt, de sokkal inkább égett a mózesi parancs alapján, amely azt hirdette, hogy „idegen férfit ne fogadj el magad fölött királynak".

És amikor kitört a bolsevizmus, Jekatyerinburgban meggyilkolták a cárt és családját. A cár gyilkosai Jakov Szverdlov, a Szovjetunió későbbi elnöke, Jakov Jurovszkij, Chajem Golocsikin és Péter Jernakov, valamennyien zsidók voltak.

De zsidók voltak azok is, akik mintegy fél századon át törekedtek Oroszország felbomlasztására és leigázására. Ötven százalékban zsidók voltak tagjai az oroszországi első Szociál- demokrata Pártnak, amelyből későbben a Bolseviki Párt alakult. A lengyelországi szociáldemokrata párt kezdetben egyenesen mint zsidó szociáldemokrata párt szervezkedett, és hasonló volt a helyzet Litvániában. Zsidó származású volt maga Kerenszkij is, aki az első köztársaság miniszterelnöke lett.

Dosztojevszkij, a legnagyobb orosz író, akinek a zsidókról írott tanulmányát még ma is gondosan elsüllyeszti a „szabad" nyugati könyvkiadás, már 1887-ben látta, hogy az orosz nép fölött ott suhog Júdea korbácsa és Szent Oroszországra ráborul a bolsevizmus vörös árnyéka.

„Közeledik az ő birodalmuk, az egyeduralmuk. Kezdődik az ő eszméiknek korlátlan uralma. Ebben el fog száradni az emberiesség érzése, az igazság utáni vágy s ez előtt el fognak sorvadni a keresztény és nemzeti érzések most és mindörökre."

A bolsevizmus győzött s ettől kezdve a zsidó intellektuelek, a fiatal forradalmárok, a kapitalizmus alján maradt szegény zsidó tömegek Oroszország felé fordították arcukat. Akár bolsevikiek voltak, akár nem, mint zsidók mégis csak azt látták, hogy akik a cárokat felváltották, csaknem valamennyien zsidók.

A polgári származású magyarországi zsidó, Lakatos- Kellner László költeményben üdvözölte Lenint s azt írta:

Új Krisztus jött el:

Lenin! Lenin!

A magyarországi zsidóság hivatalos lapja, az Egyenlőség, amelyet csupa jómódú polgár olvasott, Trockij-Bronsteint magasztaló cikkében ezt írta már 1917. december 27-én.

A zsidó szellem, a zsidó tudás, zsidó szív és békeszeretet megmentette Oroszországot, megmentette talán az egész világ jövőjét.

Soha még a zsidóság világtörténelmi hivatása oly éles fénnyel fel nem ragyogott, mint éppen Oroszországban. Trockij szavai bizonyítják, hogy a bibliai és prófétai zsidó szellem a nagy béke- szerzők, Izajás, Mikeás prófétáké, a szelíd talmudi bölcseké, amely eltölti ma Oroszország vezetőit."

Jacob Schiff, az amerikai bankár, a Khun and Loeb bankház és az amerikai pénzemberek már a kezdet kezdetén hatalmas összegeket kölcsönöztek, avagy adtak számolatlanul a bolsevistáknak. Ezek a bankárok épp úgy tudták, hogy kik vezetik Oroszországot, mint amilyen jól kellett ismerniük a Rothschild-házat alapító Amschel Mayer jóslatát. A frankfurti Rothschild házon vörös zászló lengett. S az öreg Amschel Mayer, mint ezt róla Jean Drault francia író megírta, nemegyszer mondotta azoknak, akik felkeresték üzletét:

Egy napon ez a zászló fog uralkodni a világ fölött!

Karl Marx, a trieri rabbi unokája szintén bizonyosan ismerte ezt a zászlót. Ha valaki, úgy ő tudta, hogy a zsidó kapitalizmus és a zsidó marxizmus egyazon júdaizmus, egyazon világhódító nacionalizmus megjelenési formái. A Rothschildok vörös zászlaja egyforma vérpezsdítő jelkép Morgenthaunak és Kaganovicsnak.

S amiként megdöbbentően érdekes, hogy a vörös zászlót egy zsidó bankártól vette át a bolsevizmus, ugyanúgy a bolseviki forradalom köszöntése, a felemelt ököl szintén zsidó ere- detű szimbólum. A „The Key of the Mystery" (A misztérium kulcsa) című lap 1939. augusztus 7-én a lap 21. oldalán érdekesen írja le, hogy Purim ünnepén, amelyet 70 000 nem-zsidó legyilkolásának örömére ülnek, a zsidók ma is felemelt ököllel köszöntik egymást.

M. L.

Zsidó átok a keresztényekre

 

Hazánkban folyton folyvást a zsidó-keresztény testvériségről hallunk, és kormányunk Európában szinte egyedüliként támogatja az izraeli terror államot.

Akkor vessünk egy pillantást, hogy mennyire is szeretnek minket keresztényeket a zsidó "testvéreink".

A Birkat haMinim (héberül: ברכת המינים "Áldás" az eretnekekre) egy átok a keresztényekre, amely a zsidó rabbinikus liturgia részét képezi:

Az átok szövege:

A hitehagyottaknak (meshumaddim) ne legyen remény, és irtasson ki gyorsan és még napjainkban gyökerestül az arrogancia birodalmát (malkhut zadon).

A nazarénusok (ha-naẓarim/noṣrim/notzrim) és a szektások (minim) pusztuljanak el, mint egy pillanat alatt.

 Töröljék ki őket az élet könyvéből, és ne írassanak össze az igazakkal.

 Dicsért vagy, Uram, aki uralod a kevélyeket.

https://en.m.wikipedia.org/wiki/Birkat_haMinim

REICHHORN RABBI VÉGZETES ELŐADÁSA

 

Egy Jegyzőkönyv 1869-ből

A La Vieille France 1920. október 21-i (No. 195) száma egy rendkívül fontos orosz dokumentumot hozott napvilágra, amelyben a következő bekezdés olvasható:

„Feltűnő hasonlóság van a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei és Reichhorn rabbi beszéde között, melyet 1869-ben, Prágában tartott Simeon-ben-Ihuda főrabbi sírja fölött. A beszédben elhangzottakat később Readcliffe megjelentette, aki életével fizetett a fecsegésért. Nem sokkal azután Sonolt, aki Readcliffe-t elvitte Reichhorn előadására, párbajban ölték meg. A rabbi által elmondott általános nézetek mind egytől-egyig részletesen ki vannak fejtve a Jegyzőkönyvekben."

A La Vieille France 1921. március 10-i (No. 214) száma közli a gyászszertartás beszédét, melyet a La Russie Juive adott ki. Teljesen világos, hogy a gyászbeszéd és a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei ugyanabból a forrásból származnak. Mindkettő profetikus, és a hatalom, mely a jövendőléseket készítette, képes volt beteljesíteni őket. A beteljesedésről szóló beszámolót itt közöljük.

1. Minden száz évben, mi, Izrael bölcsei, a Szanhedrinben szoktunk találkozni, hogy megvizsgáljuk a világuralom felé, melyet Jehova megígért nekünk, valamint az ellenségünk - a kereszténység - legyőzése felé tett haladásunkat.

2. Az idén a főtiszteletű Simeon-ben-Ihuda sírja felett összegyűlve büszkén kijelenthetjük, hogy az elmúlt évszázad nagyon közel hozott célunkhoz, és ezt a célt most már hamarosan elérjük.

3. Az arany mindig ellenállhatatlan hatalom volt és lesz. Ha szakértő kezek bánnak vele, akkor mindig a leghasznosabb eszköz azoknak, akiknek birtokában van, és irigység tárgya azok- nak, akiknek nincs.

Arannyal megvásárolhatjuk a leglázadóbb elméket, minden érték és az összes termék jelenlegi árát megszabhatjuk, az öszszes állami kölcsönt támogathatjuk, és ezáltal az államok a mi kegyeinktől függenek.

4. A fő bankok, az egész világ tőzsdéje, minden kormány hitele már a mi kezünkben van.

5. A másik nagy hatalom a SAJTÓ. Azzal, hogy a sajtó bizonyos eszméket lankadatlanul ismétel, a végén győzedelmeskedik, és elfogadtatja őket, mint valóságot. A színház is hasonló szolgálatokat tesz nekünk. A sajtó és a színház mindenhol a mi parancsainknak engedelmeskedik.

6. A demokratikus uralom szakadatlan dicséretével a keresztényeket két politikai pártra osztjuk, és szétziláljuk nemzeteik egységét, mindenhova a viszály magvait ültetjük. Tehetetlenné téve őket, meg fognak hajolni BANKUNK TÖRVÉNYE előtt, mindig egységesen, és mindig a mi ügyünknek szentelve magukat.

7. Azzal, hogy kihasználjuk büszkeségüket és ostobaságukat, a keresztényeket háborúkba kényszerítjük. Le fogják mészárolni egymást, és megtisztítják a terepet, hogy a saját embereinket tehessük oda.

8. A föld birtoklása mindig befolyást és hatalmat jelentett. A társadalmi Igazság és Egyenlőség nevében fel fogjuk osztani a nagybirtokok parcelláit. Egy töredékét a parasztoknak adjuk, akik vágynak rá, és akik hamarosan el lesznek adósodva nekünk a földművelés költségei miatt. Tőkénk segítségével uralni fogjuk őket, mi leszünk a nagybirtokosok, és a föld birtoklása biztosítja hatalmunkat.

9. Próbáljuk meg az arany körforgását papírpénzzel helyettesíteni. Ládáink elnyelik az aranyat, és mi fogjuk szabályozni az összes papírértéket, mely minden helyzet urává tesz bennünket.

10. Sok szónokot tudunk magunk között, akik képesek lelkesedést színlelni és meggyőzni a tömegeket. Szét fogjuk szórni őket az emberek között, hogy bejelentsék a változásokat, melyek az emberiség boldogságát biztosítják. Arannyal és hízelgéssel meg fogjuk nyerni a proletariátust, mely kötelességének fogja érezni, hogy megsemmisítse a keresztény kapitalizmust. Olyan munkabéreket fogunk ígérni, amikről álmodni sem mertek, de a szükségletek árát is felemeljük, hogy a nyereségünk még ennél is nagyobb legyen.

11. Ily módon forradalmakat fogunk előkészíteni, melyekbe a keresztények belevetik magukat, és amelyek gyümölcsét mi aratjuk le...

12. Azzal, hogy kigúnyoljuk és támadjuk a papjaikat, nevetségessé, majd utálatossá fogjuk tenni őket, a vallásukat pedig épp oly nevetségessé és utálatossá tesszük, mint magát a papságot. Aztán, istenfélő szeretettel a saját vallásunkhoz és lelkünk felsőbbrendűségéhez, mi fogunk uralkodni a lelkükön.

13. Mi már minden fontosabb poszton megalapoztuk saját embereinket. Arra kell törekednünk, hogy a gojokat ellássuk ügyvédekkel és orvosokkal. Az ügyvédek minden kérdésben tájékozottak; az orvos, ha egyszer belép a házba, a lélek gyóntatójává és irányítójává válik.

14. De mindenek fölött az oktatást monopolizáljuk. Ezáltal terjeszthetjük a számunkra hasznos eszméket, és érdekeinknek megfelelően formálhatjuk a gyerekek gondolkodását.

15. Ha valaki embereink közül szerencsétlen módon a keresztény igazságszolgáltatás kezébe kerül, segítségére kell sietnünk. Keresni kell annyi tanút, amennyit csak lehet, hogy meg- mentsük a bíráktól, amíg mi magunk nem leszünk a bírák.

16. Az ambícióktól és hiúságtól dagadó keresztény világ monarchiái luxussal és számtalan hadsereggel veszik magukat körül. Annyi pénzzel fogjuk ellátni őket, amennyit csak az ostobaságuk megkövetel, így pórázon fogjuk tartani őket.

17. Fordítsunk gondot arra, hogy ne hátráltassuk férfiaink házasságát keresztény lányokkal, mert ezeken keresztül fogunk bejutni a legzártabb körökbe. Lányaink házasodása gojokkal sem kevésbé hasznos, mert a zsidó anyák gyermekei a miénk. Mozdítsuk elő a szabadszerelem eszméjét, hogy alááshassuk a keresztény nők ragaszkodását vallásuk elveihez és gyakorlataihoz.

18. A megvetett és üldözött Izrael fiai időtlen idők óta dolgoznak azon, hogy utat törjenek a hatalom felé. Most elérik a célt. Ők irányítják az átkozott keresztények gazdasági életét, befolyásuk túlsúlyban van a politikában és az életmódban.

19. A kívánt órában, az előre meghatározott időben szabadjára engedjük a forradalmat, mely azzal, hogy elpusztítja a kereszténység minden rétegét, kétségkívül rabigánkba hajtja a keresztényeket. Isten ígérete népéhez ekkor fog beteljesedni.