Római "katolikus" eretnekség

 

Nagy Szent Gergely pápa egy római pápa volt, aki ellenezte bármely pátriárka felsőbbrendűségét, belértve saját magát is, hiszen az Egyház történetében soha sem volt olyan, hogy az egyik helyi egyház pátriárkája uralkodott volna a többi pátriárkán. Ezt az eretnekséget, csak 9. Leó pápa akarta bevezetni, ami által teljesen elvágta magát és a római Patriarchátust az Egyháztól és annak Szentségeitől. 

Érdemes felidézni mit írt Nagy Szent Gergely Mauriciusz Augusztusz császárnak, amikor az egyetemes pátriárkai címet adományozot Konstantinápolyi Szent Jánosnak és minden Konstantinápolyi pátriárkának, mellyel kapcsolatban Szent Gergely azt hitte, hogy így majd a Konstantinápolyi pátriárka felette fog állni a többi helyi Patriarchátusnak. Természetesen ez a tiszteletbeli cím soha nem jelentette ez, nem úgy ahogy a római pápisták gondolják a pápájukról... 

"Most bizalommal állítom, hogy aki magát egyetemes püspöknek nevezi, vagy annak kíván neveztetni, az ujjongásában az Antikrisztus előfutára, mert büszkén helyezi magát mindenki fölé. Nem a másfajta büszkeség vezeti tévedésbe; mert ahogyan az a romlott ember minden ember fölé kíván emelkedni, úgy az is, aki egyedüli papnak kíván neveztetni magát, minden más pap fölé emeli magát. De mivel az Igazság azt mondja: "Mindaz, aki felmagasztalja magát, megaláztatik" (Lk 14,11; 18,14...)

A ti jámborságotok parancsolja tehát azoknak, akik a büszkeség példáját követték, hogy ne okozzanak botrányt egy könnyelmű név használatával."

Óvakodjunk az eretnekektől!

 

„Óvakodnunk kell nemcsak a latinoktól, hanem a latinpártiaktól is. Mert Nagy Szent Vazul szerint: »azok, akik azt állítják, hogy a hit helyes tanát vallják, de közösségben állnak az eretnekekkel, azokkal nemcsak nem szabad közösségben állni, de még testvéreknek sem nevezhetjük őket.« Ezért kérem és könyörgöm mindazoknak, akik vágyódnak a mennyek országának örökségére, hogy ne engedjenek, mert teljes latinosodásra készítenek elő minket. A pápistáknak nincs mentségük a tévelyegésükre. Nagyon ügyeljünk, hogy ne szennyeztessünk meg a velük való közösségtől, és ne terjesszenek ránk fertőző betegséget és rühöt, amivel rendelkeznek. Óvjuk meg magunkat minden módon. Titeket, Krisztus Egyházát, akit Krisztus olyan menyasszonynak vett el, aki szeplőtlen és foltalan, arra kérlek, hogy őrizzétek meg magatokat az olaszok fertőzésétől, hogy lelkeink Vőlegénye ne forduljon el tőlünk, és ne szégyenüljünk meg örökre.”

Szent József, Konstantinápolyi pátriárka (+1283. okt. 30.) Védőbeszéd VIII. Mikhaél Palaiologosz császárhoz (1273), Áthoszi Szent Hegy, 2018, 32-33

Athosz hegy vértanúi

 

Szent vértanúk, akiket a latinok (római katolikusok) öltek meg az Iveron-monostorban az Athos-hegyen (13. század)

Emléknapjuk: Május 13. (26.)

 Az Athos-hegyen a 10. század közepén kezdtek megtelepedni grúz szerzetesek, és nem sokkal később megalapítottak ott egy grúz monostort, az Iveront.

 Abban az időben idegen seregek állandóan megszállták az Athos-hegyet. A 13. században a keresztes lovagok megrohamozták a régiót, 1259 és 1306 között pedig a pápa magánhadserege többször pusztított az Athos-hegyen. A Zográf és a Vatopedi monostorok és a Protaton szerzetesei mártírhalált haltak az ortodox hitért, és végül az Iveron monostor szerzetesei is ugyanerre a sorsra jutottak.

 Ebben az időszakban grúz és görög aszkéták dolgoztak együtt az Iveron monostorban, és sok fiatal aszkéta kezdett érkezni az új generációból Grúziából.

 A keresztesek követelték az Iveron szerzeteseitől, hogy térjenek át a pápizmusra, és ismerjék el a római pápa elsőbbségét. A szerzetesek azonban elítélték az ő eltévelyedéseiket, és anathematizálták a pápisták tanát.

 Az Athoszi Patericon szerint az Iveron szerzeteseit erőszakkal kiutasították monostorukból. Csaknem kétszáz idős szerzetest állatként tereltek egy hajóra, amelyet később elsüllyesztettek a tenger mélyén. A fiatalabb, egészséges szerzeteseket Olaszországba deportálták, és rabszolgának adták el a zsidóknak.

 Egyes források azt állítják, hogy ez a tragédia 1259-ben történt, míg mások azt írják, hogy a Szent-hegy grúz szerzetesei négy éven át, 1276-tól 1280-ig viltak kitéve a latin üldöztetésnek.

 Ó, szent vértanúk, akiket a latinok öltek meg az Iveron monostorban az Athos-hegyen, dicsérjük szent versengéseteket, és könyörgünk hozzátok: Védelmezzetek minket, és segítsetek szilárdan megállni az ortodox hitben!

1583. Évi zsinat anathemái

 

Nem kis vihar érte el azt az ősi bárkát, amikor a hullámok hevesen csapkodva a vizekre hordták, és ha az Úristen nem emlékezett volna Noéra, és nem látta volna jónak, hogy elcsendesítse a vizet, nem lett volna egyáltalán reménye az üdvösségre. Így Egyházunk Új Bárkáját illetően is, mivel a tévhitűek engesztelhetetlen háborút indítottak ellenünk, úgy döntöttünk, hogy meghagyjuk a jelenlegi Tomost ellenük, hogy az itt leírtak segítségével biztonságosabban megvédhessétek az ortodoxiátokat az ilyen férfiakkal szemben. Azonban nehogy összetételünk megterhelő legyen az egyszerűbb emberek számára, úgy döntöttünk, hogy a kérdést köznyelvben fogalmazzuk meg, a következőképpen fogalmazva:

 A régi Rómából származnak bizonyos személyek, akik ott tanulták meg a latin szokásokat. A legrosszabb az, hogy attól kezdve, hogy ruméliai rómaiaknak születtek és neveltettek, nemcsak hitüket változtatták meg, de még harcot is folytatnak a keleti egyház ortodox dogmái és igazságai ellen, amelyeket Krisztus és az isteni Apostolok és a Szentatyák szent zsinatai (vagy szinódusai) adtak át nekünk. Ezért, levágva ezeket a személyeket, mint romlott tagokat, parancsot adunk:

 Hogy aki nem vallja meg szívvel-szájjal, hogy a keleti egyház ortodox módon megkeresztelt gyermeke, és hogy a Szentlélek csak az Atyától származik, lényegében és hiposztatikusan, ahogyan Krisztus mondja az evangéliumban, az Egyházunkon kívül maradjon, és legyen rajta anathema. Hogy aki nem vallja be, hogy az Eucharisztia misztériumán a laikusoknak is részt kell venniük mindkét színben, a drága testben és a vérben, hanem azt mondja, hogy csak a testből fog részesülni, és ez elegendő, mert abban a Test és a Vér is jelen van, amikor valójában Krisztus mindegyiket külön-külön mondta és kezelte, és akik nem tartják be ezeket a szokásokat, minden ilyen személyre legyen Anathema.

 Hogy aki azt mondja, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus a misztikus vacsorán kovásztalan kenyere volt, mint a zsidóké, és nem kovászos, az menjen el tőlünk messze, és Legyen ő is anathema alatt, mint aki a zsidók és Apolinarios nézeteit vallja, és az örmények dogmáit viszi be Egyházunkba, ami miatt legyen rajta kétszeresen is anathema.

 Aki azt mondja, hogy a mi Krisztusunk és Istenünk, amikor eljön, hogy ítélkezzen felettünk, nem a lelkek felett jön ítélkezni a testtel együtt, vagy a megtestesült lelkek felett, hanem csak a testet ítéli majd meg, legyen rajtuk anathema.

 Aki azt mondja, hogy azoknak a keresztényeknek a lelke, akik megtértek a világban, de nem teljesítették vezeklésüket, amikor meghalnak, a tűz tisztítótűzébe mennek, ahol láng és büntetés van, és ott megtisztulnak, ami egyszerűen egy ókori görög mítosz, és azok, akik Órigenészhez hasonlóan azt hiszik, hogy a pokol nem örökkévaló, és ezáltal szabadságot vagy bűnre való ösztönzést adnak maguknak vagy ajánlanak fel, az õ és minden ilyenre legyen Anathema.

Aki azt mondja, hogy a pápa az Egyház feje, nem pedig Krisztus, és felhatalmazása van arra, hogy búcsúlevelével vagy más irattal személyeket engedjen be a Paradicsomba, és megbocsásson annyi bűnt, amennyit csak elkövettek, ha egy ilyen személy pénzt fizet, hogy megbocsátást kapjon tőle, azaz engedélyt a bűnre, legyen minden ilyen emberre Anathema.

 Hogy aki nem követi az Egyház szokásait, ahogyan azt a Hét Ökumenikus Zsinat elrendelte, és a Feltámadást és a Menologiont, amellyel jól tettek, hogy törvényvé tették, hogy azt követnünk kell, hanem követni akarják az újonnan feltalált paszcháliont és a pápa ateista csillagászainak új Menologionját, és ellenzik mindazt, és meg akarják dönteni és megsemmisíteni az Egyház dogmáit és szokásait, amelyeket apáink hagyományoztak ránk, szenvedjen anathema alatt és zárják ki Krisztus Egyházból, és a Hívek Gyülekezetéből.

 Hogy ti jámbor és ortodox keresztények maradjatok hűségesek abban, amit tanítottak nektek, amiben születtetek és nevelkedtetek, és amikor az idő úgy kívánja, és ha szükség van rá, a véreteket is ontsátok az Atyáink és a hitvallásotok által átadott hit megőrzése védelméért: és, hogy óvakodjatok az előző bekezdésekben leírt személyektől, a mi Urunk Jézus Krisztus segítsen meg benneteket, és egyúttal középszerűségünk imája legyen mindnyájatokkal: Ámen.

1583. év az Isten-ember születésétől, 12. Indikáció, november 20.

 Jeremiás Konstantinápolyból, Szilveszter Alexandriából, Sophronios Jeruzsálemből (és a szinódus többi jelenlévő püspöke)

A pápizmus egyenértékű az ateizmussal

A pápista téveszme egyenértékű az ateizmussal, mert mi a pápizmus, és mi az unia, ha nem a nyílt ateizmus? A törvénytelen pápisták rosszabbak, mint az istentelenek és az ateisták; ők ateisták, mert két istent állítottak elő – az egyiket a mennyben, a másikat a földön. A pápizmus nem más, mint nyílt és kétségtelen ateizmus. A latinok, akik újításokat vezettek be a hitben, a szentségekben és az összes egyházi szertartásban, nyíltan istentelenek és szakadárok, mert egyetemessé tesznek egy helyi egyházat, és Krisztus helyett a pápákat tisztelik az Egyház fejeként, és  egyetemesként tisztelik a római egyházat, amely, csak egy helyi egyház. Az egyházatyák és tanítók szavai szerint ezért csalók, alkalmatlan és szégyentelen személyek, akik nem rendelkeznek szeretettel és ellenségei az Egyház békéjének, az ortodoxok rágalmazói, új tévedések kitalálói, engedetlenek, hitehagyottak, ahogyan az atyák felismerték őket, és ezért méltók a megvetésre.

 Doszitheosz jeruzsálemi pátriárka (+1707)

A pápizmus eretnekség!

"Bárki is nevezze magát minden püspök feletti vagy egyetemes püspöknek, az az Antikrisztus előfutára." (Nagy Szent Gergely pápa, Homiliák). - 7. Század eleje.
 
"És így én, a mindenható Isten akaratából, Róma püspöke vagyok az egyetemes püspök, a püspökök felett álló püspök, Krisztus egyetlen helytartója a földön."  (VII. Gergely "pápa", Dictatus Papae). 11. Század

/

"Whosoever should ever call himself a bishop over all bishops or a universal bishop shall be the forerunner to the Antichrist." (St Gregory the Great, Homilies).

"And so I, by the will of God Allmighty the Bishop of Rome, am the Universal Bishop, the Bishop over Bishops, the only Vicar of Christ on Earth." (Gregory VII, Dictatus Papae).

Averky (Tausev) érsek - A pápizmus szellemiségének alapjai

Averky (Tausev) érsek (1906- 1976)

 

A római pápa isteni ember és emberi Isten. Ezért őt senki sem ítélheti meg és nem ítélkezhet felette. A pápának isteni hatalma van, és az ő hatalma korlátlan. Neki a földön mindaz lehetséges, ami Istennek a mennyben. Amit a pápa cselekedett, ugyanaz mintha Isten cselekedte volna. Az ő parancsait, mint Isten parancsait kell teljesíteni. Csak Isten hasonló a pápához; a pápa parancsol a mennyei és a földi teremtményeknek. A pápa a világban ugyanaz, mint Isten a világban, vagyis ami a lélek a testnek. A pápa hatalma minden teremtett hatalom fölött áll, mert az meghatározott módon kiterjed a mennyei, földi és a pokolbéli dolgokra, ígyhát őrajta igazolódnak be a Szentírás szavai: mindent a lábaim alá vetettél. Minden a pápa hatalmára és akaratára van bízva, és senki és semmi nem állhat ellen neki. Hogyha a pápa milliónyi embert vinne magával a pokolba, köztük senkinek sem lenne joga megkérdezni tőle: szent atya, miért teszed ezt?

A pápa, mint Isten, tévedhetetlen, és mindent megtehet, amit Isten.

Isten akarata, s ennek megfelelően a pápa akarata is, aki Isten helytartója, mindenütt a legfőbb hatalommal rendelkezik. Az ő övében két kard van – azaz uralkodik a lelki és a világi dolgokon: a pátriárkákon és püspökökön, a császárokon és királyokon. A világon élő összes ember az ő alattvalója. Ő a mindenség, mindenek felett, és önmagában mindent összefoglal. Amit ő dicsér vagy becsmérel, mindenkinek kötelessége dicsérni vagy becsmérelni.

A pápa megváltoztathatja a természet rendjét, a semmiből hozhat létre dolgokat. Neki hatalma van ahhoz, hogy az igazságtalanságot igazságosságra fordítsa. Neki hatalma van cselekedni az igazság ellen, igazság nélkül és az igazsággal ellentétben, úgy, ahogy neki kellemes. Ő kifogásolhatja az apostolokat és a parancsokat, amelyeket az apostolok adtak át. Neki hatalma van kijavítani mindent, amit szükségesnek talál az Újszövetségben, megváltoztathatja a Szentségeket, amelyeket Jézus Krisztus alapított meg. Neki olyan hatalma van a mennyben, hogy felvezetheti a halottakat a szentek közé, akit csak akar, akkor is, ha ennek mások ellentmondanának, még akkor is, ha a bíborosok és püspökök is ellentmondanának neki.

A pápának hatalma van a purgatórium és a pokol felett. Ő a Földön élők uralkodója. Ő, határtalan hatalma révén, mindent csakis a saját akarata szerint cselekszik. Még azon felül is cselekedhet, mint amennyi számunkra vagy az ő számára köztudott lenne. Kételkedni az ő hatalmában, istenkáromlás. Az ő hatalma nagyobb és terjedelmesebb, mint minden szent és angyal hatalma egybevéve. Senkinek sincs joga, még csak gondolatban sem, ellentmondani az ő véleményének vagy ítéletének.

A pápa hatalmának nincsen mértéke sem határa. Aki tagadja a pápa legfőbb hatalmát és fejedelmét, az a Szentlélek ellen vétkezik, megosztja Krisztust, és eretnek. Csak a pápának adatott a hatalom, hogy bármit bárkitől elvegyen és azt másnak adja. A pápának hatalma van megadni és megvonni, császárságokat, királyságokat, hercegségeket és minden birtokot. A pápa saját hatalmát közvetlen Istentől kapja, a császárok és a királyok viszont a pápától.

A pápa Isten helytartója, és aki ezt tagadja, az hazug. A pápa Isten helyettese a jó és a gonosz angyalok felett; az, ami a pápa hatalmával zajlik, Isten hatalmával zajlik.

Aki a pápának nem engedelmeskedik, az Istennek nem engedelmeskedik. A pápa minden cselekedete Istennek tetsző. A pápát senki sem ítélheti meg, mert mondva van: a lelki ember mindent megítél, őt azonban senki sem ítéli meg. Az ő hatalma kiterjed a mennyre, a földre és a pokolra. Ő Krisztus hasonmása, az ő testében él a Szentlélek. A pápa a mindenek uralkodója, ő a királyok királya és mindennek ő az előidézője.

Pápa az Egyetemes Egyház jegyese és feje. A pápa nem bír tévedésben lenni, ő mindenható, őbenne van a hatalom összessége. Ő Pál apostol felett áll, mert hivatása révén Péter apostol utódja. Ezért ő kifogásolhatja Pál apostol leveleit, és ellentmondó parancsokat adhat ki a leveleivel szemben. A pápát vádolni ugyanaz, mint a Szentlélek ellen vétkezni, ami nem lesz megbocsájtva sem e világban, sem az eljövendőben. A pápa hármas koronája a hármas hatalmát jelképezi: az angyalok felett a mennyben, az emberek felett a földön és a démonok felett a pokolban. Isten a pápa hatalmának adta át az összes törvényt, a pápa pedig az összes törvény felett van. Hogyha a pápa kimondott véleménye az Isten ítélete ellen szólna, akkor az Isten ítéletét ki kell javítani és meg kell változtatni. Pápa a hit világossága és az igazság fénye. A pápa minden, a mindenek felett, és mindent bír.

Ez egy az egyben az Első Vatikáni zsinat döntése, amelyet IX. Piusz pápa idejében hoztak meg 1870-ben. Nem a régi időkben a középkorban, hanem csak a múlt században, kb. száz évvel ezelőtt! Tud-e erről a határozatról minden ortodox keresztény? Tudnak-e erről a teljes formátumú iratról, még csak maguk a római katolikusok is? Kötve hiszem! Mert a becsületes ember lelkiismerete és egészséges természetes érzése nem tud megbékülni ilyen istenkáromló „dogmával”, amely halandó embernek, – bármennyire is magas fokon áll az egyház hierarchiában – tulajdonítja mindazt, ami csakis Isten sajátossága!

Ha pedig tudnak róla, akkor azzal bebizonyítják saját elvetemültségüket és elvtelenségüket, mert egy ilyen „egyházat”, amely megengedte, hogy kinyilvánítsanak egy ilyen "dogmát", mint Jézus Krisztus kegyelemmel teli egyházát ismerik el, amelynek ölében örök üdvösséget lehet szerezni.

Ez az istenkáromló döntés a mai napig hatályban van, mivel egyetlen másik döntéssel sem lett az hatálytalanítva, bár nemrégiben ülést tartott a Második Vatikáni zsinat (1962), melynek hatalma volt azt megtenni.

Érthető is, hogy miért – mert e határozat megszüntetése gyökerestől aláásná saját presztízsét az egész világ szeme láttára, és megsemmisítené az évszázadok azon lelkületi alapját, amin felépült ez a latin "egyház", amely formálisan kivált a Szent Ortodox Egyházból 1054-ben, éppen e hazug tanítás miatt, a római pápa elsőbbsége és tévedhetetlensége miatt, mintha állítólag ő „Krisztus helytarója” lenne.

Azt, hogy ez a döntés továbbra is hatályban marad, különösen világosan és benyomást keltően tanúsítja a nemrégiben Rómában az egyházi szláv nyelven kiadott liturgikon, ahol a pap rubrikális utasítására szolgáló részben a következő szöveget találjuk, amely a római pápára vonatkozik, és amelyet istentiszteletkor a papnak mondania kell:

„Nyugodalmas és békés életet, egészséget és üdvösséget adj neki Uram, és mindenben segítsd meg a legszentebb, legboldogabb katolikus Főpapunkat és Atyánkat (név), a pásztorok pásztorát, a megrendíthetetlen követ és a hit és vallásosság megerősítőjét, a mennyország kulcsainak őrzőjét, az Isten által megszabadító ókori Róma nagy városának püspökét, a föld minden lakosának pápáját és pátriárkáját, szent és dicső Péter apostol legfőbb örökösét és Jézus Krisztus földi helytartóját, és oltalmazd őt sok éven keresztül.”

Nos, ennek ellenére – teljesen figyelmen kívül hagyva ezt a valóban égbe kiáltó hazug pápai dogmát, amely szó szerint isteníti a római pápát és jogot ad neki arra is, hogy saját belátása szerint megváltoztassa az Istentől kinyilatkoztatott újszövetségi Szentírást, és hogy új dogmákat hirdessen ki, amelyek ismeretlenek voltak az óegyház számára – a Konstantinápolyi Ökumenikus Patriarchátus ma már valós imádságos egységbe lépett az ortodox hittől elvált pápizmussal. Ily módon, az új „Unió” Rómával már meg köttetett, amiről a világsajtó is beszámolt. Hát ez nem elpártolás az Ortodox hittől? És merre tovább?

Elég csak felületesen megismerkedni az új "hitvallással", amelyet jóváhagyott a konstantinápolyi patriarchátus, hogy erről az ember megbizonyosodjon! Mindennek ellenére azok, akik elszakadtak a mi Oroszországon Kívüli Orosz Ortodox Egyházunktól (ROCOR), – amely kezdettől fogva azt a célt tűzte ki magának, hogy változatlanul megőrzi a tiszta ortodox hitet, s nem tekintget az idők trendjének semmiféle cseles hatásaira, és hogy engesztelhetetlen lesz Krisztus ellenségeivel szemben, akik az utolsó időkben ilyen kitartóan és hevesen támadják az Igaz Egyházat – vádolni merészelnek bennünket azért, mert állítólag elpártolunk az „Egyetemes Egyháztól” és megszakítottuk velük a közösséget!

A Konstantinápolyi Patriarchátus, és mindazok, akik annak alárendelték magukat és közösségben vannak vele, az ortodox hit elhagyása felé tett határozott lépéseik miatt, sémiképpen sem ők alkotják Krisztus Egyetemes Egyházát.

Az Egyetemes Egyház feje maga Krisztus (semmiképpen sem a római pápa), az Ő örömhirdetői és oszlopai pedig a szent apostolok, egyetemes nagy tanítók és a szentek – az Egyház Atyák és minden igaz ortodox keresztény aszkéta, akiket, mint szenteket tisztelünk, mert Isten kedvében jártak – őtőlük nem pártolunk el és velük nem szakítjuk meg a közösséget, hanem ellenkezőleg, hódolunk nekik és imádságokkal tiszteljük őket.

A földön pedig az Egyetemes Egyház részesei nem azok, akik magukat csak szavakkal hívják ortodox hívőknek, hanem azok, akik valóban szentül és változatlanul őrzik a Szent Apostolok és Atyák igaz hitét, és nem masíroznak együtt az istentől elpártoló időkkel és nem kötnek kompromisszumokat Krisztus istenellenes ellenségeivel. Azok tehát a püspökök, akik igazságosan értelmezik Krisztus igaz szavait, és azok a papok és diakónusok, akik mindenben engedelmeskednek saját hű püspökeiknek és azok a hívő keresztények, akik az evangélium parancsai szerint élnek, őrizve a Szent Egyház rendeleteit.

Íme, ez az Egyetemes Egyház!

Ezzel az Egyetemes Egyházzal mi nem szakítjuk meg a közösséget, és nem is gondolunk arra, mert nekünk ez értékesebb minden evilági dolognál! Krisztus ellenségeivel viszont, az Istentől elpártoltakkal és az Őt káromlókkal, nem akarunk együtt menetelni. Mi csak felszólíthatjuk őket, hogy térjenek vissza az igazság útjára – Krisztus kétezeréves Egyházának eredeti, igaz útjára – és nem menetelhetünk velük együtt, hízelgően és alázatos szolgaként, ennek a világnak az útjain, amely a gonoszságban nyugszik, ennek a világnak a tudománya és nem pedig Krisztus szerint. „Mi nem az időnek vagyunk kötelesek szolgálni, amelyben élünk, hanem Istennek” – ezt a nagy fogadalmat, amelyet az ortodox hit oszlopa és atyja Nagy Szent Atanáz mondott, elfelejtik a korszerű pátriárkák és azok, akik velük vannak. De mi nem fogjuk elfelejteni!

Az eredeti Orosz szöveg:

“Папа (Римский) есть божественный человек и человеческий Бог. Посему никто не может судить его, или о нем. Папа имеет божескую власть, и власть его неограниченна. Ему возможно на земле то же самое, что на небесах Богу. Что сделано папою, то все равно что сделано Богом. Заповеди его должно исполнять, как заповеди Божии. Только один Бог подобен папе; папа повелевает небесными и земными вещами. Папа в мiре то же, что Бог в мiре или что душа в теле. Власть папы выше всякой сотворенной власти, ибо она некоторым образом распространяется на предметы небесные, земные и преисподние, да оправдываются в нем слова Писания: “вся покорил еси под нозе его”. Во власть и волю папы отдано все, и никто и ничто не может ему противиться. Если бы папа увлек за собою в ад миллионы людей, то никто бы из них не имел права спросить его: отец святой, зачем ты это делаешь?

Папа непогрешим, как Бог, и может делать все, что Бог делает.

Воля Бога, а следовательно и папы, который есть наместник Бога, — имеет верховную власть повсюду. Он опоясан двумя мечами, то есть властвует над духовными и мiрскими: над патриархами и епископами, над императорами и королями. Все люди на свете — его подданные. Он — все, выше всего и содержит в себе все. Что он хвалит или порицает, то должны все хвалить или порицать.

Папа может изменить природу вещей, делать из ничего что-либо. Он властен из неправды сотворить правду, властен против правды, без правды и вопреки правде делать все, что ему угодно. Он может возражать против Апостолов и против заповедей, преданных Апостолами. Он властен исправлять все, что признает нужным, в Новом Завете, может изменять самые Таинства, установленные Иисусом Христом. Он имеет такую силу на небесах, что и умерших людей властен возводить в Святые, кого захочет, даже против всех посторонних убеждений и вопреки всем кардиналам и епископам, которые вздумали бы тому противиться.

Папа имеет власть над чистилищем и адом. Он — Владыка вселенной. Неограниченною своею властью он делает все единственно по своему произволу, может делать даже более, чем нам или ему известно. Сомневаться в его могуществе — святотатство. Власть его выше и обширнее власти всех святых и ангелов. Никто не имеет права даже мысленно протестовать против его приговора или суда.

Власть папы не имеет меры и пределов. Кто отрицает верховную власть и главенство папы, тот грешит против Святого Духа, разделяет Христа и есть еретик. Только папе предоставлена власть отнимать что бы то ни было у кого бы то ни было и отдавать другому. Папа имеет власть отнимать и раздавать империи, королевства, княжества и всякое имущество. Власть свою папа получает прямо от Бога, а императоры и короли от папы.

Папа есть наместник Бога, и кто отрицает это, тот лжец. Папа есть вместоправитель Бога над добрыми и злыми ангелами; что совершается властью папы, то совершается властью Бога.

Кто не повинуется папе, тот не повинуется Богу. Все, что папа делает, угодно Богу.

Папу не может судить никто, потому что сказано: “духовный востязует вся, а сам той ни от единого востязуется”. Власть его распространяется на небесное, земное и преисподнее. Он есть подобие Христа, и в теле его живет Святой Дух.

Папа есть государь всех, царь царей и причина всех причин.

Папа есть жених и глава Вселенской Церкви. Папа не может заблуждаться, он — всемогущ, в нем вся полнота власти. Он выше апостола Павла, ибо по призванию своему стоит наравне с апостолом Петром. Он может поэтому возражать против посланий апостола Павла и отдавать приказания, противоположные его посланиям.

Обвинять папу все равно, что грешить против Духа Святого, что не прощается ни в сем веке, ни в грядущем.

Тройственная корона папы означает тройственность его власти: над ангелами на небесах, над людьми на земле и над бесами в аду.

Бог предоставил во власть папы все законы, а сам папа выше всех законов.

Если папа изрек приговор против Суда Божия, то Суд Божий должен быть исправлен и изменен.

Папа – Свет веры и отражение Истины.

Папа есть все над всем и может все.“

Таково дословное постановление Первого Ватиканского Собора, сделанное при римском папе Пии IX-ом в 1870 году! Не в какие-либо отдаленные времена средневековья, а всего лишь в прошлом веке — около ста лет тому назад!

Знают ли о таком постановлении все православные христиане? Знают ли полный текст его даже сами римо-католики?

Едва ли! Ибо совесть и здоровое нравственное чувство честного человека не могут мириться с таким кощунственным “догматом”, приписывающим смертному человеку, сколь бы ни высоко стоял он на лестнице церковной иерархии, свойства, могущие принадлежать одному только Богу!

А если знают, то этим доказывают свою нечестивость и безпринципность, признавая такую “церковь”, допустившую провозглашение такого “догмата”, благодатной Христовой Церковью, в лоне которой можно получить вечное спасение.

Это кощунственное постановление остается в силе и до сего времени, ибо оно никаким другим актом не было объявлено лишенным силы и значения, хотя и заседал совсем недавно полномочный для этого Второй Ватиканский собор (1962г).

И это понятно, потому что отменить такое постановление – значило бы в корне подорвать свой престиж в глазах всего мира и уничтожить вековой духовный фундамент, на котором была воздвигнута эта латинская “церковь”, отделившаяся от святого Православия формально в 1054 г., именно вследствие утвердившегося в ней уже тогда ложного учения о главенстве и непогрешимости папы римского, как мнимого “наместника Христова”.

В том, что это постановление продолжает оставаться в силе, особенно ярко и выразительно свидетельствует изданный недавно в Риме служебник на церковнославянском языке, где среди приложений, в руководство служащему священнику, мы находим такой потрясающий текст многолетия, которое должно возглашаться при Богослужении папе римскому:

“Благоденственное и мирное житие, здравие же и спасение, и во всем благое поспешенне подаждь, Господи, святейшему, блаженнейшему вселенскому Архиерею и Отцу нашему, имярек, пастырю пастырей, незыблемому каменю и утверждению веры и благочестия, ключарю Царствия Небесного, епископу Богоспасаемого великого града ветхого Рима, папе и патриарху всея вселенныя, преемнику святого и всехвального первоверхавного апостола Петра, и на земле наместнику Господа нашего Иисуса Христа, и сохрани его на многая лета”.

И вот, несмотря на все это, Константинопольская патриархия в наши дни, совершенно игнорируя этот поистине к небу вопиющий основной и главный лжедогмат папизма, буквально обожествляющий римского папу и дающий ему право даже переделывать, по своему собственному усмотрению, Богооткровенное Священное Писание Нового Завета, и провозглашать новые догматы, которых не знала древняя Церковь, фактически уже вступила в молитвенное общение с отступившим от Православия папизмом. Новая “уния”, таким образом, с Римом уже заключена, о чем то и дело сообщает нам мировая пресса.

Разве это не отступление от Православия? Куда же идти дальше?

Достаточно бегло ознакомиться с новым “исповеданием веры”, которое только что было одобрено Константинопольской патриархией, дабы в этом убедиться!

И несмотря на все это, те, кто откололись от нашей Русской Православной Церкви Заграницей, с самого начала поставившей себе задачей хранить неизменной чистоту Православия, невзирая ни на какие лукавые веяния времени, и непримиримость к врагам Христовым, столь упорно и жестоко борющимся в последнее время с истинной Церковью, — берут на себя смелость осуждать нас за то, что мы якобы отделяемся от “Вселенской Церкви”, раздираем общение с ней!

Константинопольская патриархия и все те, кто подчиняются ей и поддерживают с ней общение, несмотря на совершенные ею решительные шаги к отступлению от Православия, отнюдь не составляют вселенской Христовой Церкви, дорожить своим общением с которой должны все православные христиане.

Глава вселенской Церкви – сам Христос (а отнюдь не папа римский!), благовестники и столпы Ея Святые Апостолы, великие вселенские учители и святители — Отцы Церкви и все истинные подвижники православно-христианской веры и благочестия, почитаемые нами в сонме святых угодников Божиих — от них мы не отделяемся и общения с ними не порываем, а напротив — пред ними благоговеем и их молитвенно почитаем.

А на земле в состав вселенской Церкви входят не те, кто только на словах называют себя “православными”, а те, кто действительно свято и нерушимо хранят Святое Апостольское и Отеческое Православие, не “шагая в ногу” с богоотступническим временем и не делая уступок богоборцам и врагам Христовым. Это — епископы, правоправящие слово Христовой Истины, пресвитеры и диаконы, во всем послушные своим верным епископам, и миряне, живущие по заповедям евангельским и хранящие уставы св. Церкви.

Вот что такое Вселенская Церковь!

И с этой вселенской Церковью мы не порываем и не думаем порывать общения, ибо дорожим им превыше всего земного! А с врагами Христовыми, богоотступниками и кощунниками нам не по пути. Мы можем только призывать их к обращению на путь истины — исконный двухтысячелетний путь истинной Христовой Церкви, — а не угодливо и подобострастно идти с ними в ногу по стезям мiра сего, по зле лежащего, по стихиям мipa, а не по Христу (Кол. 2,8). “Мы должны служить не времени, а Богу” — этот великий завет столпа и отца Православия св. Афанасия Великого забыт современными патриархами и иже с ними. Но мы не хотим забывать его!

II. Szilveszter Pápa a pápizmus elhivatott ellenzője.

1001-ben II. Szilveszter Pápa meggyőzte III. Ottó Német Uralkodót, hogy adjon ki egy nyilatkozatot, amely bebizonyítja, hogy a constantinusi adománylevél egy hamisítvány. Még ennél is fontosabb, hogy ez a nagyon nem-pápista pápa nem hitte, hogy a püspök társai ítélete felette állna. 997-ben így írt: "Isten ítélete magasabb, mint Rómáé... Amikor Marcellinus pápa tömjént ajánlott fel Jupiternek [303-ban], a többi püspöknek is hasonlóképpen kellett volna cselekednie? Ha Róma püspöke vétkezik testvére ellen, vagy semmibe veszi az Egyház ismételt figyelmeztetéseit, akkor őt, Róma püspökét, Isten parancsolatai szerint pogányként és vámszedőként kell kezelni;  minél nagyobb a méltóság, annál nagyobb a bukás. Ha ki is jelenti, hogy nem vagyunk méltóak a vele való közösségére, mert egyikünk sem csatlakozik hozzá az Evangélium ellen, akkor sem lesz képes elválasztani minket a Krisztussal való közösségétől." (192. Levél)