Áthoszi Paisziosz valódi arca

 

PAISZIOSZ AZ ATHONITA VÉN ÉS BARTHOLOMEOSZ PÁTRIÁRKA

ISTENSZERETŐ PETRAI PÜSPÖK, DÁVID ÁLTAL

("AZ ÚJNAPTÁR TRADICIONALISTÁI című munkámból... ")

 

Ezen a ponton nem feledkezhetünk meg egy kortárs athonita (Athosz hegyi szerzetes) alakról, aki már nincs az élők sorában, és akit sokan a szentek között tartanak számon. Ez az alak nem más, mint Paisziosz atya, az athonita. Paisziosz atyát általános elismerés mellett erényes szerzetesnek tartották, aki bölcs és meglátó tanácsokat adott. Athénagorasz pátriárkasága idején a következőket írta Haralambosz Vaszilopulosz atyának a pátriárka pápával szembeni, akkor példanélküli nyitásairól: "Írásaim nem mások, mint mély fájdalmam atyánk, Mr. Athénagorasz irányvonala és sajnos világi szeretete miatt. Úgy tűnik, szeretett egy másik modern asszonyt, akit Pápai” Egyháznak” hívnak, mert ortodox Anyánk nem gyakorol rá hatást, mivel ő nagyon szerény... Míg először nekünk, gyermekeinek és Egyházunknak kellett volna szeretetet mutatnia, ő sajnos nagyon messzire küldte szeretetét. Ennek eredménye az lett, hogy nyugalmat adott minden világi gyermeknek, akik szeretik a világot és ezt a világi szeretetet, de megbotránkoztatott mindannyiunkat, az ortodoxia kicsinyeit és nagyjait, akikben megvan az Isten félelme.

"Szomorúságommal, az általam ismert ökumenisták között sem morzsát, sem héjat nem láttam. Tudják azonban, hogyan beszéljenek a szeretetről és az egységről, miközben ők maguk nincsenek egyesülve Istennel, mert nem szerették Őt... Azt is jól tudjuk, hogy Ortodox Egyházunknak semmiféle hiányossága nincs. (Megjegyzés: Ezt azért mondja, mert a pápa úgy véli, hogy csak akkor leszünk teljesek ortodoxként és hagyjuk abba a hiányosságot, ha elismerjük elsőbbségét. És Paisziosz atya folytatja:) Az egyetlen hiányosság, ami mutatkozik, az a komoly Főpapok és Pásztorok hiánya, akik atyai elvekkel rendelkeznek"[41]. Ezeket írta Paisziosz atya akkor Athénagoraszról, felismerve már akkor is, hogy az új naptár terében nincsenek komoly Főpapok és Pásztorok atyai elvekkel.

Mi volt azonban a véleménye a jelenlegi ökumenikus pátriárkáról, Bartholomeoszról, akit sokan sokkal rosszabbnak tartanak Athénagorasznál? Amikor Bartholomeosz pátriárka 1992-ben meglátogatta a Szent Hegyet, Paisziosz atya leborult előtte, fényképezkedett vele, és a következőket nyilatkozta: "Ezekben a nehéz időkben Isten a legjobb pátriárkát adta"[42]. (Megjegyzés: Ezért is jutalmazta meg Bartholomeosz nemrégiben a szentté avatásával).

De ki ez a Paisziosz atya általi "legjobb pátriárka"? Nézzünk meg néhány pontot tanításából. Ő az, aki azt prédikálja, hogy a muszlimok is a paradicsomba jutnak, és a háborús Koránt "Szentként" jellemzi[43]! Ő az, aki azt állítja, hogy más vallások is üdvözítik az embert! Ő az, aki amnesztiát ad Krisztus bűnbánatot nem tartó keresztre feszítőinek, azzal a leírhatatlan istenkáromlással, hogy az istenellenes judaizmus áldott[44]! (Ezért is kitüntetett személy a zsinagógákban). Ő az, aki úgy véli, hogy a leszbikus papnők, valamint az eretnek anglikánok homoszexuális papjai szentségeket szolgáltatnak ki[45]!

Ő az, aki kimerte mondani a legfőbb istentelenséget, hogy elődeink, vagyis Egyházunk Szentatyái "az ősi kígyó szerencsétlen áldozatai" voltak (az ördögé), mert - mint mondja - "örökül hagyták" ránk a "megosztottságot" és a szakadást, mivel azok a végsőkig küzdöttek az eretnekek ellen és nem engedték, hogy pusztítást és romlást terjesszenek az Egyház testében. Bartholomeosz szerint az a tény, hogy a Szent Atyák kiűzték a Pápát és a többi eretneket az Egyházból, megbocsáthatatlan bűn, amiért számot kell adniuk az ítélet napján az Igaz Bíró Isten előtt! (Vajon melyik istenre gondol? Mert ha Krisztusra, akkor nagy és fájdalmas meglepetésben lesz része azon a napon. Fájdalmasabb nem is lehetne!!!) Valóban, példátlan merészséggel kéri Isten kegyelmét az Egyház Atyáiért, "könyörög" Istenhez, hogy könyörüljön lelkükön, és kijelenti, hogy "tartozunk azzal Őelőtte, hogy kijavítsuk azok hibáit"[46].

Ez a Bartholomeosz, Paisziosz atya "legjobb pátriárkája", aki "ki fogja javítani a hibákat" a Szeplőtelen és Feddhetetlen Ortodoxiánk szent bajnokainál, amelyet élete egyetlen céljaként meggyalázni és megmérgezni kíván a szinkretista ökumenizmus és az Antikrisztus panteizmusának fertőjével és mérgével, az isteni Atyákkal ellentétes irányt követve. De hogy ne gondolják, hogy saját ítéleteinket fejezzük ki, halljuk meg, milyen véleménye van Theodórosz Zíszisz atyának a jelenlegi pátriárkáról. Véleménye jelentős súllyal bír, mert többek között Theodórosz atyát Bartholomeosz szentelte pappá. Ezért nincs oka elfogultnak lenni vagy negatív előítélettel viseltetni a pátriárka személyével szemben. Theodórosz atya tehát ezt mondja: "Hasonlóképpen, ezerszer meg kellett volna tagadnunk a pátriárka megemlékezését ma, mert amit Bartholomeosz ma tesz, sokkal rosszabb és sokkal merészebb, mint amit Athénagorasz akkor elkövetett. De ki tudja? Kit tájékoztatnak minderről? És hogyan lehetséges, hogy ma még mindig nincs meg az az érzékenységünk, ami nekik volt? Az athoniták akkor kisebb egyházi nyitások és vétségek miatt hagyták abba Athénagorasz megemlékezését"[47].

Theodórosz atya említést tesz Eleftherúpolisz Ambroszoszáról is, aki bejelentette Athénagorasz megemlékezésének megszakítását, többek között ezt mondva: "A Fanár végzetesen sújtja az Ortodoxiát. Türelmem elfogyott, és most beszüntetem a pátriárka megemlékezését"[48]. Ezek történtek akkor Athénagorasz alatt. De most a sokkal rosszabb Bartholomeosszal nemcsak hogy nem fogy el a főpapok, papság és szerzetesek türelme, hanem "legjobb Pátriárkának" jellemzik olyanok, akik, mint korunk nagy „szentjei” hírében állnak.

Néhányan sietve felvethetik az ellenvetést, hogy amikor Paisziosz atya a vitatott kijelentést tette, Bartholomeosz még nem tette meg mindazt, amit később tett. De mi jót sikerült felfedeznie az athonita aszkétának  Bartholomeoszban, hogy korunk "legjobb Pátriárkájának" nevezze? Olyan jellemzés ez, amely túllép még egy mértékletes és visszafogott pozitív kijelentés határain is. Ha feltételezzük, hogy nem sikerült semmi negatívat látnia, pozitívat sem látott, ami indokolná ezt a túlzó pátriárkai dicséretet.

Ellenkezőleg, Mr. Bartholomaiosz már az első pillanatban letette névjegyét, beiktatása napján kijelentve, hogy következetesen halad elődei által kijelölt vonalon, követve azok nyomdokait, és vallva az ökumenizmus vízióinak megvalósítását. Továbbá, a "legprófétaibb" és "karizmatikus" Paisziosz atya nem láthatta előre az egyházi ügyek jövőbeli alakulását? "Szentként" nem sikerült felfedeznie azokat a fejleményeket és szándékokat, amelyeket a "legjobb Pátriárka" tanúsítani fog?

Minden Szent az eretnekségek félelmetes üldözője és kérlelhetetlen ellensége volt. Szerették az eretnekeket, mint elveszett bárányokat, de gyűlölték az eretnekségeket és a végsőkig üldözték azokat. Sajnos Bartholomeosz nemcsak hogy nem korunk legjobb pátriárkája, hanem kétségtelenül minden idők legrosszabb pátriárkája. Ezt Paisziosz atyának, mint "szentnek" tudnia kellett volna, és nemcsak hogy nem kellett volna megemlékezzen róla, de nem is szabadott volna "közösségben" lennie azokkal, akik megemlékeztek róla.

A naptár kérdésében is Paisziosz atya következetesen tartotta a Szent Hegy összes megemlékező atyjának álláspontját. Azt tanácsolta az ónaptárasoknak, hogy térjenek vissza az új naptárhoz családjuk "jóléte" érdekében (a rokonok iránti szeretetet Krisztus iránti szeretet fölé helyezve), és sikerült javaslatával elérnie, hogy Athénban és Thessalonikában néhány igaz ortodox plébánia egyesüljön az uralkodó "Egyházzal", miközben megtartották a régi naptárt. Többek között ezt mondta: "Jó lenne, ha ez a naptári különbség nem létezne, de ez nem hitkérdés." Arra az ellenvetésre, hogy az új naptárt a pápa készítette, azt válaszolta: "Az új naptárt a pápa készítette, a régit pedig egy pogány", vagyis Julius Caesar"[49].

Paisziosz atya itt bizonyára figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a pogány Julius Caesar naptára szolgált alapul az Első Ökumenikus Zsinat Atyái számára, amelyre az Egyház naptárát alapozták és meghatározták a Húsvét ünneplését. Paisziosz atya számára az Egyházban csak azok az ónaptárasok vannak, akik közösségben vannak a pátriárkákkal és a "hivatalos Egyházakkal"; a többiek szerinte "el lettek vágva" az Úr szőlőtőjétől, bár úgy vélte, hogy a "Zélóták" többsége "tisztelendő, pontos, harcos és Istenért buzgó". Csak, mint mondja, "meggondolatlan, vakbuzgó"[50]. Ha Paisziosz atya itt arra érti, hogy pontosak a Hit kérdéseiben, akkor az igaz ortodoxok nincsenek "elvágva" az Úr szőlőtőjétől, hanem ő maga és azok, akik úgy gondolkodnak, mint ő.

Ami az új tradicionalisták (és a Szent Hegyen megemlékezők) jól ismert "karamelláját" illeti, miszerint az ónaptárasoknak tudás nélküli buzgóságuk van, azt kell válaszolnunk, hogy "amit a róka nem ér el arra, azt mondja, savanyú a szőlő". Nagyon szeretnék, ha nekik is megvolna az igaz ortodoxok tiszta és tüzes buzgósága Istenért és az Ortodoxiáért, de még gondolatban sem tudják megközelíteni. És nemcsak megközelíteni, de meg sem értik; mert ők maguk langyosak és "félkészületlenek" a Hit kérdéseiben.

Amit az Úr mond János evangélista Jelenések könyvében, az ő esetükre vonatkozik: "Ismerem a te cselekedeteidet, hogy sem hideg, sem meleg nem vagy. Bárcsak hideg vagy meleg lennél! Így mivel langyos vagy, és sem meleg, sem hideg, kiköplek téged az én számból"[51]. Krisztus biztosítja a Laodiceai Egyház püspökét, hogy "jól ismerem cselekedeteidet, vagyis sem hideg nem vagy a hitben és buzgóságban, sem meleg és forró. Jobb lenne, ha vagy hideg és teljesen fagyott lennél (mert akkor nagyobb remény lenne arra, hogy valaha megtérsz és a másik végletbe kerülsz, buzgóvá válva) vagy ha meleg és forró lennél tüzes buzgósággal. Így, mivel langyos vagy és sem meleg, sem hideg, kiköplek a számból."

Látjuk tehát, hogy ebben az esetben szélsőségesnek kell lenni. A középső állapot nem jó, mert a Hit kérdéseiben való langyosság undort és hányingert okoz magának az Úrnak is, és Krisztus nem helyesli. Az "Aghioritis" magazinban Paisziosz atyát, mint minden kortárs vént, azzal vádolják, hogy soha nem tanácsoltak a híveknek "semmit, ami megvédené őket az Ökumenikus Pátriárka és holdudvara nem ortodox cselekedeteitől. Soha! A hit kérdéseiben hallgattak, bűnös és kárhoztatandó hallgatást tanúsítva a Szent Atyák szerint"[52]. Mert a hallgatás, amit a hit kérdéseiben tanúsítanak, bűnös és kárhoztatandó, és semmi köze a bárányok hallgatásához, hanem inkább a... farkasokéhoz, mivel a lelkeket közömbösségbe és veszedelembe vezeti. Elaltat és nem ébreszt fel.

És hozzátennénk itt, amit Palamasz Szent Gergely mond, hogy a hitről való hallgatás ateizmus. Mert az ateizmus nemcsak Isten tagadása. Ugyanúgy ateistává válsz, amikor ortodox vagy, de nem harcolsz az ortodox dogmákért. Szent Gergely tehát azokat nevezi ateistáknak, akik azért, hogy ne bosszantsanak néhányakat, hallgatnak bizonyos Istenre vonatkozó tanításokról[53].

Ami pedig Paisziosz atya és más vének híres karizmáit illeti, ezek - az "Aghioritis" szerkesztője szerint - nem képezték az Ortodoxia kritériumát, hanem "a Gonosz játékszerévé váltak, mivel semmi sem egyezik abból, amit mondtak, a patrisztikus, eretnekség-ellenes diskurzussal, és okai lettek annak, hogy oly sok lélek közösségben maradjon az eretnekséggel"[54]. Ez teljesen összhangban van azzal, amint Gergely arkimandrita, a Szent Hegyen lévő Docheiariou Szent Monostor (volt) apátja írja "Formák, amelyeket ismertem, az Egyház porondján gyakorolva" című könyvében Paisziosz atyáról: "Többet segített az erkölcsi tanításban, de dogmatikusan hallgatott kicsinyek és nagyok előtt" (427. o.). Vagyis a hit és az ökumenizmus kérdéseiben inkább félkész volt. És ezt nem egy zélóta mondta, hanem egy megemlékező, a Docheiariou monostor apátja, aki osztotta Paisziosz atya nézeteit.

Befejezésül szeretnék egy kérdést feltenni a kedves olvasóknak. Lehetséges-e, hogy egy Pátriárka, aki nem tisztelte az ortodoxia szent atyáit, és "az ősi kígyó szerencsétlen áldozatainak" nevezte őket, szentté avasson egy kortárs aszkétát, tiszteletből, jámborságból és istenfélelemből? Nem kellene-e megzavarnia benneteket ennek a ténynek, hogy egy ilyen pátriárka ilyen szentté avatással lép fel? Mert bizonyára nem a saját lelke vagy nyája lelkei miatt teszi, amelyeket az ökumenizmus szinkretista pán-eretnekségének adott át, hanem önző okokból, amelyek kimondatlan terveit szolgálják. Oly sok langyos és közömbös honfitársunk, akiknek semmi kapcsolatuk nincs az Egyházzal, soha nem teszik be lábukat, soha nem járnak templomba, és alig ismerik az Egyház nagy szentjeit, mégis ismerik "Szent" Paisioszt és véleményük van egyházi ügyekről. Óriási a propaganda az ő neve körül, minden irányból és minden rendszerbeli térből, ami bizonyítja, hogy szükség van "szentek" létezésére az új naptár terében, hogy legitimálják az uralkodó "egyház" irányát, és amnesztiát adjanak egy ökumenista és szabadkőműves zsinagóga bukásáért, amely "egyháznak" akarja nevezni magát, de régen megszűnt egyház lenni, és neve tartalom nélküli és ortodox gondolkodásmódtól mentes.

---

[41] Nikolausz A. Zunartzoglu, Zarándokok tanúságtételei, Idősebb Paisziosz az Athonita, A' köt., 3. kiad., 508. o.

[42] "Kathimerini" újság [1993.11.27.].

[43] Lásd Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka beszédét a Coca Cola székházában, U.S.A. [2009.10.29.].

[44] Lásd Nea Florina.gr weboldal [2017. febr. 12.]: Joannisz Rizosz, Válasz Szotiriosz Pardalisz atyának [Levél].

[45] Uo.

[46] Részlet Bartholomaiosz ökumenikus pátriárka beszédéből a Pátriárka Trónünnepén, 1998.11.30-án a pápai delegációhoz, William H. Keeler bíboros vezetésével. A teljes szöveghez lásd az Ökumenikus Patriarchátus "Episkepsis" magazinját (1998-as 563. szám).

[47] Theodórosz Zíszisz, Homília A', mint fent.

[48] Uo.

[49] Ieromonachosz Izsák, Idősebb Paisziosz az Athonita élete, Szent Hegy 2004.

[50] Uo.

[51] Jel. 3,15-16.

[52] Theodóretosz Mavrosz, hieromonachosz, Ortodoxia támadás alatt és a kortárs "Látók" [Cikk], "Aghioritis" magazin, t.10(48) [1994. szept.-okt.], 2. o.

[53] Vö. Szent Gergely Palamasz, Levél a szerzetesek közül a legjámborabbhoz, Dionyszosz úrhoz, E.P.E. t.4, 410. o. és köv. (az ateizmus harmadik típusáról).

[54] Theodóretosz Mavrosz, mint fent, 3. o.

Vak Matróna...

Moszkvai Vak Matrona, a Moszkvai Vörös Patriarchátus pszeudo-szentje,

Vegyük az első könyvet, "A Boldog Matrona Életének Története", melyet Zhdanova Z.V. állított össze, és 1994-ben a Szentháromság Novo-Golutvini monostorban adták ki. Ebben olvassuk: Boldog Matrona, Nikonova Matrona Dmitrijevna 1881-ben született a Tula megyében lévő Sebeno faluban. A könyv teljes egészében különböző emberek visszaemlékezéseiből áll, és éppen ez adja az értékét, mert lehetetlen azt mondani, hogy valaki rágalmazott vagy tévedett. Később, a kanonizáció során, ezeket a tanúvallomásokat jelentősen "kitisztították", és a könyvet úgy alakították, hogy hasonlítson egy keresztény aszkéta életére.

Kezdjük azzal, hogy 7 éves korában a lány levette a keresztjét. (30-31. oldal). "Ekkor kezdett Matrona prófétálni! Amikor az édesanyja megdorgálta Matronát a levett kereszt miatt, a kislány azt mondta anyjának, hogy egy kereszt van bevésve a mellkasába." A Matronáról készült modern filmben azt állítják, hogy egy szent megjelent neki és az vésett keresztet a mellkasára. Ez a kijelentés HAMIS, mert az első könyvben nincs ilyen információ. És még ha feltételezzük is, hogy ilyen esemény történt, akkor ez a "szent" nem volt szent, mert a szentek csak akkor jönnek, amikor meg kell menteniük valakit a haláltól, vagy arra kell figyelmeztetniük. Valamit belevágni egy ember testébe, aki levetette a keresztjét, egyértelműen démoni tett.

Most képzeljünk el egy édesanyát, aki 7 éves koráig nem tudta, hogy gyermekének valamilyen bevágás van a testén, még ha keresztformájú is. Higgyék el, minden édesanya ismeri a gyermeke anyajegyeit, karcolásait, bevágásait és sebeit, tehát a Matronáról szóló "Történetben" ez nem tűnik meggyőzőnek.

Most pedig magáról a Keresztről. A keresztet nem szabad levenni, még a fürdőben sem! A kereszt megszentel minket. A kereszt azt jelzi, hogy készek vagyunk követni Krisztust egészen a halálig. És ha a kis Matrona áldott gyermek lett volna, soha nem vette volna le a keresztet! A kereszt levétele (30. oldal) egybeesik a prófétálás, a látomások és a gyógyítás "ajándékának" megjelenésével. Ez erősen emlékeztet a megszállt bolgár "prófétanőre", Vangára. Ő is prófétált, miután 7 évesen levette a keresztjét.

Ez emlékeztet még az ördögi "zsenire", aki elpusztította az orosz népet és az orosz egyházat, Volodya Uljanovra, a jövőbeli Leninre, aki szintén levette a keresztet korai gyermekkorában. Vegyük észre, hogy amint a lány, Matrona levette a keresztjét, elkezdett prófétálni. A próféciák nem adódnak úgy egyszerűen keresztényeknek, különösen nem a kereszt levétele miatt! Ezért egyértelmű, hogy Matrona lány a próféciák bukott szellemét birtokolta. 

A jövendölésről

Egyszer valaki megkérdezte Optinai Szt. Ambrus sztarecet: „Előfordulhat-e, hogy olyan emberrel találkozunk, aki helyesen meséli el a múltat, megjövendöli a jövőt, és az valóra is válik, ugyanakkor nehéz szentnek tekinteni őt életének más aspektusai miatt*?" Az öreg ezt a magyarázatot adta: "Nem szabad hinni minden áldott "balgatagnak" és hasonlóknak, még akkor sem, ha szavaik valóra válnak, mivel nem minden jövendölés ered Istentől. Az ellenség szellemként ismeri a múltat, és ezért rámutathat sokféle esetre, sőt néha félrevezetés céljából bizonyos bűnökre is. A jövő ugyan nincs feltárva előtte, de mivel ő egy szellem, bizonyos megnyilvánulásaink és általában bizonyos kifejezéseink által a jövőből is megtudhat valamit, és jeleket és javaslatokat tehet a jövendölőnek."

* Például egy eretnek gyülekezethez való tartozás. [A fordító megjegyzése]

Csak Krisztus Urunk Egyházának lehetnek szentjei

 

A szentek harcoltak az eretnekségek ellen, nem pedig éltették azokat (mint az ökumenisták mai pszeudo-szentjei).

Az athoszi "Szent" Paisziosszal való találkozásom története

 

A Szent Ingyenorvosló Damján és Kozma ünnepe volt (november 1/14) 1992, szombati nap. Szürke idő volt és úgy látszott esni fog. Már 6 éve pap voltam. Korán megérkeztem az Athoszi Dafnéba, hogy az öreg kompra várjak, hogy elhagyjam Athosz hegyét, ahol pár napot töltöttem a Szent Anna és más szkítikben (kis kunyhókból álló ortodox remeteség, mely általában egy nagyobb monostorhoz tartozik).

Itt véletlenül összetalálkoztam Nikodemusz (Christodoulopoulos), az Ellenikoni Szent Nikodemusz Monostroból, Gortyniaszból. Nikodemosz Szerzetes azt ajánlotta igyunk egy kávét, hogy elüssük az időt, mivel elég korán érkeztünk meg Dafnéba. Elfogadtam az ajánlatát, ő megvette a kávékat a Dafnéban található egyik kisboltban, majd leültünk meginni a kint lévő öreg padokra.

Kevés figyelmet fordítva arra, hogy mi folyik körülöttünk, csak ültünk ott és az általunk ismert eseményekről beszélgettünk. Hirtelen egy nagy tömegre lettünk figyelmesek, mely Dafne dokkjánál gyűlt össze. Én azt hittem, hogy a tömeg a komp miatt érkezett, de Nikodemusz szerzetes azt mondta, hogy még túl korai lenne, hogy ez a nagy tömeg ilyen hirtelen megjelenjen a dokknál, így hát elindult megnézni miért is érkezett ez a nagy tömeg. Nikodemusz szerzetes visszatértekor arról informált, hogy a hírhedt Paisziosz ''geronda'' (a geronda görögül öreget jelent) volt ott, útban Athoszról a Souroti zárda apácáihoz. Nikodemusz szerzetes megkért, hogy menyjünk közelebb, hogy megkérdezzek valamit tőle. Vonakodtam és megkérdeztem miért nem kérdezi meg ő maga a gerondát? Nikodemusz szerzetes azt válaszolta: „Nem tudom kordában tartani a nevetésem”.

Így hát elindultunk a tömeg felé! Mivel találkoztam ott? Mindenki valami világi dologról kérdezgette a gerondát. Az egyik ember még azt is megkérdezte, milyen autót kellene vennie! Elhatároztam, hogy nem zavartatom magam azzal, hogy bármit is kérdezzek tőle. De hirtelen megváltozott a hozzáállásom, amikor meghallottam, hogy Paisziosz geronda szánalmas válaszokat ad a hozzá intézett kérdésekre.

Kevesebb mint 6 hónappal korábban, az Athosz-hegyi Karyesben található Illés Próféta Szkítijének, zélóta szerzeteseit, akik az Oroszországon Kívüli Orosz Ortodox Egyház hívei voltak, igazságtalanul kilakoltatta monostorukból az újonnan megválasztott Konstantinápolyi Bertalan ''Patriarcha''. Az első lelki kérdés, amit ettől a csoportól hallottam az az volt, amikor egyikük megkérdezte Paisziosz gerondát, „Helyes dolog volt, hogy a patriarcha kiűzte a Szent Illés Szkít szerzeteseit a monostorukból?” Paisziosz szerzetes válasza teljesen lesokkolt engem. Paisziosz geronda így válaszolt: „Ha a csecsemőt szoptató anya megfázik, akkor nem vesszük el tőle a babáját, és nem adjuk oda egy másik rákos anyának”. Paisios geronda kifejtette, hogy a Konstantinápolyi Patriarchátus volt az az anya, aki egyszerűen "megfázott", míg az Oroszországon Kívül Orosz Ortodox Egyház volt a rákos anya!

Megrázott Paisziosz geronda véleménye, miszerint az ökumenizmus eretneksége csak egy ''megfázás'', míg a ROCOR szerzeteseinek változatlan ortodoxiája pedig egy rákos betegség!

Annak a fájdalomnak köszönhetően, amit magamban éreztem, felbátorodtam és közelebb mentem Paisziosz gerondához, hogy feltegyek neki néhány kérdést, ahogy azt Nikodemusz szerzetes kérte tőlem. Egy egyszerű athoszi szkufiját (szerzetesi fejfedő) viseltem, mint mindig akkoriban. „Geronda, szeretnék feltenni egy kérdést, de csak akkor akarok választ kapni, ha megvilágosodást kapsz Istentől ezzel a kérdéssel kapcsolatban”- mondtam. Nagyjából ugyanúgy, ahogyan egy jósnő tette volna, a geronda elkezdett információkat gyűjteni tőlem: hol éltem, stb., hogy az isteni megvilágosodás révén megválaszolja a kérdésemet. Határozottan továbbra sem közöltem vele semmilyen információt, hogy a válasza „Istentől származzon”. Én (már évek óta pap) megkérdeztem tőle: „Mit mond neked Isten, váljak-e pappá?” A geronda az ég felé nézett, majd azt válaszolta: „ne legyél pap”.

Megköszöntem neki majd elmentem. Nikodemusz szerzetes, aki ott ált és mindezt látta, már kitört a nevetésben.

Sok más ilyen eseményt ismerek még Paisios geronda idejéből...

 

Filaretosz archimandrita

Alexis Kabaliuk

A Moszkvai Patriarchátus egy újabb pszeudo-szentje:

Alexis Koboliuk, egy szerzetespap, aki Iza városában született egy uniátus családban és később ortodoxá vált, a ruszin szeparatisták egyik vezető alakja volt, akik el akartak szakadni az Osztrák-Magyar Monarchiától.  A Moszkvai Patriarchátus szentként kanonizálta őt, elsősorban a Kárpátaljai (ma Ukrajna része) nacionalista érzelmek ösztönzésére.  Noha igaz, hogy Koboliuk sokakat megtérített az ortodoxiára, nem árt Megvizsgálni, mi állt a kárpátaljai ortodox emberek üldözése mögött.  Hogyan lehetséges, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában az ortodox emberek szabadon gyakorolhatták vallásukat a Szerb Ortodox Egyház oltalma alatt, és csak a Kárpátalja Ruszinokat üldözték?  A magyar hatóságok azért döntöttek így, mert ezek az emberek el akartak szakadni a monarchiától. Ha a ruszinok egy része nem viselkedett volna így, akkor probléma nélkül gyakorolhatnák vallásukat, akárcsak a birodalom többi ortodox keresztény polgára.  Annak bizonyítására, hogy Magyarországon nem üldözték az ortodox embereket, nem árt emlékeznünk, mi volt a válasz a budai Szerb püspöknek, amikor ezek a Kárpátalja lázadók saját papot akartak kapni?  A budai szerb püspök nem volt hajlandó papot adni nekik, és csak a Szerb pátriárkánál való hosszú könyörgés után küldtek nekik egy papot Koboliuk személyében... Tehát miközben elfogadjuk, hogy ő az ortodoxia lelkes prédikátora volt,  látnunk kell, mi volt a szándék ez mögött, nem is beszélve arról, hogy életének vége előtt beleegyezett abba, hogy elhagyja a kanonikus Szerb Ortodox Egyházat, és csatlakozzon a moszkvai patriarchátushoz. Sajnálatos, hogy "ikonjai" még néhány Igaz Ortodox templomban is megtalálhatóak...

Krími "Szent" Lukács Valódi Arca

A Szovjetek által szentté avatott Krími Lukács igaz története, aki kb annyira volt a kommunizmus üldözöttje, mint Hofi Géza... A valóságban éppen, hogy ő üldözte a Katakomba Egyház papjait...

http://orthodoxie-libre.over-blog.com/2016/04/luke-of-crimea.html