Vak Matróna...

Moszkvai Vak Matrona, a Moszkvai Vörös Patriarchátus pszeudo-szentje,

Vegyük az első könyvet, "A Boldog Matrona Életének Története", melyet Zhdanova Z.V. állított össze, és 1994-ben a Szentháromság Novo-Golutvini monostorban adták ki. Ebben olvassuk: Boldog Matrona, Nikonova Matrona Dmitrijevna 1881-ben született a Tula megyében lévő Sebeno faluban. A könyv teljes egészében különböző emberek visszaemlékezéseiből áll, és éppen ez adja az értékét, mert lehetetlen azt mondani, hogy valaki rágalmazott vagy tévedett. Később, a kanonizáció során, ezeket a tanúvallomásokat jelentősen "kitisztították", és a könyvet úgy alakították, hogy hasonlítson egy keresztény aszkéta életére.

Kezdjük azzal, hogy 7 éves korában a lány levette a keresztjét. (30-31. oldal). "Ekkor kezdett Matrona prófétálni! Amikor az édesanyja megdorgálta Matronát a levett kereszt miatt, a kislány azt mondta anyjának, hogy egy kereszt van bevésve a mellkasába." A Matronáról készült modern filmben azt állítják, hogy egy szent megjelent neki és az vésett keresztet a mellkasára. Ez a kijelentés HAMIS, mert az első könyvben nincs ilyen információ. És még ha feltételezzük is, hogy ilyen esemény történt, akkor ez a "szent" nem volt szent, mert a szentek csak akkor jönnek, amikor meg kell menteniük valakit a haláltól, vagy arra kell figyelmeztetniük. Valamit belevágni egy ember testébe, aki levetette a keresztjét, egyértelműen démoni tett.

Most képzeljünk el egy édesanyát, aki 7 éves koráig nem tudta, hogy gyermekének valamilyen bevágás van a testén, még ha keresztformájú is. Higgyék el, minden édesanya ismeri a gyermeke anyajegyeit, karcolásait, bevágásait és sebeit, tehát a Matronáról szóló "Történetben" ez nem tűnik meggyőzőnek.

Most pedig magáról a Keresztről. A keresztet nem szabad levenni, még a fürdőben sem! A kereszt megszentel minket. A kereszt azt jelzi, hogy készek vagyunk követni Krisztust egészen a halálig. És ha a kis Matrona áldott gyermek lett volna, soha nem vette volna le a keresztet! A kereszt levétele (30. oldal) egybeesik a prófétálás, a látomások és a gyógyítás "ajándékának" megjelenésével. Ez erősen emlékeztet a megszállt bolgár "prófétanőre", Vangára. Ő is prófétált, miután 7 évesen levette a keresztjét.

Ez emlékeztet még az ördögi "zsenire", aki elpusztította az orosz népet és az orosz egyházat, Volodya Uljanovra, a jövőbeli Leninre, aki szintén levette a keresztet korai gyermekkorában. Vegyük észre, hogy amint a lány, Matrona levette a keresztjét, elkezdett prófétálni. A próféciák nem adódnak úgy egyszerűen keresztényeknek, különösen nem a kereszt levétele miatt! Ezért egyértelmű, hogy Matrona lány a próféciák bukott szellemét birtokolta. 

A jövendölésről

Egyszer valaki megkérdezte Optinai Szt. Ambrus sztarecet: „Előfordulhat-e, hogy olyan emberrel találkozunk, aki helyesen meséli el a múltat, megjövendöli a jövőt, és az valóra is válik, ugyanakkor nehéz szentnek tekinteni őt életének más aspektusai miatt*?" Az öreg ezt a magyarázatot adta: "Nem szabad hinni minden áldott "balgatagnak" és hasonlóknak, még akkor sem, ha szavaik valóra válnak, mivel nem minden jövendölés ered Istentől. Az ellenség szellemként ismeri a múltat, és ezért rámutathat sokféle esetre, sőt néha félrevezetés céljából bizonyos bűnökre is. A jövő ugyan nincs feltárva előtte, de mivel ő egy szellem, bizonyos megnyilvánulásaink és általában bizonyos kifejezéseink által a jövőből is megtudhat valamit, és jeleket és javaslatokat tehet a jövendölőnek."

* Például egy eretnek gyülekezethez való tartozás. [A fordító megjegyzése]

Csak Krisztus Urunk Egyházának lehetnek szentjei

 

A szentek harcoltak az eretnekségek ellen, nem pedig éltették azokat (mint az ökumenisták mai pszeudo-szentjei).

Az athoszi "Szent" Paisziosszal való találkozásom története

 

A Szent Ingyenorvosló Damján és Kozma ünnepe volt (november 1/14) 1992, szombati nap. Szürke idő volt és úgy látszott esni fog. Már 6 éve pap voltam. Korán megérkeztem az Athoszi Dafnéba, hogy az öreg kompra várjak, hogy elhagyjam Athosz hegyét, ahol pár napot töltöttem a Szent Anna és más szkítikben (kis kunyhókból álló ortodox remeteség, mely általában egy nagyobb monostorhoz tartozik).

Itt véletlenül összetalálkoztam Nikodemusz (Christodoulopoulos), az Ellenikoni Szent Nikodemusz Monostroból, Gortyniaszból. Nikodemosz Szerzetes azt ajánlotta igyunk egy kávét, hogy elüssük az időt, mivel elég korán érkeztünk meg Dafnéba. Elfogadtam az ajánlatát, ő megvette a kávékat a Dafnéban található egyik kisboltban, majd leültünk meginni a kint lévő öreg padokra.

Kevés figyelmet fordítva arra, hogy mi folyik körülöttünk, csak ültünk ott és az általunk ismert eseményekről beszélgettünk. Hirtelen egy nagy tömegre lettünk figyelmesek, mely Dafne dokkjánál gyűlt össze. Én azt hittem, hogy a tömeg a komp miatt érkezett, de Nikodemusz szerzetes azt mondta, hogy még túl korai lenne, hogy ez a nagy tömeg ilyen hirtelen megjelenjen a dokknál, így hát elindult megnézni miért is érkezett ez a nagy tömeg. Nikodemusz szerzetes visszatértekor arról informált, hogy a hírhedt Paisziosz ''geronda'' (a geronda görögül öreget jelent) volt ott, útban Athoszról a Souroti zárda apácáihoz. Nikodemusz szerzetes megkért, hogy menyjünk közelebb, hogy megkérdezzek valamit tőle. Vonakodtam és megkérdeztem miért nem kérdezi meg ő maga a gerondát? Nikodemusz szerzetes azt válaszolta: „Nem tudom kordában tartani a nevetésem”.

Így hát elindultunk a tömeg felé! Mivel találkoztam ott? Mindenki valami világi dologról kérdezgette a gerondát. Az egyik ember még azt is megkérdezte, milyen autót kellene vennie! Elhatároztam, hogy nem zavartatom magam azzal, hogy bármit is kérdezzek tőle. De hirtelen megváltozott a hozzáállásom, amikor meghallottam, hogy Paisziosz geronda szánalmas válaszokat ad a hozzá intézett kérdésekre.

Kevesebb mint 6 hónappal korábban, az Athosz-hegyi Karyesben található Illés Próféta Szkítijének, zélóta szerzeteseit, akik az Oroszországon Kívüli Orosz Ortodox Egyház hívei voltak, igazságtalanul kilakoltatta monostorukból az újonnan megválasztott Konstantinápolyi Bertalan ''Patriarcha''. Az első lelki kérdés, amit ettől a csoportól hallottam az az volt, amikor egyikük megkérdezte Paisziosz gerondát, „Helyes dolog volt, hogy a patriarcha kiűzte a Szent Illés Szkít szerzeteseit a monostorukból?” Paisziosz szerzetes válasza teljesen lesokkolt engem. Paisziosz geronda így válaszolt: „Ha a csecsemőt szoptató anya megfázik, akkor nem vesszük el tőle a babáját, és nem adjuk oda egy másik rákos anyának”. Paisios geronda kifejtette, hogy a Konstantinápolyi Patriarchátus volt az az anya, aki egyszerűen "megfázott", míg az Oroszországon Kívül Orosz Ortodox Egyház volt a rákos anya!

Megrázott Paisziosz geronda véleménye, miszerint az ökumenizmus eretneksége csak egy ''megfázás'', míg a ROCOR szerzeteseinek változatlan ortodoxiája pedig egy rákos betegség!

Annak a fájdalomnak köszönhetően, amit magamban éreztem, felbátorodtam és közelebb mentem Paisziosz gerondához, hogy feltegyek neki néhány kérdést, ahogy azt Nikodemusz szerzetes kérte tőlem. Egy egyszerű athoszi szkufiját (szerzetesi fejfedő) viseltem, mint mindig akkoriban. „Geronda, szeretnék feltenni egy kérdést, de csak akkor akarok választ kapni, ha megvilágosodást kapsz Istentől ezzel a kérdéssel kapcsolatban”- mondtam. Nagyjából ugyanúgy, ahogyan egy jósnő tette volna, a geronda elkezdett információkat gyűjteni tőlem: hol éltem, stb., hogy az isteni megvilágosodás révén megválaszolja a kérdésemet. Határozottan továbbra sem közöltem vele semmilyen információt, hogy a válasza „Istentől származzon”. Én (már évek óta pap) megkérdeztem tőle: „Mit mond neked Isten, váljak-e pappá?” A geronda az ég felé nézett, majd azt válaszolta: „ne legyél pap”.

Megköszöntem neki majd elmentem. Nikodemusz szerzetes, aki ott ált és mindezt látta, már kitört a nevetésben.

Sok más ilyen eseményt ismerek még Paisios geronda idejéből...

 

Filaretosz (Klimakitisz) püspök

Alexis Kabaliuk

A Moszkvai Patriarchátus egy újabb pszeudo-szentje:

Alexis Koboliuk, egy szerzetespap, aki Iza városában született egy uniátus családban és később ortodoxá vált, a ruszin szeparatisták egyik vezető alakja volt, akik el akartak szakadni az Osztrák-Magyar Monarchiától.  A Moszkvai Patriarchátus szentként kanonizálta őt, elsősorban a Kárpátaljai (ma Ukrajna része) nacionalista érzelmek ösztönzésére.  Noha igaz, hogy Koboliuk sokakat megtérített az ortodoxiára, nem árt Megvizsgálni, mi állt a kárpátaljai ortodox emberek üldözése mögött.  Hogyan lehetséges, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában az ortodox emberek szabadon gyakorolhatták vallásukat a Szerb Ortodox Egyház oltalma alatt, és csak a Kárpátalja Ruszinokat üldözték?  A magyar hatóságok azért döntöttek így, mert ezek az emberek el akartak szakadni a monarchiától. Ha a ruszinok egy része nem viselkedett volna így, akkor probléma nélkül gyakorolhatnák vallásukat, akárcsak a birodalom többi ortodox keresztény polgára.  Annak bizonyítására, hogy Magyarországon nem üldözték az ortodox embereket, nem árt emlékeznünk, mi volt a válasz a budai Szerb püspöknek, amikor ezek a Kárpátalja lázadók saját papot akartak kapni?  A budai szerb püspök nem volt hajlandó papot adni nekik, és csak a Szerb pátriárkánál való hosszú könyörgés után küldtek nekik egy papot Koboliuk személyében... Tehát miközben elfogadjuk, hogy ő az ortodoxia lelkes prédikátora volt,  látnunk kell, mi volt a szándék ez mögött, nem is beszélve arról, hogy életének vége előtt beleegyezett abba, hogy elhagyja a kanonikus Szerb Ortodox Egyházat, és csatlakozzon a moszkvai patriarchátushoz. Sajnálatos, hogy "ikonjai" még néhány Igaz Ortodox templomban is megtalálhatóak...

Krími "Szent" Lukács Valódi Arca

A Szovjetek által szentté avatott Krími Lukács igaz története, aki kb annyira volt a kommunizmus üldözöttje, mint Hofi Géza... A valóságban éppen, hogy ő üldözte a Katakomba Egyház papjait...

http://orthodoxie-libre.over-blog.com/2016/04/luke-of-crimea.html