Jézus Krisztus szent Egyházához való tartozásunkról,

 

Ahogy azt az áldott emlékű Averkíj érsek is hangsúlyozta az Egyházhoz való tartozásunk nem automatikus, illetve legalisztikus módon működik, mint ahogy azt például a pápisták értelmezik. Ugyan is fennál az a lehetőség többek között, hogy bár részesülünk az Egyház szentségeiben és külsőleg ortodox keresztény életét éljük, járunk templomba, imádkozunk, de tetteink által mégis elvágjuk magunkat Krisztus Urunk Szent Egyházától, különböző anathémák alá helyezve magunkat. 

Az ortodox híveknek életbevágóan fontos, hogy rendszeresen megvizsgálják az Egyházhoz való tartozásukat, hogy vallanak e bármi olyasmit, ami ellentétes az Egyház tanításával, ne adj Isten hisznek e olyasmiben, amit az Egyház már anathematizált. 

Gondoljunk, csak bele, hogy például a Szent Eucharisztiára való felkészítő imák során majd egy- másfél órán keresztül imádkozunk azért, hogy a Szent Eucharisztia üdvösségünkre és ne kárhozatunkra legyen, hogy ne égjünk el, mint a fűszál az ezen isteni Tűzben való részesedéstől. Bár szigorú értelemben minden ember méltatlan Krisztus Urunk Szent Testében és Vérében való részesülésre, de az egyházi szent hagyomány szerint meg kell próbálnunk, amennyire csak lehetséges, bűnbánattal, böjttel és igaz hitvallással, őszintén megközelíteni a Szentáldozás félelmetes szentségét.

Ugyanis azoknak a híveknek, akik nem igy tesznek a Szent Eucharisztia nem üdvösségükre, hanem kárhozatukra lesz, ahogy azt Pál apostol is alátámasztja (1Kor 11:27). A Szentáldozás előtti böjt illetve felkészülési imák elmondása eléggé maguktól értetődőek, az ortodox hitvallás tisztasága sajnos, már annál kevésbé. Gondoljunk, csak bele hányszor találkozunk olyan hívekkel, és sajnos papokkal is, akik olyan badarságokban és démoni dolgokban hisznek, mint az asztrológia, babonásság, az Egyházon kívüli tévtanítók könyveinek olvasása, vagy akár az egykori, Isten kegyelméből felkent, ortodox keresztény uralkodók becsmérlése és az ezekhez hasonló dolgok...

 Ezeket a cselekedetek, hiedelmeket a szent zsinatok már régóta anathémával sújtották és, még egyszer hangsúlyozom, akik ezeket cselekszik elvágják magukat Jézus Krisztus Egyházától, az Ő Szent Testétől és Vérétől, még ha külsőleg úgy is tűnhet, hogy ők ortodox keresztények!

A szent ortodox Egyházban, ellentétben egyes szektákkal, ahol még hazugságvizsgálóra is rákötik a szerencsétlen tagjaikat, minden embernek a lelkiismeretére van bízva bűneinek megvallása és az, hogy milyen dolgokban hisznek, hiszen ezek nincsenek és nem is lehetnek semmilyen hatással az Egyház tisztaságára. Természetesen, ha egy hívő nyíltan hírdeti eretnekségeit vagy az Egyház tanításával ellentétes dolgokat, azokat kiközösítik az Egyházból, ahogy tették azt Oroszországban például Tolsztojjal vagy Nicholas Roerich festővel, annak teozofista -  perennialista nézetei miatt.

Amit őszintén meggyónunk, már amennyire ez emberi gyengeségünkből eredően lehetséges,  a Szent Gyónás során az megbocsáttatik, amit meg eltitkolunk és nem vallunk meg az nem nyer bocsánatot. Ha valaki hisz például a reinkarnációban, hamis tanítók tévtanításaiban vagy bármely eretnekségben, ami ellentétes az Egyház tanításával és így járul a Szent Kehelyhez, az ne csodálkozzon azon, ha a mennyei eledel nem válik gyógyulására... 

Ezeket szem előtt tartva álljunk mindig őrt, éberségben (népszisz) szívünk felett, nehogy üdvözülésünk ellenséges befészkelje magát ebbe a szentélybe és mi lelki delúziónkban (pláni) azt higgyük, hogy az üdvözülés bárkájában utazunk az örök élet felé, miközben valójában a kárhozat tengerében fuldokolunk.

Szent Tamás apostol kápolnája,

István atya 

Mi határozza meg azt, hogy az Igaz Egyházhoz tartozunk-e vagy sem, és miért kell oly sokat beszélnünk a hitehagyásról napjainkban?

 

Természetesen Averky érsek tanítványai és szerzetesei a Szentháromság Szemináriumban / Kolostorban nagyra értékelték figyelmeztetéseinek időszerűségét. De mégis sokaknak nehéz volt felfogniuk a negatív témákon való állandó időzését és lovaglásának okát. Egyszer, amikor az érsek a szokásos módon a Krisztustól való elszakadás jeleit vitatta, az egyik hallgató feltette a kérdést: "Természetesen a hitehagyás szörnyű és hallanunk kell róla, de miért ilen sokat? Végül is védve vagyunk tőle azáltal, hogy ortodoxok vagyunk és követjük a hagyományok. Az Oroszországon kívüli Orosz Ortodox Egyházban vagyunk - nem vagyunk ökumenisták, semmi közünk az ortodoxia elárulásához, amelyet más juriszdikciók folytatnak. Mi az Igaz Egyházban vagyunk - az ortodox egyházban. Nem vagyunk biztonságban? Krisztus azt mondta, hogy a pokol kapui sem győznek egyházával szemben."

Szúrósan kérdezőjére nézve Averky érsek vissza kérdezett: "De mi határozza meg azt, hogy abban az egyházban vagy-e vagy sem?" A "te" szónak az orosz egyes alakját használta, mivel hallgatóit egyénekként kívánta megszólítani.

A jelenlévő diákok mindegyike megkeresztelt ortodox keresztény volt; az a férfi, aki feltette ezt a váratlan kérdést pedig saját hierarchiájuk, az ő saját kapcsolatuk az apostolokhoz. Nemcsak ugyanabban az egyházában voltak, hanem ugyanabban a "juriszdikcióban" is. Hogyan kérdőjelezhette meg akkor az Igaz Egyházban való tagságukat anélkül, hogy megkérdőjelezte volna a sajátját?

Averky érsek kérdése telve volt jelentéssel. Gyakran elmondta hallgatóinak, hogy az Antikrisztus "elismeri", "legitimizálja" és így birtokolja majd az ortodox egyház külső megjelenését - annak hagyományaival, művészeteivel, dogmáival, kanonikus érvényességével, liturgikus tisztaságával és apostoli jogfolytonosságával együtt. Ezért a külsőleges egyházi tagság és a hagyományok betartása - bár szükséges lépések azok számára, akik ismerik az ortodoxia igazságát, és részt akarnak venni kegyelmének teljességében -, mint mondta, "nem garanciák". Azt kérdezve tanítványaitól, hogy mi határozta meg, hogy tagjai-e az Igaz Egyháznak, hangsúlyozta annak szükségességét, hogy egyénileg kialakítsák magukban a valódiság érzését, amely képessé teszi őket az alapvető ortodox kereszténység lelkének és ravasz utánzatainak azonosítására.