Ha felebarátod megsért, emlékezzél meg Dávidról. Jusson eszedbe ez a szelíd, nagyon kedves férfi, hogy emléke oltsa ki szíved tomboló haragját. Miért gondolod felebarátodat ellenségnek? Dölyfös volt? De nem okozott kárt. Anyagiak miatt tekinted ellenségnek? Kérlek, ne halaszd el a harag zsinórját elvágni. A halogatás töprengést szül. Ha még a mai napot is hozzáadod, megszégyenülsz. Ha holnap sem kezded, még nagyobb lesz szégyened. Ha pedig holnapután is megmarad a haragod, nincs mentség szégyenedre e halasztás miatt.
Engedjétek meg, hogy szabadon kimondjam: nagyon szeretném, ha beszédem valami hatással lenne rátok. Pl. ha elmész innen, rögtön kezet nyújtasz ellenségednek, megöleled, békecsókot adsz neki, megsiratod a történteket. Ha érzéketlen, kőszívű is lenne, vagy bármi más, ilyen kedvességtől meghatódottan lecsillapodna. Te megszabadulsz bűneidtől, őt pedig jóindulattal megindítod és megnyered. Csak azt ne mondd: ,,Átkozott ellenségem van. Gonosz, elvetemült, megátalkodott, nem tudom megindítani''. Ha ilyennek mondod, még nem rosszabb Saulnál. Dávid nemcsak egyszer, kétszer, hanem sokszor megmentette, mégis ellene fondorkodott. Ahelyett, hogy jóval fizetett volna vissza, tovább is megmaradt gonoszságában.
Mit szólsz közbe? Learatta földedet, kárt okozott szántódban, betört házadba, a szolgákat elrabolta, erőszakoskodott, kapzsi volt és szegénységbe döntött? De sosem próbált a lelkednek ártani. És nem kétszer, háromszor, nem gyakran tette ezeket. És nem tettél vele addig jót. Nem került még kezedbe és nem bocsátottál meg neki. Ebben ismét feletted van Dávid. Tökéletlenebb törvényekben élt. Nem is volt ilyen igénye az üdvrendnek. Mégis a kegyelem magaslatára jutott el. Te pedig az elmúltak miatt mérgelődsz és haragszol.
Dávid félt a jövője miatt. Jól tudta, hogy nem lesz többé otthona régi városában. Ha megmenti ellenségét, nem lesz igazi élet az élete. Mindezek ellenére is aggódott, mindent megtett érte és szinte maga ellen segítette.
Milyen okot emlegetsz, mikor ellenségednek nem akarsz megbocsátani? Elvette kincseidet? Ha nagylelkűen viseled el ezt a rablást, annyi vagyonod lesz, amennyit a szegényeknek adtál volna. Szegénynek adod, vagy beletörődsz a kifosztásba, vagy Isten nevében elosztod: egy az eredmény. Ha egyforma a kiindulás és a szándék, egy lesz érte a jutalom is.
Lelked ellen tört és el akart pusztítani? Vértanú életedbe számít, ha az ellened vétőket jótevőid közé sorolod és állandóan imádkozol értük, hogy Isten legyen hozzájuk kegyes. Ne azt vizsgáljuk, hogy Isten megakadályozta Dávid megölését, pedig mennyit üldözte Saul. Sokszoros koronát nyert a zaklatások elviseléséért.
Isten kedvéért megmentette ellenségét, aki pedig ismételten feléje irányította dárdáját. Megkímélte Dávidot, pedig megölethette volna. Jól tudta, hogy a kímélet után ismét ellene tör. Világos, hogy Dávid sokszor belenyugodott halálába. Ez a halál Istenért történt, ezért kapott dicső koronát. Pál is mondja, hogy sokszor foglalkozott a halállal és naponta meghalt Istenben. ,,Naponkint meghalok, a ti dicsekvéstekre! testvérek, mely nekem Krisztus Jézusban, a mi Urunkban vagyon'' (1Kor 15,31). Megölhette volna az ellene fondorkodót, de Istenért nem tette meg. Inkább elvállalta naponta a veszélyt, mint végrehajtsa az igazságos ítéletet. Mennyi halál-átéléstől szabadult volna meg. Ha az életünkre fenekedőt nem szabad megbosszulni és gyűlölni, még kevésbé azt, aki sérteget bennünket.
Meg akarod tanulni, hogy lehet kiengesztelni minden ellenségünket, még ha olyan gonosz, elvetemült és rosszindulatúnak látszó is? Mi vadabb az oroszlánnál? Lám, azokat mégis megszelídítik az emberek. A művészet legyőzi a természetet. Báránynál szelídebb és kezelhetőbb lesz. Pedig milyen vad és zsarnok volt. Most az utcán sétáltatják és senki sem fél tőle szelídségében.
Lehet kifogásunk és védekezhetünk, ha a vadállat megszelídíthető, az emberről meg azt mondjuk, hogy lehetetlen kiengesztelni? Nem lesz hozzánk soha kedves. A vadállatoknak természetellenes a szelídség, az embernek éppen így nem természete a vadság.
Mi magasabb természetűek vagyunk az állatoknál. Miért mondjuk, hogy lehetetlen a szabadakarat megszelídítése? Ha gyógyíthatatlan beteget kell ápolnod, minél nagyobb a fáradságod, annál több a jutalmad, ha kitartasz és tovább szolgálsz.
Milyen bűnt követhetett el ellenséged, hogy vonakodol a kiengesztelésétől? Megátkozott, erkölcstelennek, léhának mondott? Vagy mit kiáltott feléd? (Ha igaza volt, javulj meg!) Ha nem, nevess rajta! (Ha ludas vagy a jelzőkben, térj észre! Ha tiszta a lelkiismereted, ne törődj vele!) De ezen felül örülj és légy vidám az Úr szava szerint: ,,Boldogok lesztek, mikor gyűlölnek titeket az emberek és mikor kirekesztenek és szidalmaznak és kivetik neveteket, mint gonoszat az Emberfiáért; örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme nagy a ti jutalmatok mennyekben, hiszen éppen így cselekedtek az ő atyáik a prófétákkal'' (Lk 6,22--23). Ha igaza volt, viseld el nyugodtan. Ne légy vele hasonló, ne szidd meg. Sóhajtozz keservesen, szabadulj meg bűneidtől. Az előbb említetthez hasonló jutalmat kapsz. Barátaink gyakran nem érik el kedvességgel és dicsérettel azt, amit ellenségeink kemény szavaikkal, -- ha igazuk van. Barátaink általában kedveskednek, hízelegnek és dölyfösségünk betegséggé fajul. Elleneinket azonban a rosszindulat vezeti és felfedik vétkeinket. Javulásra kényszerítenek. Így ők lesznek a legnagyobb jótevőink. Sose mondjuk: Valaki megharagított. Ez a rémes ember rávett, hogy csúnyákat mondjak. Mindenképpen mi vagyunk az okai. Ha megfontoltak vagyunk, nemhogy az ellenség, de maga az ördög sem tud bennünket haragra lobbantani. Dávid történetéből ez egészen világos. Mikor így beszél: ,,Az Úr ítéljen közöttem és közötted s az Úr álljon bosszút értem, de az én kezem ne emelkedjék fel ellened'' (1Sám 24,13). A többi is bizonyítja, amit Saulnak mondott. ,,Mikor Dávid befejezte a Saulhoz intézett szavakat, mondá Saul: Nemde a te hangod ez, fiam Dávid? Azzal Saul hangos sírásra fakada'' (1Sám 24,17). Hirtelen milyen változást idézett elő a szelíd szó ebben az elvadult emberben. Saul azelőtt Dávidnak puszta nevét sem méltatta említésre. Gyűlölte, ha hozzá szólt. Most családiasan szólítja meg. Fiának mondja, mert Dávid beszédjének hangjától felmelegedett a szíve.
Az édesapa, ha későn jövő fiát meghallja, felfigyel. Nemcsak fia arcába néz, de figyeli hangját is. Így volt Saul is. Meghallotta Dávid hangját, rögtön kivetette magából az ellenséges indulatot. Majd felismerte Dávidban a szent embert. Letette egyik érzelmét és új lépett a helyébe. Letett a haragról, jóindulat és kedvesség töltötte el. Van Dávidnál boldogabb és finomabb? A gyilkosa saját atyjának érezte magát. A farkasból bárány lett. A harag katlanát bőséges harmattal hullatta tele. A hullámokat lecsendesítette. Lobogó indulatait kioltotta.
Szeretteim! Ne csak azon legyünk, hogy ellenségünk semmi rosszat ne tegyen velünk, hanem, hogy mi ne tegyünk ellenük semmit. Ne kezdjünk rosszat ellenük, még ha ezer bajt is tűrünk miattuk. Mikor Dávidot elűzték, számkivetették, lelke mélyéig fenekedtek rá, minden rosszat elszenvedett. De ragyogóbb, fenségesebb volt ellenségénél. Isten is, az emberek is jobban szerették. Mennyi jogtalanságot viselt el ez az igaz ember Saul miatt. Ugye, a mai napig dicsőítjük ragyogó alakját a földön és a mennyben. Ugye megmaradt kimondhatatlan sok jótulajdonsága és a mennyei jutalom. Mit használt annak a nyomorultnak és szerencsétlennek, hogy annyit küzdött ellene? Kibukott a királyságból. Szánalmasan halt meg fiával együtt. Mindenki őt vádolta. Az a legsúlyosabb, hogy örökre elkárhozott. Ha látod ellenségedet, vagy rágondolsz, ne mondd magadban: ,,Ezeket és ezeket szenvedtem, ezeket meg ezeket hallottam''. Így könnyen fellángol haragod és súlyosabbá lesz indulatod. Bármit hallottál, vagy szenvedtél, felejtsd el. Ha rágondolsz, a kísértőnek tulajdonítsd. Inkább azt számláld, ha valaha jót mondott, vagy tett. Rögtön megenyhül a haragod.
Ha figyelmeztetni, inteni akarsz, vesd le indulatodat, oltsd el haragodat, így vitatkozz és kérj számon. Könnyen fölénybe kerülsz. Haragunkban nem lehet helyesen beszélni, sem a másikra figyelni. Ha azonban felhagyunk haragunkkal, nem heveskedünk sem beszédünkben, sem mások meghallgatásában.
Általában nem a kimondott gondolatok természete, mint inkább az ellenséges indulat begyökerezettsége szokott hevessé tenni. Éjjel gyakori eset, hogy jóbarátunkat egész közelről sem ismerjük meg, nappal azonban már messziről felismerjük. Így szokott történni az ellenséges indulatnál. Míg kellemetlenek vagyunk egymásnak és a másiknak hangját halljuk, alacsony gondolatok közt tekintünk rá. De ha kiűzzük haragunkat, az azelőtt ellenséges és kellemetlen arc kedves és kellemes lesz.
Ha haragosod szemedre veti valamelyik bűnödet, ne szidd meg ezért, hanem keserű sóhajtással hívd az Istent, könnyen megszabadulsz vétkeidtől.
Ne hidd, hogy én csak így könnyedén beszélgetek erről. Tanúul hívom a Szentírást. -- A farizeus és a vámos. -- Az egyik a legnagyobb rosszba került. A másik szomjazott az igazság után. Mindkettő templomba ment imádkozni. A farizeus állva így szólt: ,,Isten! hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi emberek, rabló, igaztalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenkint, tizedet adok mindenből, amim van'' (Lk 18,11--12). A vámos távol megállt. Nem mondott viszonzásul semmi dölyföset, nem illette kemény szavakkal. Nem mondott hűvös szavakat, milyeneket mi naponta mondunk egymásnak, ha vitatkozunk, hanem keserűen sóhajtott, mellét verte és csak így beszélt: ,,Isten! légy irgalmas nekem, bűnösnek'' (Lk 18,13). Megigazulva jött el onnan. Látod, milyen gyorsan! Ócsárolták, lepergett róla. Megismerte vétkeit, már meg is szabadult tőlük. A bűnvád a bűnös védőbeszéde. Az ellenség, akarata ellenére jótevő lesz.
Ki lehet nála boldogabb? Van könnyebb a bűnök eltörlésére? Mennyit kellett volna fáradozni a vámosnak, hogy megszabaduljon bűneitől: böjtölni, virrasztani, földön feküdni, pénzét a szegények közt kiosztani, hosszú ideig hamuban ülni szőrruhában, öltözötten.
Egyet sem tett meg. Csupán szavaival megszabadult minden rossztól és gyalázattól. Annak a rágalmai, aki azt hitte, hogy árt neki, izzadság és fáradtság nélkül, rövid idő alatt az igazság koronáját hozták számára. Isten is megparancsolta ellenségeinkért az imádságot. Ne csak a legszükségesebbel adózzunk nekik, hanem sorozzuk legjobb barátaink közé. Ha nem bántod ellenségedet, de elfordulsz tőle és nem nézed jó szemmel, ha gyógyíthatatlan seb van a lelkedben, nem tettél eleget Krisztus parancsának. Hogyan kérheted Istent, hogy veled kegyes legyen, mikor elleneiddel nem tudsz elnéző lenni.
Ha meg akarod tudni, hogy ellenségeinkért és rágalmazóinkért hiába imádkozunk, azért Isten mégsem nézi el nekik bűnüket, ha mi okoztuk rosszabbodásukat, -- erre elmondok egy régi történetet. Mózest egyszer kigúnyolta nővére, Mária. Mit tett Isten? Poklossággal sújtotta és tisztátalanná tette. ,,Amint pedig eltávozott a felhő, mely a sátor felett volt, íme, Mária úgy fehérlik a poklosságtól, mint a hó'' (Szám 12,10). Pedig egyébként kifogástalan és komoly volt. Mózes miatt történt ez. Hiába imádkozott, hogy ne bűnhődjön Mária, Isten nem hallgatta meg. Azt mondta: ,,Ha atyja élne és elűzte volna szeme elől, vajon nem viselte volna el a feddést? Megdicsérem szelídségedet és türelmedet, de a büntetést nem engedem el''.
Emlékezz erre a félelmetes ítéletre. Ebből minden kiviláglik és megtudható. Figyeld csak: ami most nem közérthető, akkor természetes volt. Ha megbocsátod felebarátodnak a bűneit, melyeket maga is elismert, a többi bűn is vele tűnik és úgy térsz házadba, hogy semmit sem cipelsz magaddal. Többet kaptál, mint adtál.
Sokszor követünk el bűnt úgy, hogy senki sem tud róla. Majd ama napon mindenki szeme előtt lesznek bűneink a világ közös színpadán. Mennyivel kínosabb lesz lelkiismeretünk mardosásánál, ha kínoznak és gyötörnek bennünket. Ezt a nagy szégyent és bűnt lemoshatod, ha megbocsátasz felebarátodnak.
Hallgassátok meg e parancs erejét. ,,Még ha Mózes és Sámuel állna is elém, nem szívlelném ezt a népet; űzd el őket színem elől, hadd távozzanak'' (Jer 15,1). Lám, Mózes és Sámuel nem tudta őket megmenteni Isten haragja elől, de ez a parancs igen. Ezért mondotta nekik rögtön: ,,Özvegyet és árvát, idegent és szegényt el ne nyomjatok és senki se szőjön szívében gonosz terveket testvére ellen. -- És egyiktek se gondoljon szívében rosszat felebarátja ellen'' (Zak 7,10 és 8,17) Ha parancsunk van az ellenség szeretetére, vajon milyen büntetést érdemlünk, mikor gyűlöljük testvéreinket. Ha csak azt szereted, aki téged is szeret, mennyivel vagy különb a vámosnál. Mi lesz azzal, aki gyűlöli a másikat, pedig az nem is bántotta. Hogyan kerülöd ki a poklot, ha rosszabb vagy a pogánynál!
Nem szereted testvéredet? Szétoszthatod vagyonodat, vértanúságot szenvedhetsz, semmit se használ.
Gyűlölöd testvéredet? Mondd, milyen büntetést érdemelsz?
Isten nem lesz irgalmas, ha nem bocsájtunk meg az ellenünk vétőknek. Hát milyen büntetése lesz annak, aki ártatlanokat rágalmaz! Miért küzdünk ádázul egymás ellen? Hiszen az a hivatásunk, hogy elleneinket is szeressük.
Nem szégyelled magadat, hogy ellenségeskedsz? Nem elég nekünk a sátán, még véreink ellen is áskálódunk? Bár az se tudna ellenünk küzdeni, bár az se lenne ördög. Tudod, milyen gyönyörű érzés a kibékülés? Bizony, ez nincs meg a gyűlölködésben. Azt mondod, hogy lángolsz, ha rágondolsz haragosodra. Gondolj ilyenkor arra, mennyi szépet kaptál megharagítódtól. Mennyi rosszal illetted őt. Rögtön elpárolog haragod.
Nem szenvedtél annyi rosszat, amilyen gonosszá tesz a sérelem emlékének fel-felújítása. Hogyan remélsz bocsánatot, ha másnak nem bocsátasz meg? Még a pogány ember is gyakran elgondolkodik a bajok türelmes elviselésén. Pedig az semmit sem becsül túlságos magasra.
Krisztus lelkét adta érted és nem vonakodott meghalni. És te haragot tartasz? Krisztus reményében akarsz innen eltávozni és vonakodol felhagyni ellenséges érzületeddel? Az idő megteszi és te nem akarod abbahagyni még az Úr törvényének kedvéért sem. Még jutalmat is nyernél és neked az sem kell? Ha el is alszik idővel a gyűlölet, akkor sem értél el sokat, mert megmarad a büntetés. Hiszen az idő elérte azt, amit Isten törvényének kedvéért nem tettél meg. Kimondhatatlan nagy jutalmat szerez, ha megelőzöd a parancsot.
Valakinek a kedvéért abbahagyni a gyűlölködést: nem mérhető az Isten akaratához. Embertársad jutalommal, te pedig korona nélkül távozol.
A rablók maguk közé vesznek valakit. Már nem rablók az új ember előtt, mert mindenük közös lett. A közös élet megváltoztatja felfogásunkat és az állatnál vadabból bárányszelídet alakít. Mi pedig egymás ellen agyarkodunk, noha mennyi közös van az életünkben és közös a táplálékunk. Az állatnál is alacsonyabb ez az életelv. Mi naponta gyengülünk, ellenségünk pedig állandóan erősödik. Nem ő ellene erősödünk közösen, hanem vele egymást támadjuk. Az ő vezérlete alatt készülünk a csatába.
Bárcsak kerülnénk ki ezt a hadakozást Krisztus kegyelmével. Legyen neki dicsőség, hatalom, tisztelet és imádás az Atyával és a Szentlélekkel együtt mindörökkön örökké. Amen.
