„Soha nem kaptam formális oktatást. Igaz, hogy mi nem vagyunk olyan jól képzettek, mint az újnaptárasok "papsága". Ám találkoztam azon "teológusaikkal", akik azt állítják, hogy a böjti élet nem fontos, hogy a dogmák és az Egyház hagyományai változtathatók. Láttam, amint az Államegyház püspökei a kommunisták bábjaiként viselkednek, ami nemcsak a híveket botránkoztatta meg, hanem a román egyház teljességét is veszélybe sodorta világszerte. Az én szemináriumom hét év börtön volt, az én akadémiám öt év erdőben való bujkálás. Hálát adok Istennek, hogy nem az újnaptárasok iskoláiba küldött, hanem könyörületes volt hozzám, és a lehető legjobb teológiai képzést adta: hét évet a kommunista börtöntáborokban. Egyszer megkérdeztem a börtönhatóságot, miért törődnek az ónaptárasokkal, és azt válaszolták, azért, mert mi túl sokat imádkozunk és böjti életet élünk…
Mondjátok meg az amerikai és más országok ortodox híveinek, hogy őrizzék meg atyáik hitét, és éljenek aktív ortodox hitet az Egyház tanításai szerint.”
– Demoszten metropolita
(V. Boldewskul: A romániai Ónaptáras Egyház – rövid történetéből; Orthodox Life, 1992. október–november, 42. évf. 5. sz., 11–17. old.)
