A görög ortodox világban létezik egy történet XI. Konsztantinosz Palaiologosz császárról, az utolsó bizánci uralkodóról, az úgynevezett Márvány Uralkodó ról, aki majd visszatér az utolsó időkben és új dicsőséges, győzelmet hoz az ortodox keresztényeknek. Ez egyébként már azért is nevetséges mivel ő egy uniátus volt, aki engedélyezte, hogy Konstantinápoly eleste előtt a pápistákkal együtt szolgáljanak liturgiát a Hagia Sophiában, rómától várva Konstantinápoly megmentését... Valamint ez egy tipikus példája is az "πλάνη αναλαμπής"-nak, vagyis a "fény delúziójának", ami egy olyan lelki delúzió, amely az ortodox kereszténység vagy egy ortodox keresztény birodalom utolsó időkben való világi győzelméről, megújhodásáról szól...
Ez a lelki tévelygés abból a vágyból ered, hogy az emberek a világi dicsőségre és győzelemre szomjaznak itt, ebben a bukott világban, ahelyett, hogy a Mennyei Királyságot várnák, amely ezután a földi élet után következik.
Ez egyébként nem egyedülálló jelenség a görög nyelvű világban, hanem még inkább jellemző Oroszországra is, mellyel kaocsolatban sok ortodox keresztény hajlamos azt hinni, hogy az ismét egy ortodox keresztény birodalommá alakul át egy új szent cárral...
Míg nagyon is lehetséges, hogy az antikrisztus "világi dicsőséget" fog hozni azoknak az "ortodox keresztényeknek", akik hajlandók elfogadni őt, ez természetesen hamis ortodoxia lesz, mely csak a külső jegyeit tartja meg, de lényegében teljesen más lesz.
És erre még olyan szentek is figyelmeztettek bennünket, mint például New York-i Szent Filaret:
"A Szentírás semmiképpen sem biztosít minket az igazság evilági győzelméről a világ vége előtt. Nincs ígéret arra, hogy a világ olyan egyházzá változik, amely az egész emberiséget egyesíti, ahogy a buzgó ökumenisták hiszik, de inkább arra figyelmeztet, hogy a Hit hiányozni fog az utolsó napokban, és a keresztények nagy bánatot és gyűlöletet fognak szenvedni minden nemzet részéről a mi Megváltónk nevéért (Vö. Mt. 24: 9-12)."
