A TEOZÓFIA, ANTROPOZÓFIA ÉS SZABADKŐMŰVESSÉG ELÍTÉLÉSE AZ 1932-ES ROCOR ZSINATON
A következő, Karlócán 1932 augusztusában tartott zsinat megerősítette a teozófiai eszmék és a szabadkőművesség korábbi elítélését. „Minden hívő gyermekhez” intézett körlevelében a következőket határozta el:
1, A szabadkőművességet, mint a kereszténységgel ellenséges tanítást és szervezetet elítélni…
2, Elítélni minden olyan tanítást és szervezetet is, amely a szabadkőművességgel, teozófiával, antropozófiával kapcsolatos…
3, Utasítani az egyházmegyei püspököket… hogy a papságnak… megadják a szükséges útmutatásokat az említett tanítások elleni küzdelemhez…
4. rész. Az egyház szektássághoz való viszonyulása
4, Kötelezni az Egyház pajait, hogy kérdezzék meg a gyónni érkezőket, tagjai-e ezeknek a szervezeteknek, vagy osztják-e ezeket a tanításokat. Ha kiderül, hogy tagok vagy osztják ezeket a tanításokat, akkor magyarázzák el nekik, hogy az ilyen szervezetekben való részvétel összeegyeztethetetlen egy keresztény – Krisztus Egyháza tagjának – hivatásával. Az ilyen személyeknek vagy határozottan le kell mondaniuk a szabadkőművességről és a kapcsolódó tanításokról, vagy ha ezt nem teszik meg, nem részesülhetnek szentáldozásban, és ha továbbra is megátalkodottságot mutatnak, ki kell őket közösíteni a Szent Egyházból.” 708.
2.3. AZ OKKULTIZMUS, TEOZÓFIA ÉS SPIRITIZMUS ELÍTÉLÉSE AZ 1938-AS II. ÖSSZEGYHÁZI ZSINATON
Hat évvel később, 1938-ban a Karlócán augusztus 1/14-től augusztus 11/24-ig tartó II. Összegyházi Zsinat ismét foglalkozott az okkultizmus és a szabadkőművesség kérdésével, és Üzenetet intézett a „szórványban élő orosz nyájhoz”, amelyben ismét megállapította, hogy „sokan… miközben a Szent Egyház kebelében maradnak, a kereszténységgel ellentétes különféle tanításokhoz fordulnak, rabul ejtve őket a teozófia, a kabbalisztikus tudományok és a spiritizmus, halottak idézésével foglalkoznak, vagy tanítják annak reinkarnációját, talán nem is sejtve, hogy ezzel a kereszténység ellenségeivé válnak és kiesnek az Egyházból.”
Mindezek a tanítások ellentmondanak a kereszténység alapdogmáinak, és azért is különösen veszélyesek, mert akik a hatásuk alá kerülnek, nem veszik észre a bennük rejlő mérget. Ezért határozottan ellen kell állnunk minden olyan kísértésnek és csábításnak, amely a hazugság és istentelenség vetőitől ered. Az ortodoxia minden ellensége most fegyvert fogott, azt képzelve, hogy az ortodox orosz cárság bukásával kedvező idő érkezett számukra az előretörésre. Különböző szektás közösségek, amelyek Krisztus neve mögé bújnak, de valójában Krisztus tanítását eltorzítják, fokozták tevékenységüket. Mindegyikük azt állítja magáról, hogy egyedüli letéteményese Krisztus igazi evangéliumának, és elutasítja a Szent Egyházat annak istenadta hierarchiájával és a kiszolgáltatott Szentségeivel együtt. Isten Igéje megjövendölte ezeket a divatos tanításokat, jelezve, hogy eljön az idő, amikor az egészséges tant nem tűrik majd, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, és az igazságtól elfordítják fülüket, a mesékre pedig odafigyelnek (2Tim 4,3-4).
Nem kevésbé tevékenyek a szabadkőműves szervezetek sem, amelyek gyakran az erény iránti buzgalmat színlelnek, de azt nem Krisztus nevében igyekeznek gyakorolni. A keresztény erkölcs egyes tételeit kölcsönözve csalogatják az Egyház gyermekeit a szabadkőműves hálózatokba, hiábavaló kísérletet téve egy Krisztus nélküli kereszténység létrehozására. Sokan, akik csatlakoztak a szabadkőműves páholyokhoz, csupán azok a jó eszmék vonzották őket, amelyeket a szabadkőművesség fitogtat, miközben az gondosan igyekszik eltitkolni a be nem avatottak elől azokat a titkait, amelyek szerint az a kereszténység legrosszabb ellensége, amelynek megsemmisítésére minden erőfeszítését irányítja. Ezért mindazok, akik bármilyen rangon a szabadkőműves páholyok szolgálatába állnak, tudatos vagy tudattalan ügynökei a kereszténység ellen, és mint Krisztus ellenségei, kiutasítandók az Egyházból.” 709.
Forrás: Роман Михайлович Конь, Введение в сектоведение 305-307. Old
